Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

Az országgyűlés képviselőházának 261. ülése 19U2 június 3-án, szerdán. 349 tokok hogy keletkeztek? Nem hallott még senki sem olyan árverésekről, amelyeken az önhibájukon kívül bajbajutott földbirtokos vag.v kisgazda földjét elárverezték, sokszor 6—700 pengős adósságokért? 8—10.000 pengős birtokok cseréltek ilyen módon gazdát, de nemcsak gazdát cseréltek, hanem a gaz'dát felcserélték zsidóra. Arra nem gondol senki, hogy milyen áron szerezték ezeket a birtokokat? A birtokok legnagyobb részét ügyeskedéssel szerezték még abban az esetben is, ha az a földbirtokos könnyelmű volt. Kihasználták az ő gyengeségét, annak a. könnyelmű birtokosnak hiteleket bocsátottak redelkezéaére. Nem kérte a hiteit, mentek a nyakára, vitték a pénzt, otthagyták és elmentek sokszor írás nélkül, mert megbíztak annak a magyar úrnak a becsületében. A házi zsidók tették tönkre a magyar főúri osztály és a magyar birtokososztálytnagyrészét. Ha mi kötvényt adunk, és a kataszteri tiszta jövedelem bizonyos szorzószámát állapítjuk meg, akkor túlsókat adtunk nekik, meg lehetnek elégedve, nem. fognak éhenhalni. (Egy hang a baloldalon: Megmarad nekik az, amivel bejöttek! — Tost László: Az sem lesz baj!) Én i& arra gondolok, amit képviselőtársam mond: elég, ha megmarad nekik az. amivel bejöttek az országba. Hány kisgazdát tett tönkre a (föld szeretete, a vágyódás a több föld után! A háromnégy holdas kisgazda hallott egy kis földről, amelyet hozzá lehetett csapni az ő földjéhez, megvásárolt két-három holdat, volt nvoic holdja, vásárolt hármat és mi történt^ Jött a dekonjunktúra, estek a jószágárak, a búzaárak és az a három hold elvitte a másik nyolcat. Jöttek azután a többtermelés jelszavával. Gépet kell használni, vásároljanak traktorokat. Gon

: dőljünk csak vissza, hány kisgazda volt, aki szerette volna büszkén megmutatni, milyen szépen tudja fejleszteni kis birtokát, milyen belterjesen tud gazdálkodni. Vásároltak hitelbe traktort és a traktor elhúzta a birtokukat, a birtok árverésre került és kiütöttek a kezükből. Ezekre a dolgokra gondoljunk, amikor itt egyesek részvétet akarnak kelteni a zsidóság iránt; Egészen őszintén mondom, nem vagyok szadista, nem vagyok barátja a kínzásoknak és a zsidókérdés ötletszerű megoldásának. A megoldásnak intézményesnek kell lennie. Ne a gyűlölet szóljon belőlünk, hanem a magyat fajtánk iránti szeretet. Nagy baj lenne, ha nem így gondolkodnánk. Én megfigyelő ember vagyok és azt mondom, vigyáznunk kell arra, hogy a zsidókérdést úgy ol'djuk meg, hogy a jóérzésű, becsületes magyar emberben ne keltsünk szánalmat a zsidók iránt, mert a magyai emberben ez úgy is megvan, könnyen megszán valakit, mert jószívű, ezt használták ki mindig. Intézményesen kell tehát megoldani a kérdést, és amikor törvényeket hozunk, azokat becsületesen és könyörtelenül végre kell hajtani. t A múltban azt mondották, hogy a zsidó jobban gazdálkodik, s ezért boldogul jobban. Nem tudom, hogy azok a Magyarovarott végzett földbirtokosok, azok a földmívesiskolat végzett kisgazdák nem tudtak-e úgy gazdalko'dni, mint azok a zsidók, akik a pult mogul előjöttek és a kocsmával megszedtek magukat. (Az elnöki széket Szinyei Mer se Jenő foglalja el.) Azt mondják- tehát, a zsidók jobban gazdálkodtak. Miért gazdálkodtak jobban? Mert valóban én is azt mondom, hogy legnagyobbrészük jobban gazdálkodott. Azért, mert volt mivel gazdálkodniuk, mert volt hitelük, mert na a magyar földbirtokos elment kétrét-görnyeuve Intelért, altkor csak a tizedrészét kapta meg annak, amit igényelt, ha ellenben elment a zsidó, akkor azonnal megkapta a hitelt akár a marnahizialáshoz, akár a sertéshizlaláshoz vagy akármilyen befektetéshez, JÜS mi volt legtoboször a fedezeti A faji összetartozás! Azok, akik a pénzügyeket intézték, akik a bankok élén álilaiv, akik a hitelt folyósították, zsidók voltak, tehát elsősorban saját hitisorsósaiknak folyósítottak bitéit, igy természetesen jobban tudtak gazdálkodni, többet tudtak produkálni, iüzzál hencegnek ma, amikor azt mondják, mi lesz, na ők kimennek, ha elmennek ezek a prima jó bérlők, ezek a nagyszerű földbirtokosok. Kimutatják, hogy miiyen nagy hozamuk volt. Nagy szemfényvesztés ez. Ha megfelelő hitelpolitika lett volna, akkor természetesen azok, akik évszázadokon át ezzel foglalkoztak, rninu különben gazdálkodtak volna, mint a zsidók. 1. Képviselőház! Ujabban nagyon szeretnek fajveüeimi szólamokkal élni azok, akik a múltban tetteikkel egészen mást mutattak. Mem vagyok barátja annak, sosem voltam, hogy agglegények gyermekhalandóságról és egykéről panaszkodjanak, és azt panaszolják, hogy kevés gyermek születik az országban, aminthogy nem vagyok barátja annak sem, akár képviselő teszi — mißt tegnap egy esetben megtörtént, — akár más teszi, hogy a zsidók kidobását követeljék olyanok, akik birtokukat zsidónak adták bérbe, tehát a dologban anyagilag érdekelve voltak, megvolt a zsidókkal a kellemes összeköttetésük. Az ilyenek közül ne álljon ide senki sem és most követelje a zsidók kidobását, amiért mások 20—25 éven át küzdöttek itt, és most, amikor végre lesz belőle valami, ne igyekezzenek ezek a népszerűség terén is babérokat szerezni. En, igenis megbélyegzek mindenkit ebben az országban, aki a múltban zsidónak adta bérbe a földjét (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi is!) .és hozzásegítette a zsidókat ahhoz, hogy a magyarságot elnyomják. Akik tehát ezt megtették, akár földesurak, akik főpapjaink voltak, — mert, sajnos, mint katolikus ember is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a múltban, fájdalom, azok is igen gyakran zsidónak adták bérbe a földjüket — most szálljanak magúkba, mea culpázzanak és legfeljebb örüljenek velünk, hogy mi megszabadítjuk őket a zsidaiktól. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Mi volt a helyzet a zsidóbirtokon, a zsidó bérleten? Én nem láttam még zsidó birtokon magyar intézőt. A parancsoló mindig zsidó volt, a napszámos, a béres viszont az én fajtámból került ki. Tessék meghallgatni, — vannak statisztikai adataim is erre — az első dolog az volt, hogy az ő bizalmiját beültette szakértelem nélkül abba a birtokba; a legtöbb zsidó ispán nem Is látott földmíves iskolát soha életében. (Börcs János: Bérlő még annál is kevésíbbé!) Az még kevésbbé. Elfoglalták a birtokot, beültették oda parancsolónak hitsorsaikat és az én fajtám volt a napszámos, a béres, aki kiszolgálta a zsidóságot. Emlékszem arra, amikor még nem remélhettem, hogy itt a Ház előtt fogom rövidesen látni a zsidóknak a földekből való kiszorításáról szóló javaslatot ,— de valahogy mégis reméltem —- akkor csináltunk egy nagy hírverést, — mindent megpróbál az ember fajtája érdekében — jártuk az országot és azt mondtuk a keresztény munkásoknak, hogy ne menjenek a zsidó birtokra napszámosnak, mert