Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

374 Az országgyűlés képviselőházának 261. illetékes miniszter uraktól, hogy e gyári tranzakciónak összes körülményeit szíveskedjenek a legkörültekintőbb módon kivizsgálni (Ilovszky János: Helyes!) és e nemzeti, honvédelmi, közellátási és termelési szempontból rendkívül fontos kérdésben a termelők számára és a közvélemény számára is együttesen megnyugtató nyilatkozatot adni. (Taps a szélsőbaloldalon. ~ Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpellációt <a Ház kiadja földmívelésügyi, a közellátásügyi, az iparügyi és a pénzügyminiszter uraknak. Következik Paczolay György képviselő úr második interpellációja a közellátáslügyi miniszter úrhoz. Kéreni a jegyző urat szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. közellátási miniszter úrhoz az 58.400/1942. K. M. számú rendeletben a kiskereskedelem súlyos sérelmével a gyáripar részére nyújtott feltűnő kedvezmények tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az 58.400/1942. K. M. számú rendelet, amely 35%-os pótfelár címén vagyondézsmával sújtja à kiskereskedelmet, indokolatlanul rendkívüli kedvezményeket nyújt a gyáraknák, akiket nemcsak megkímél a vagyondézsmától, de az általuk beszedett 35%-os pótfelárösszeget kamatmentes állami kölcsönként 60—90 napig a rendelkezésükre bocsátja? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a közgazdasági és szociális szempontból súlyosan sérelmes és kizárólag a kisexisztenciákat sújtó rendelkezését az 58.400/1942. K. M, számú rendeletet revízió alá venni és a kiskereskedelmet legalább a gyáriparral azonos elbánásban részesíteni Ϋ Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Paczolay György: T. Ház! Ügylátszik, mintha ez az interpellációm egyetemes szempontból kevésbbé volna jelentős, mint az előbb elhangzott interpellációm, tekintettel azonban arra, hogy a nagy átállítás idejét éljük, amikor az egész kereskedelmi életben egy új magyar középosztálynak, egy új kereskedői generációnak a földből való előteremtésén fáradozunk, nem mehetünk el észrevétel nélkül egy olyan súlvos sérelem mellett, amely az interpellációmban említett 58.400/1942. számú közellátásügyi miniszteri rendeletben sújtja a kiskereskedőket. T. Ház! Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy milyen rendkívüli nehézségekkel jár a közellátás biztosítása a legszükségesebb köz- * használati cikkeknél, részben a nyersanyag* hiány miatt, részben pedig azért, mert ha megfelelő mennyiségű ^ nyersanyag áll is rendelkezésünkre, a honvédelmi szempontból esetleg fontosabh termelési ágban kell igénybevennünk a rendelkezésre álló nyersanyagot. T. Ház! Még nehezebb kérdés a megfelelő ármegállapítás. A ma délután elhangzott interpellációkból hallottuk, hogy milyen súlyos állapotot idéz elő a mezőgazdasági termelésnél az állatárak. vagy például a tejár helytelen megállapítása, és mert egész termelési ágakat katasztrofális helyzetbe, egyenesen a pusztulásba dönthet, amellett nedig végzetes módon veszélyezteti a közellátási is. Naoynn jól tndiuk azt is. hogy az egyes mareikkek árának megállapítása és bizonyos {^TiívA fenntartása is csak úgy Tehetséges, ha valaki vállalja az áldozatot az árnívó fenntartásáért. Semmiesetre sem tudjuk azonban heülése 1942 június 3-án, szerdán. lyeselni az előállott igazságtalan diszparitás oly módon való megszüntetését, hogy az áldozatot szociális vagy gazdasági szempontból olyan rétegre hárítsuk át, amely nem egyedül kötelezhető ilyen teher hordozására. Dicsérendő törekvése a közellátásügyi miniszteri úrnak, hogy a legfontosabb cikkeknél tartani kívánja az árakat és az árkülönbözetet áthárítja olyan cikkekre, amelyek a közhasználat szempontjából kevésbbé fontosak vagy pedig a minisztérium felfogása szerint luxuscikknek számítanak. Az áthárításnál is figyelembe kell azonban vennünk, hogy az igazságosság és a méltányosság érvényesüljön és ne töténjék meg az, ami éppen ennél a rendeletnél megtörtént. < Az 58.400/1942. számú rendelet ugyanis jóhiszemű célkitűzései mellett, azért, hogy a mosószappan árát ne kelljen emelni az alapanyagok áremelkedésének arányában, 35%-os pótfelái- felszámítását rendelte el az illatszeres kozmetikai késztímények után. Mindez rendben van, mert az^ illatszer- és kozmetikai készítmények egyrészről valóban nem elsőrendű fontosságú közszükségleti eikkek és nemzeti szempontból, a gazdasági élet, a termelés vagy a hadviselés szempontjából egyaránt nem fontosak, másrészről pedig elvileg olyan fogyasztóréteget terhelne meg e cikkekkel a rendelet, amely meggyőződésünk szerint is elviselheti ezt az árkülönbözetet különleges luxusadó formájában. A luxusadóként elgondolt 35%-os felár bevezetése és à felárnak a kiskereskedőktől való beszedése azonban a kiskereskedőt sújtja vagyondézsma-formájában, ugyanakkor pedig a nagykereskedőket, gyárosokat és importőröket ugyanez a rendelet méltánytalanul a 35%-os felárnak — mint nemzeti kölcsönnek — 60-tól 90 napig terjedő kamatmentes felhasználására jogosítja fel. A rendelet ugyanis kimondja, hogy a gyárosok és a nagykereskedők csak, a kiment számláik után tartoznak felszámítani a 35%-os felárat és erről a hónap végén vallomást kötelesek tenni A következő 60 nap múlva pedig kötelesek befizetni az addig befolyt összeget a megjelölt szappanalap számlájára. A gyáros tehát a kiment , és már heinkasszált számlák után fizeti meg a 35%-os pótfelárat, azonban nem rögtön, mert a rendelet 60-tól 90 napig terjedő haladékot ad a befizetésre. A rendelet tehát aszerint, hogy mikor adta el és mikor inkasszált, 90 napos kamatmentes állami kölcsönt biztosít a nagykereskedőknek és a gyáraknak. Továfobmenően -pedig arra sem kényszeríti a rendelet a gyárost, hogy készlete után váltságot fizessen, mert csak annyit tartozik fizetni.amenynyit közvetlenül áthárított már vevőjére, a kiskereskedőre és készpénzben vagy váltóban be is inkasszált. Ezzel szemben mi a helyzet a nagykereskedelem privilegizált helyzetét illetőleg a kiskereskedők, droguisták, a vidéki kiskereskedők és gyógyszertárak sth. részéről? Ezek a kiskereskedők tartoztak azonnal leltárt felvenni. A leltár felvétele után azonnal kötelesek fizetni, legalábhis egy részletet. A 6. | (4) bekezdése pedig azt rendeli el, hogy a hatálybalépést követő harmadik napon a kiskereskedők tartoznak az első részletet már befizetni. Most ennek a rendelkezésnek egyjkúlön pikantériája az, hogy húsvét előtt, tehát a nagyhéten jelent meg ez a rendelet és akkor kötelezték a keresztény kiskereskedők, drogisták stb. 85%-át a leltározásra s ennek a