Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-261
Az országgyűlés képviselőházának 261. '«szerűen : kivétel, hogy csak úgy belovagol, vezérkart visz magával, viszi az egész intézői kart, az ispánokat, kitűzi. a karókat, hogy ez főhercegi uradalom, igény beveszi azonnal az ottani magtárakban tárolt búzát, cukrot, mindent és szabadon rendelkezik. {Ügy van! jobbfelől.)' Bocsánatot kérek, ez a terület visszatért az anyaországhoz, -ezt a területet honvédeink visszaszerezték (Ügy van! Úgy van!); •tíz-: a birtok, amelyet a szerb államkincstár bitorolt, visszaszállt a magyar államkincstár tulajdonába, ez ott a magyar állam és a magyar nemzet tulajdona. (Ugy van! Ügy van! — Taps.) Meginog az egyszerű emberben a jogegyenlőségbe vetett hit, ha ilyeneket lát. Tartozom az igazságnak azzal, hogy tudomásom >szerint a kormány belátta, hogy ez túlkapás : lehetett és az. illető főherceg úr ma mint gond,.; nők intézi a dolgokat. „. Az interpellációban, amelyet el fogok mondani, bizonyos kérdéseket fogok feltenni és a. kormány válaszától teszem függővé további elhatározásaimat. Kénytelen voltam ezt elmondani, hiszen^ amikor valakinek különleges helyzetet biztosít a nemzet lovagiassága, hagyománytisztelete, és még egyebek is hozzájárulnak ahhoz, hogy különleges elbánásban és tiszteletadásban részesül, akkor saját magára is kötelezővé kell tennie, hogy ő is legalább betartsa a törvényeket. Mélyen t. Képviselőház! Sajnálom, hogy á miniszter úr nincs itt, de az államtitkár úrhoz szerencsém van. Egy kérdésevetek fel: mi történik, mélyein t. kormány és igen t. állam titkár úr azokkal az óvatos zsidó birtokosokkal, akik bizonyos összeköttetések révén vagy -mondjuk jó szimatjuk xítján megtudták, hogy ilyen javaslat jön és birtokaikat jó előre megterhelték. Ismerek olyanokat, akik házasságokat kötöttek s azntán a vő vette át a birtokot. Tudok eseteket, hogy egy ezerholdas, zsidónak számító birtokos keresztény magyarhoz adta férjhez a leányát. Mi történik ha itt gyermek nem leszli Nem lesz, mert az illető megfogadta a családnak, hogy gyermek nem lesz. (Mozgás ) Mi lesz a birtokkal később 1 ? Ki fogja örökölni 1 ? Ki kell mondani, hogy aki zsidó leányt vett el, az zsidónak számít — utólag. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Pándi Antal: Eosszalbb a zsidónál!) Ha a választójogi törvénybe be lehetett venni utólagos büntetéseket, visszamenőleg, amelyek tisztán ellenünk irányulnak, tessék felvenni ide azt, hogy aki zsidó leányt vett eil érdekből, az rosszabb, mint a zsidó. (Tost László: Ki kell telepíteni! — Derültség.) Ezek azok a bizonyos önkéntes kivételezések, akik nem várták be a törvényt, hanem házasság, átíratás, eladás útján igyekeztek a birtokot, menteni. Egyik képviselőtársam tegnap szóvátette és a kormányt megtámadta kormánypárti részről — amolyan óvatos kormánypárti ellenzéki támadás volt ez, amilyet már ' megszoktunk — (Derültség. — Tost László: Óvatos duhaj!) hogy a zsidók által eladott birtokok megvételét, amelyeket kisemberek vettek meg, még mindig nem hagyták jóvá! Én közbeszóltam, hogy nagyon helyes nem jóváhagyni, amíg ebből törvény nem lesz ós bizonyos árat meg nem állapítanak. Jó, hogy nem hagyták jóvá, mert egészen bizonyosan jó üzletet csinált volna az, aki szabad kézből eladta a birtokot, mert ha a kormány hirtelen jóváhagyta volna, akkor a kisem!ber / drágábban fizette volna meg, mint ahogyan így megkaphatja, így lehet, hogy egypár héttel később lesz, de a föld úgysem marad a zsidónál ülése 19 U2 június 3-án, szerdán. 363. és a kisember olcsóbban kapja meg. Én csak helyeselhetem, hogy ezekben az esetekben a jóváhagyást nem adták meg. Legfeljebb azok, akik a földet eladták, ez egyszer rosszul spekuláltak. (Bodor Márton: Csakhogy nem kapja meg a kisember! — Füssy Kálmán: Mert kivétel alá fog esni! Megtörtént már!) Itt van azután a juttatás kérdése. Többen szóvátették már és magam is csatlakozom ahhoz a felfogáshoz, amely azt kérdi, mi lesz ezekkel a birtokokkal, mi lesz azzal a földdél, amely magyar föld volt, átmenetileg zsidó kézbe került és most ismét magyar föld lesz? Ki kap ebből 1 ? Hogy milyen áron kapnak, azt tudjuk, hogy milyen formában, azt is tudjuk, de kérdem, kik lesznek azok, akiket földhöz juttatunk? (Pándi Antal: Ezt homály fedi!) Az én erkölcsi felfogásom azt diktálja, hogy elbből a földből elsősorban azoknak kell adni, akik magyarságukért megszenvedtek a megszállott részeken, elsősorban azoknak, akik otthon becsülettel kitartottak. (Ügy van! Úgy van!) Én magam szerb börtönben ültem a megszállás alatt, azután kiszöktem a börtönből, kijöttem aihból az országból, de azokat tartom nálam és másoknál is jobb magyaroknak, akik ott tovább szenvedtek és tartották a lelket az emberekben. (Úgy van! Ügy van!) Ezeknek a magyaroknak a sorsán kell segíteni, elsősorban ezeket kell földhöz juttatni. Ha ott helyiben nincsen föld, akkor telepítés útján kell földhöz juttatni ezt az egészséges, megacélosodott magyar népet; be kell telpíteni az erdélyi székely népet és a többieket, hogy hozzanak az itteni, sokszor zsidóktól megfertőzött levegőbe egészséges magyar szellemet. (Helyeslés és taps.) Ne törődjünk mi mások érzékenységével. Egy szomorú, fájdalmas dolgot vagyok kénytelen itt elmondani. Egy hősi emléktábla leleplezésén voltam, szegény fiam tábláját leplezték le és amikor meg akarta írni az újság azt, hogy Nagy-Magyarországért haltak hősi halált, akkor a cenzúra kitörölte a »NagyMagyarországot«, azzal, hogy nem lehet NagyMagyarországot írni, hanem csak Magyarországot. (Mozgás.) Amikor én ezt szóvátettem, akkor azt mondották, hogy az oláhok érzékenyek, (Zaj és mozgás.) ezért nem szabad kiírni azt, hogy Nagy-Magyarországért halnak hősi ha; Iáit a fiaink. Hát igenis, azért halunk hősi halált, Nagy-Magyarországért. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a Ház minden oldalán.) Ne legyünk mindig túlzottan tekintettel mások érzékenységére. Amikor rólunk a legdurvább, a legalávalóbb módon ír az oláh sajtó (Ügy van! jobbfelől.) — például úgy írnak a magyarokról, mintha mi cigányok lennénk, úgy írnak rólunk, mintha ezt a földet nem Árpád apánk és őseink vérével szereztük volna — akkor mi még mindig az ő érzékenységükre gondolunk és tekintettel vagyunk erre-arra. Magyarországon csak a magyarokra kell tekintettel lenni, mert ez az ország a magyaroké! (Ügy van! Ügy van! Élénk taps.) Természetes, hogy ha földet juttatunk, akkor középbirtokot is fogunk juttatni, hiszen aki csak egy kicsit konyít a földbirtokhoz, aki a termelés folytonosságát szem elÖtt tartja, az mind nagyon jól tudja, ihogy a nagybirtok felpareellázásánál ott marad a belsőség és ott vannak az épületek, amelyeket nem lehet csak úgy elkótyavetyélni, csak úgy lerombolni, mindez szinte megkívánja azt a kis középbirtokot, amelyre az épületekhez feltétlenül szűk
