Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

Az országgyűlés képviselőházának 261. akkor azt mondom, hogy még kivételezésekkel is inkább oldjuk meg a kérdést, mint kivételezések nélkül újra taszítsuk el a megoldást három vagy öt hónapra. Két ok miatt szüksé ges ez. Az egyik fontos szempont a magyarság belső megerősítései de ez esetben a külpolitikai szempont ínég sokkal fontosabb. Ellenzéken vagyok s mondhatnám, hogy ez a kormánynak nehéz helyzetet teremt. Tudom azonban, hogy az egész magyarság külső megítélésében döntő jelentősége van annak, hogy ezek a kérdések milyen módon haladnak előre. Ez nagy szempont, ami miatt ezeket a rettenetes szépségfoltokat is néznünk kell. A való; ság pedig az, sajnáljuk, hogy a magyar politikai rendszer olyan felépítésű, hogy ; ilyen nagyfontosságú kérdéseket nem lehet tisztán egyedül a magyarság érdekei szerint megoldani. Természetesen ha az ember még további részléteket elmondhatna, még világosabbá válnék minden, de ez nem szolgál sem magyar, sem országos, sem nemzeti érdeket, (Úgy van! a jobboldalon.) úgyhogy ezektől itt ' el kell tekinteni. T. Ház! Ami a törvényjavaslat további problémáit illeti, még egy kéréssel járulok a kormány elé. Tekintve, hogy a javaslatból törvény lesz, végrehajtása, remélem, — ahogy beszédem előző részében mondtam — sürgősen megtörténik, így tehát egy nagyon komoly gyakorlati kérést kell terjesztenem a kormányzat elé, amelyet a bizottságban módosító javaslat formájában elő fogok terjeszteni. Ez a következő. A javaslat 13. %-& a zsidó bérlők kérdéséről intézkedik. Az helyes, hogy a keresztény tulajdonos a zsidó bérlőt kirúghatja. Ez nagyon helyes. Ha olyan helyzetben van, hogy át akarja venni a gazdálkodást, bár a szerződések kötik, ez a szakasz módot ad arra. hogy eltávolítsa bérlőjét, sőt ahogy mi barátságosan, gúnyosan, egymásközt mondani szoktuk, még az is^ helyes, hogy kirabolhatja. Tudniillik hat évig törlesztheti a jelen pengőkben a felszerelés árát. Szóval ez nagyon jó, rendben van. Ez nagy lehetőséget nyújt. Teljes mértékben helytelennek tartom azonban azt, hogy ezzel a szakasszal politikai és erkölcsi nyomás alá helyezik a keresztény tulajdonost. Amikor itt már agyba-főbe támadtuk a parlamentben, akkor erkölcsi kényszerből felmond zsidó bérlőjének (Meskó Zoltán: És az instruktust megkapja jutalmul!) Ez nem megfelelő megoldás, mert kérdezem, nem lenne-e ezerszer inkább helyes enntfk a szövegnek meghagyása mellett még odatenni, hogy amennyiben akad olyan bérlő vagy akadnak olyan bérlők, akik összeállva egyszerűen átveszik azt az 500 vagy 1000 holdas bérletet és, komoly megvizsgálás után beigazolódik, hogy alkalmasak a termelésnek nemcsak továbbvitelére, hanem javítására is. akkor módot kell teremteni arra. hogy ezek a bérletét meg is kaphassák, akkor a. zsidó tehát eltávolítandó. Éli «em merném azt mondani ma, hogy záros határidőn belül, mit tudom én. pár hét alatt 7 vagy 800.000 hold zsidóbérletet mondjunk fel. Ez fizikailag megoldhatatlan, ezt komoly ember nem mondhatja. Amikor azonban megindul a. gazdasági életből, épuen a gazdatársadalom részéről az a komoív kívánság, h<jgy ők maguk átvegyék azt a bérletet, ennek nem szabad gátat vetni, hanem lehetőséget kell adni, hogy e törvény alánján ők ? birtokot • bérlet formájában me^kanják, N^m. .pl'ég a?,, hn mi innen, felülről erkölcsi presszió alá helyezülése 19 U2 június 3-án, szerdán. 343 zük az illető keresztény nagybirtokost. Megjegyzem őszintén, elég volt a személyeskedésből. Kérdem, jöjjünk mi most azzal, hogy megtámadjuk Pallavicinit, Esterházyt, a nagyprépostokat? Ez nagyon rossz, felesleges dolog. Pedig ez lesz a vége, mert jönnek hozzánk a gazdák, hogy miért nem kaphatjuk meg azt a földet, mi pedig jövünk ide és ütjük a tulaj

1 donost. Nem okos megoldás, nem gyakorlati megoldás ez. Kellemetlen politikai heccek árán, valami letöredeznék. Okosabb volna, ha a felülről való elindulás lehetősége mellett, alulról az egészséges gazdasági fejlődésnek is utat engedünk. Merem állítani, ha ez a módosítás bekövetkezik, ilyen módon a 800.000 holdból egy-két év alatt nagyon jelentős területeket lehet a magyarságnak átadni egészséges fejlődés, zavarmentes megoldás útján. T. Ház! Ezeket kívánom majd a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során kérni. Abban a reményben teszem azt. hogy a miniszter úr és a kormányzat látja, hogy tisztán segítés és javítás a célunk s ilyen irányban nem fogja alkalmazni a túlsó oldallal szemben szokásos örök nem és elutasítás álláspontját. (Meskó Zoltán: Inkább mindig igent mondanak H Ezek voltak lényeges megjegyzéseim a javaslatra vonatkozólag. Ami pár perc • még rendelkezésemre áll, azalatt átfutok néhány szempont felett. Elsősorban azt nem értem, -~ és kérem majd a miniszter urat, hogy itt is adja meg a módosítás lehetőségét — miért kell az élő- és holtfelszerelés átvételénél á szőlőnél 10 holdat és egyéb birtokon 500 holdat határnak venni. Egy 300 holdas zsidóbirtokon is nagyon komoly felszerelés van. Miért viheti azt el? Ez nagyon komoly dolog. A 200 holdon is van felszerelés. Miért nem lehet általában kimondani, hogy a felszerelés ottmarad? (Helyeslés és taps a baloldalon.) Ezt nem látom he. Miért? A 400 holdas birtokon a termelési szempont nem fontos? Mert ez az intézkedés azt jelenti, hogy egy 400 holdas zsidóbirtokon elhajthatják, eladhatják a felszerelést már csak dühből és gyűlöletből is és ottmarad az a 400 holdas birtok. (Meskó Zoltán: Képesek megenni a disznóhúst! — Derültség.) "Fin ennek semmi okát nem látom. Ez valami át nem gondoltság eredménye és ezért kérem a miniszter, urat, szíveskedjék ezt komoly megfontolás tárgyává tenni. A másik dolog, amit még kiragadok, az erdők érdes. Kérem a miniszter urat, vagy a miniszterelnök urat, — hiszen ez tulajdonképpen a miniszterelnök úr javaslata, Ő jött vele, ő hozta — oldja meg az erdőkérdést. Figyelmeztetem a miniszter urat, aki éppen ebben szakember, intézkedjék, nehogy az következzék be, hogy azt az 500.000 holdnyi erdőt, amely éppen a határvidéken van, a bankok vásárolják össze. Ne vállalatok vegyék meg azokat a birtokokat, legyen az alapja a magyarság odatelepítésének, közbirtokossági erdők formájában. Nem azt kérem, hogy tőlünk Nagykiátáról vigyenek oda alföldi magyarokat, mert azok megszöknek onnan, hanem az erdélyi magyarságot, a székely népet vigyék arra a határvidékre, amelynek megélhetési alapja lenne az az erdőbirtok; az nem szökik meg, hanem boldog lesz, hogy ott megvetheti a lábát. Űjra hangsiílyozom, nehogy részvénytár saságok, bankok vegyék meg az erdőbirtokokat. Felhívom a figyelmet arra, hogy ma Pest lázban ég, nagyobb lázban, mint a vidék.