Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-262

402 Az országgyűlés képviselőházának 262. ülése 1H2 június 5-én, pénteken. előbb-utóbb be kell váltani Kállay miniszterelnöknek a fronton küzdő katonáknak tett igerétét és a magyar agrárreformot keresztül kell vinni a magyar faj érdekében. A precedens szót használva ki akarta eszközölni legalább azt, hogy a földbirtokok kisajátítása mindenkivel szemben egyenlően történjék. Az egyenlőség elvének alkalmazását ezen a téren tagadom a zsidókkal és a többi állampolgárral szemben, de ..különösen tagadom a magyarokkal szemben, mert ezt nem lehet egy alapon letárgyalni és elintézni. Precedens azonban van itt és ez az, hogy a visszatért területek magyar földbirtokosai még- a mai napon is éppen olyan ^helyzetben vannak, mint amilyenben akkor voltak, amikor a jugoszláv vagy cseh agrárreform birtokaikat elvette. Igenis, ők vérségileg, fajilag magyarok és az ő elbánásuk egyforma kell, hogy legyen az ország többi részének: földbirtokosaiéval. Nem értem ezt a birtok-komplexum nagysága tekintetében, de igenis a kártalanítás tekintetében annál is inkább, mert legnagyobb részük hűségesen kitartott a magyarsága mellett a düledező kúriában, sokszor a legnehezebb viszonyok között, akkor amikor 3000 holdas birtokából csak 20—30—40 holdas legelő maradt a nagy tanya vagy a nagy kastély körül; kitartottak az őrhelyen, mert bíztak abban, hogy a magyar (felszabadulás meghozza számukra is az igazságot. Ha tehát precedensekre hivatkozunk, ha precedenseket akarunk, valahol alkalmazni, akkor a precedensek alkalmazása itt szükséges és azokat a s,zép szavakat, amelyeket Apponyi képviselőtársunk a zsidóság anyagi érdekeinek védelmében itt a Házban elmondott, sokkal jobb lett volna elmondani magyar földbirtokosaink érdekében. A miniszteri diskrecionarius jog az, amit a túloldalon, sőt kormánypárti oldalon is némelyek kifogásoltak, illetőleg módosítani akarnak. Én nemcsak abból a. bizalomból kiindulva, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr személye iránt viseltetem, hanem a. tényleges szükségletek alapján is úgy látom, hogy ezt a kérdést az államkincstárra szálló birtokok igénybevétele tekintetében nem. lehet egy egységes, egy kaptafára húzott jogszabállyal elintézni, mert a visszacsatolt területeken talált íuelyzet hazánkban olyan, hogy ott néhol a sürgős intézkedés az agrárrendezések terén a termelés folytonossága, a szociális nyugalom megvédése érdekében lehetetlen, másutt viszont ezeket az intézkedéseket parancsolóan előírja az ott talált állapot. Én tehát ezt a diskrecionarius jogot éppen a magyar faj, a magyar nemzet érdekében valónak találnám, úgy, hogy a miniszternek igenis joga legyen a körülményeknek megfelelően az egyes vidékeken, egyes esetekben különösképpen intézkedni. Ezt pedig azért mondom, mert éppen a Délvidéken a felszabadulás után egy olyan kérdés-komplexum maradt, amelynek megoldása halasztást nem tűr. A kérdéskomplexum megoldását birtokpolitikai téren kénytelenek voltunk megkezdeni és most folyamatban van a magyar kormány intenciója szerint a szerb agrár-reformot visszaváltoztató magyar agrárreform. Ezt a magyar agrárreformot, ezt a birtokrendezést a Délvidéken nem lehetett elodázni azért, mert a felszabadulás után nemcsak a magyar birtokososztály, de a magyar nemzet többi tagjai is, a magyar földmunkásság is várta a jóvátételt. A jóvátételt anyagi téren, mert hiszen a magyar történelem folyamán talán éppen a Délvidék magyarsága járt a legmostohábban. A liberális kor előtt és a liberális korban is olyan intézkedések történtek éppen a Ibirtokelosztás tekintetében a Délvidéken, hogy abból csaknem teljesen kiszorult a magyarság, vagy vele mostohán bántak el. Tudjuk, hogy Mária Terézia és II. József idejében történt egy, a mi telepítésünknél sokkal tökéletesebb telepítés, aminek keresztülvitele gazdasági és szociális vonatkozásaiban előttünk, magyarok előtt még ma is vágyálomképpen tűnik fel. Tudjuk azt is, hogy ugyanabban az időben azokból a menekült szerbekből, akik hazánk területére telepedtek le, akkor amikor a magyarság legnagyobbrészt még jobbágy volt, önálló kisgazdák ^lettek 30—4$ holdas tanyákkal és földterülettel. A magyarság kimaradt ebből a földosztásból azért, mert intézményes telepítése hazánk legtermékenyebb részében akkor nem történt meg. Később, a liberális korban a magyarság sanyarú helyzetét még csak növelték azáltal, hogy kiindulva a polgárok egyenlőségéből és nem tekintve a föld jelentőségét a nemzet fennmaradása szempontjából, az ármentesítés és az erdőírtás folytán kapott területeket nem a nincstelenek közt osztották ki, — mert a magyarnak előjoga a legtöbb bácskai községben az, hogy nincstelen és zsellér, — hanem azok közt, akiknek már volt földjük mindénféle jogcímen, vagy a legjo'bb esetben árverésen egyes nagyvállalkozóknak, nagybirtokosoknak adták el. Ilyen körülmények között következett be a megszállás, amikor a megszálló hatalom a szláv lakosságot földhözjuttatta és abból kizárta a magyarságot. A kizárás folytán sok ezer magyar volt kénytelen vándorbotot kezébe venni és kivándorolni Amerikába és máshová, mégpedig azért, mert azt a földet, amelyen ő mint zsellér, mint munkás dolgozott, másoknak adták ki, nem nagybirtok formájában, hanem kisparcellákba kiosztva telepeseknek és másoknaJí, úgyhogy a munkahiány miatt ezek az em'berek kénytelenek voltak kivándorolni. Jóvátételt vár tehát ez a ma,gyarság. A jóvátétel nem késhetik, nem késhetik a magyar kormánynak az az intézkedése, amellyel most a szerb agrártörvény kinövéseit, magyarellenes intézkedéseit korrigálja, magyar kézre juttatva ezt a földet. Itt kapcsolódom bele a zsidóbirtok kérdésébe. Nyilvánvaló, hogy a Délvidéken a jelen körülmények között nem lehet osztani a szerb agrártörvény által magyar birtokostól elvett birtokokat anélkül, hogy ugyanakkor magyar kézre ne jusson a zsidóbirtok is.^ Nem lehet végleges intézkedéseket tenni úgy, hogy a magyar birtokokat szétosztjuk, a zsidóbirtokokat pedig állami kezelésben tartjuk vagy pedis' zsidóknak adjuk továbbra is bérbe. Az én kérésem ebben a tekintetben a kormányhoz az, hogy az agrárintézkedések végrehajtása során egyidő'ben és ugyanakkor a Délvidéken lévő zsidóbirtokokat is vonják be a tervezetbe, s juttassák azok kezére, akik érdemesek rá, elsősorban pedig azoknak, akiknek a történelem folyamán nem jutott föld, a magyar nemzet fiainak, akikkel a történelem folyamán éppen a Délvidéken a legmostohábban bániak. Juttassák azoknak a kezére, akiknek sem vagyon, sem befolyás, de még szavazati jog sem jutott a háború előtti liberális Magyarországon és mégis máskép tartottak ki a msgyar