Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

350 Az országgyűlés képviselőházának 261, ha nem kap az a zsidó bérlő vagy birtokos nap- f számost, bérest, akkor talán odébb áll. Ők ' azonban könnyebben kiböjtölték a szegény embert, mert a szerencsétleneknek kellett a kenyér, nem volt kitartásuk és ez lehetett nagyon tiszteletreméltó hírverés, de eredménynyel nem járt. Ennél a kérdésnél felvetem azt a másik J kérdést, hogy hozzunk már egyszer olyan törvényt, amely szerint zsidónak csak zsidó szolgálója lehet. (Börcs János: Ügy van! Nagyon helyes!-) Megalázó ránk keresztény magyarokra, hogy a mi fajtánk csak a szolgaszemélyzetet adja. Nekem fáj az, amikor a kis Eszterek a zsidónak a parkettjét vikszolják. Tessék egyszer mar törvényt hozni arra, hogy a zsidók, ha cselédeket, szakácsnőket, szobalányokat tartanak, nem bánom, de, az legyen fiaját maguk közül való; egyik zsidó szolgálja ki j a másikat. Tűrhetetlen állapot és egy nem- | zetre megalázó, hogy mi csak a cselédeket lif'eráljuk nekik. Á'/Á mondotta Makray képviselőtársam, — aki tegnap nagyon szépen beszélt a magyar földről — hogy a földnek leiké van. Teljesen igaza van. Éppen azért, mert a földnek lelke van, gátoljuk meg minden eszközzel, hogy ezt a lelket megfertőzzék vagy tovább fertőzzék. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Makray képviselő úr tegnapi beszédében a fajvédelmet összeboronálta a felekezeti kérdéssel. (Rapesányi Líászlo: Elég. helytelenül!)' Én egyik szenvedő alanya vagyok ennek az összeborouálásnak, mert én jártam a törvényszék előtt annakidején és mindig ki jelentettem, beszédeimben, cikkeimben, hogy ha a zsidókról beszélek vagy írok nem a vallásukról, hanem a fajról beszélek, de akkor más volt a felfogás; a miniszter urak most már tapsot kapnak ezért, régebben azonban kidukált érte a hat hét vagy két hónap. Amikor azonban a képviselő úr tegnap Prohászkára is hivatkozott, a katolikus egyház álláspontját is kifejezte, ezt én mint hívő vallási életet élő katolikus ember, igenis- osztom. Elismerem, vállalom azt, hogy az a zsidó, aki meggyőződésből, — hangsúlyozom — lelki kényszerből, meggyőződésből keresztény lesz, megkeresztelkedik — nem jó szó az, hogy kikeresztelkedik, az nincs — az a keresztség szentségének átütő erőivel rendelkezik. Ezt vallom, ha van ilyen. (Felkiáltások a széJsőbaloldalon. Nincs! Nincs olyan! — Ellenmondás jobbfelől. — Bodor Márton: Ilyen nincs. — Tost László: Van! Éppúgy, mint ahogyan van keresztény kínai!) Ezt vallom és hirdetem, de hozzáteszem, hogy a keresztvíz még senkit nem tesz magyarrá. Az illető lehet a világon a legjobb katolikus, a világ legelső reformátusa — zsidó fajban, de ezáltal még magyarrá nem lett. (Ügy van! Ügy van! Nagy taps a szélsőbaloldalon. — Tost László: Ügy van! Katolikus zsidó!) Amikor ezt a javaslatot tárgyaljuk, mi fajvédelmi javaslatot tárgyalunk és nem azt vitatjuk, hogy ki a jobb katolikus, vagy hogy ki a jó keresztény, vagy a nem jó keresztény. Vallásom, egyházam parancsának engedelmekedve magaménak vallom, meggyőződésem az, amit az imént mondottam, de ez két különálló dolog. Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. Elnöki Méltóztatnak a kért félórás meghosszabbítást megadni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Meskó Zoltán: Mélyen t. Képviselőház,! Jó ezeket, à kérdéseket tisztázni. Prohászkára hivatkozott a mélyen t. képviselő úr. Azt ülése 19U2 június 3-án, szerdán.. mondta, erre az oldalra, — én csak magamról beszélek, hiszen, szélső jobboldalinak vallottam imagamat egy életen át —- nem helyesen cselekszünk, ha Prohászkára hivatkozunk és politikánkat vele akarjuk igazolni, s azt hirdetjük, hogy ő is hasonló dolgokat hirdetett. Már pedig ez így van, méfyen t. Képviselőház! Történelmi tényeket nern lehet letagadni. Ott látom magam előtt, magam mellett a nagy apostolt. (Büszke vagyok, hogy mellette lehettem az Ébredő Magyarok Egyesületében, amikor belügyi államtitkár koromban együtt tettük le az Ébredő Magyarok fogadalmát 34 képviselő társaságában. Ha nem vallotta volna ezeket az eszméket, nem jött volna oda, nem állott volna élünkre. Belőle merítettünk. Igenis fajvédő volt százszázalékig, hiszen azt mondotta: Amit én hirdetek, az keresztény szocializmus, nemzeti alapon. Amit pedig mi mondunk, az nemzeti szocializmus keresztény alapon. Kérdem én, nem mindegy? (Mozgás.) Igenis ő volt az első nagy ébredő, Prohászka Ottokár, — legyen áldott az emléke, — aki beszédeivel felrázta az alvó, szunnyadozó magyarságot és rámutatott bátor szavakkal arra a veszedelemre, amelyet a zsidó szellemiség jelent ebben az országban. Ezt itt elmondhattam. Amikor azonban a bíróságnál védekezni akartam egy cikk miatt és prohászkára hivatkoztam, azt mondlyán, hogy amit én írtam, az enyhe valami ahhoz viszonyítva, amit Prohászka írt, akkor ezt a védekezést megtagadták tőlem s arra hivatkoztak, hogy ez nem tartozik ide. Pedig hogy mennyire odatartozott, azt a későbbi szomorú események igazolták. Mélyen t. Képviselőház! Tisztában kell lennie ebben az országban mindenkinek azzal, hogy az ország jövője, fennmaradása és léte az egészséges birtokfelosztástól, a megfelelő birtokrendezéstől függ. Ujabban ugyanis azt hallom, bizonyos hangulatkeltés történik, — ezt nemcsak zsidók hirdetik, hanem a zsidók által megfertőzött keresztények is, — amely azt mondja: Igen, nem lenne baj, hogy most elintézitek a zsidókérdést, a zsidóktól elveszik a földet, de azután jönnek a grófok, jön nek á nagybirtokok és így tovább. Mélyen t. Képviselőház! Milyen hírverés ez? Mi nem tagadjuk, természetes, hogy csak a sorrendét állapítjuk meg; a zsidó birtokok igénybevétele után természetesen kell egy igazságos, becsületes, a nemzet egyetemes érdokét szem előít tartó földbirtokreiidézésiek jönnie. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem csak én mondom, ezt a boldog emlékezetű nagy magyar, Teleki Pál mondotta: Erdély visszaszerzése után új földhirtokjavaslattal leszek kénytelen a Ház elé jönni, addig azonban tárgyaljuk le, t. i. az akkori javaslatot. Ennek jönnie kell. Kétszázezer holdas latifundiumok nem maradhatnak meg. (Ügy van!) Természetesen az elleni is óvást emelünk, hogy Baranyában egy főherceg osak úgy belovagol 86.000 holdba. Magától értetődik, hogy intézkedéseket követelünk. Interpellációt is jegyeztem be ebben a kérdésben. Eels'zabadul a Délvidék, honvédeink vitézsége és bátorsága, a magyar véráldozat által visszatérnek ezek a területek, a magyar birtokosok ott Bácskában még ma sem jutnak földjükhöz, 50 meg 100 hoáidiasak, nem jutnak hozzá mások; bocsánatot kérek, hogyan lehetséges, hogy ebben az országban, ahol büszkék vagyunk arra. hogy törvénytisztelet és jogegyenlőség van, hogy itt mindenkit egyforma jog és kötelességteljesítés illet, aíkkor a 86.000 hold egy-