Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. állameszme mellett, mint azok, akik befolyásukkal, politikai szereplésükkel akár a Házban, akár a Házon kívül olyan tekintélyinek örvendtek itt Magyarországon, amelyhez hasonlónak kevés magyar ember örvendett a Délvidéken és mégis Tisza István halála után két-három hétre ott ültek az első sorokban azon a gyülekezeten, amely kikiáltotta Délvidék elszakítását a szentistváni birodalomtól és annak Szerbiához va,ló csatolását. Azt gondolom, hogy az a magyar nincstelen, az a magyar kisember, akinek semmije sem volt, csak a magyarsága, a magyar öntudata, megérdemelné most, amikor a felszabadulás után a magyar életet, a magyar jogrendet és jóvátételt várja a maiga számára, hogy ebben ne csalatkozzék. Ezért e javaslat tárgyalása kapcsán arra kérem a kormányzatot, hogy ezen a téren a már folyamatban lévő intézkedések meggyorsításával egyidőben a zsidóbirtokok is azok kezére jussanak, akik aizt megérdemlik. T. Ház! A Délvidék visszacsatolásával és az agrárrendezéssel kapcsolatban, van még egy olyan kérdés, amelyet ennek a javaslatnak tárgyalásánál kénytelen vagyok megemlíteni. Az összes magyar földbirtokosoktól elvett földeket a magyar államkincstár kezelésébe vette. A legtöbb földbirtokos nemzetpolitikai okok miatt és magasabb nemzeti célokra való tekintettel belenyugodott ebbe, csak egyetlenegyet ker: tegyék lehetővé a kártalanítást akár birtokban, akár természetben. Ugyanakkor azonban nem tudják felfogni, hogy miért hagyták meg — legalább is látszólag — Albrecht főherceg birtokát, a béllyei uradalmát, ezt a 86.000 holdas területet akkor, amikor 500, 400 vagy 200 holdas birtokok nem kerültek vissza tulajdonosuk kezébe; nem 'tudják felfogni, miért maradt akkor — legalább is látszólag — tulajdonosa kezében ez a hatalmas birtok. Állítom, hogy a Délvidéken erkölcsileg nem lehet fenntartani a mai intézkedéseket, abban az esetben, ha a rendezésbe nem vonjuk be kivétel nélkül az összes birtokokat és ha a béllyei nradalmat, illetve annak birtokosát nem kezeljük éppen olyan alapon, mint a többi magyar födbirtokost, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sőt!), tekintet nélkül arra, hogy az egyiknek 100.000 holdja van, a másiknak 300 vagy 4(10 holdja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Mester Miklós: Sőt!) T. Ház Tudom, hogy bár ez a javaslat fajvédelmi javaslat, egyszersmind birtokpolitikai javaslat is, és tudom, hogy a Ház minden oldaláról olyan megjegyzések hangzottak el, hogy a javaslat 'tökéletesebb lenne, ha az elvett földek, az államkincstárra szállt földek hovafordítása tekintetében is intézkednék. (Helyeslés a szélsőbáloldaion.) Én azonban a mai háborús viszonyokra való tekintettel, arra való tekintettel, hogy a háború következtében a magyar földműves nép tekintélyes resize nem otthon, a falujában, hanem attól távol van; arra való tekintettel, hogy itt nem a környékbeli falvak, ilieve azok lakói közötti egyszerű földosztásról van szó, hanem annál sokkal többről, a ^magyar élettér kiszélesítéséről, esetleg telepítéssel kapcsoltos intézkedésekről is szó van, azt mondom, hogy a mai körülmények között rendelkezésünkre álló lehetőségeik alapiján nem lehet véglegesen dönteni; nein lehet véglegesen dönteni pedig azért, mert nem lehet sem a telepítést keresztülvinni, sem pedig a termelést teljes egészében biztosítani a íöldhözjiuttatással kapcsolatban. Tudom, hogy éppen a Délvidéken is, amiülése 1942 június 5-én, pénteken. 403 koir a magyarság kezére juttatjuk a földet, bizonyos szertelenség támad a dolgozó nép körében, a szertelenség pedig abból támad, hogy megváltozik a státusuk: a földmunkásból vagy a törpebirtokosból kisgazda lesz; soknak a státusa megváltozik anélkül, hogy ugyanakkor az arra való készsége is megváltoznék. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nyilvánvaló és jól tudom, hogy a telepítéssel, a birtokrendezéssel kapcsolatban a többtermelés kérdései másodrendű kérdések, tudom, hogy az ezzel járó munkáskérdések j és más hasonló kérdések szintén másodrendűek, azonban elsőrendű kérdésekké válhatnak a mai viszonyok között. Azt gondolom tehát, nem lehet egységesen rendezni az ország egész területén ezeket a kérdéseket, amikor az egyik helyen, mint például a Délvidéken, most van folyamatban a végleges rendezés, másutt pedig ennek csak a szükséglete van meg. Éppen ezért helyénvalónak találom az annyira támadott miniszteri diszkrecionális jogot, helyénvalónak találom, hogy ezekben a kérdésekben a miniszter saját hatáskörében hozzon döntést, mégpedig olyan döntést hozzon, hogy az a mai időknek megfeleljen, hogy az ország biztonságát, szociális rendjét, a termelés folytonosságát és ezzel a fronton küzdő hadsereg ütőképességét is fenntartsuk. Hogy milyenek lesznek ezek az intézkedések azt nem lehet megmondani, az a körülményektől és a helytől függ, meg vagyok azonban győződve arról, hogy az intézkedések nem olyanok lesznek, hogy akár megingathatnák a miniszterelnök szavaiba vetett hitet, amelyekben aki a frontról jövő katonáknak földet igér, akár pedig az általános földrendezésbe vetett hitet, amelynek érdekében a magyar életteret, a, magyar nép életlehetőségeit ki akarják szélesíteni. Én egyet elleneznék a középe és nagybirtokkal kapcsolatban. Tudatában vagyok annak, hogy egészséges gazdasági rendet es egészséges termelést nem lehet elképzelni közép- és nagybirtok nélkül. Tudom azonban azt is, hogy a személyi kiválogatás tekintetében egy olyan szelekciónak kell történnie, amely a magyar ember igazságérzetének megfelel. Ha tehát lesznek olyan zsidó-komplexumok, amelyeknek a termelés fenntartása érdekében továbbra is középbirtoknak vagy nagyobb birtoknak kell maradniok, akkor itt elsősorban azok a magyar földbirtokosok jöjjenek sorra, akik kitartottak magyarságuk mellett, akik az ellenséges agrár-intézkedések folytan elestek mindenüktől, hatalmas vagyonuktól és mindvégig kitartottak düledező kúriájukban, elsősorban tehát ők kapjanak ezekből a földekből. Tudom, hogy helyenként és vidékenkent a birtokrendezés kérdése nem egységes, hanem különböző és nemcsak termelési, hanem mas szempontok is szerepet játszanak. Ellenzéki oldalon azt hangoztatták, hogy a birtokrendezéssel kapcsolatban ne alakuljon törpebirtok, mert az lehet, hogy momentán szükségességből bizonyos szociális és politikai szükségességből történik, és csillapítótag 'hat, azonban gazdaságilag ez nem racionális. A délvidéki földbirtoknendezéssel kapcsolatban az a felfogás alakult ki, hogy a kisgazdaegyedek, az önálló gazdasági exisztenciák mellett módot kell nyújtani a földmunkásnak is, hogy részben munkaidejének feleslegét befektesse, részben pedig, hogy az önálló gazdálkodás révén magát a kisgazda-pályára előkészítse. A falu környékén adott egyholdas vagy