Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

338 Az országgyűlés képviselőházának 261 betegszabadságot kér. Kérdezem, méltóztatnak-e a szabadságot megadni? (Igen!) A Ház a kért szabadságot megadja. Bemutatóim a t. Háznak az összeférhetlenségi. ítélőbizottság elnökének jelentését, melylyel Müller Antal képviselő úr összeférhetlenségi ügyében az összeférhetlenségi ítélőbizottság tegnapi ülésében hozott ítéletet a Háznak beterjeszti. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az ítéletet felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa): »A képviselőház ; összeférhetlenségi ítélőbizottsága 1942. évi június hó 2-án megtartott ülésében Müller Antal képviselőnek vitéz Komis Elemér gróf országgyűlési képviselő által az 1901. évi XXIV. te, 11. §-a alapján bejelentett összeférhetlenségi ügyében a következőleg ítélt: Müller Antal országgyűlési képviselőnek ezen összeférhetlenségi ügyében azon feltett kérdésre, hogy forog-e fenn összeférhetlenség, nyolc szavazattal négy szavazat ellenében kimondotta, hogy összeférhetlenség nem forog fenn. Az eljárás során költség nem merülvén fel, az ítélkezés, tárgyát nem. képezhette. Az ítélet nyomban kihirdettetvén, az érdekelteknek ezúton tudomásul adatott. Kelt Budapesten, 1942. évi június hó 2-án. vitéz Bobory György s. k., az összeférhetlenségi ítélőhizottság elnöke, dr. Deák Imre s. k., az összeférhetlenségi ítélőbizottság jegyzője.« Elnök: A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik a zsidók mezőés erdőgazdasági ingatlanairól szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 645. sz.) Szólásra következik? Vámos János jegyző: Matolcsy Mátyás! Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház;! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanainak átvételéről szóló törvényjvaslatnak indokolásában az a határozott megállapítás történt, hogy a javaslat nem birtokpolitikai természetű, hanem nemzetpolitikai célokat szolgáló fajvédelmi javaslat. Tehát egy fajvédelmi javaslattal állunk szemben, vagyis a zsidókérdés megoldásának továbbvitelével találkozunk. T. Ház! Az indokolás továibbi része ugyanitt azt mondja, hogy a javaslatnak vannak és lesznek birtokpolitikai vonatkozásai. Ez magától értetődik, mert hiszen zsidóktól földet vesznek el, tehát birtokpolitikai vonatkozásainak kell lennie. Ez a két megállapítás jogosít fel engem arra, hogy ezt a törvényjavaslatot két szempontból bíráljam, egyrészt fajvédelmi szempontból, tehát a zsidókérdés megoldásának szempontjából, másrészt pedig birtokpolitikai szempontból, annak birtokpolitikai vonatkozásai miatt. T. HázT Az első zsidótörvényt 1938 májusában és júniusában tárgyalta az országgyűlés, pontosan négy évvel ezelőtt. Ennek az első zsidótörvénynek tárgyalása során, amely zsidótörvényt én nem fogadtam el és a legélesebben támadtam, indokoláskép azt mondtam, hogy teljesen kimaradt a javaslatból a zsidó földkérdés, egyetlen szakasz sem foglalkozik a földkérdés rendezésével, pedig a zsidókérdés a föld» kérdéssel is kapcsolatos. Annak, hogy én a javaslattal szemben ilyen élesen állást foglalókképp ez az oka. Én 1938-hart, négy évvel korábban, a zsidókérdés megoldásánál, éppen ülése 191^2 június 3-án, szerdán. fajvédelmi szempontokat szem előtt 'tartva, hiányoltam és követeltem a zsidó földek azonnali igénybevételét és elvételét. Nemsokára kitűnt az, hogy az első zsidótörvénynek csak annyi értéke lett, hogy ezután lehetett, szabad volt a zsidóság problémájáról nyiltan (beszélni, annak veszélye nélkül, hogy ezért az ember a magas törvényszék ós bírák színe előtt megjelent volna felekezeti izgatás vádjával terhelten. Ennyit ért csak az első zsidótörvény. Hogy ez mennyire így van, azt igazolta az, hogy alig telt el háromnegyed esztendő vagy egy év és következett a második zsidótörvény. Abban a szerencsés helyzetben voltam akkor, hogy a második zsidótörvénynek nyers tervezetét megismerhettem; az akkori igazságügyminiszter úr, aki most a Ház elnöke, az ellenzék részéről is néhányunknak megmutatta a nyers tervezetet. Ebből a nyers tervezetből azonban, amelyben igen sok általunk is helyeselt és

f helyeslendő megoldást helyeztek kilátásba, újra kimaradt a zsidók földjének rendezése. Erre én azt mondottam, hogy a második zsidótörvényt sem tudnám elfogadni és egyetlen zsidótörvényt sem tudok elfogadni addig, amíg éppen a legfontosabb résznek: a földnek és a magyar fajnak a problémáját érintő vonatkozása abban nincs benne. Örömmel vettük tudomásul, hogy a második zsidótörvénybe belekerült a földkérdés. Én akkor el is fogadtam azt a javaslatot, de azzal a megjegyzéssel, hogy: »a zsidókérdés• földvonatkozása azonban nagyon elhanyagolt és roppant lazán, pongyolán van megfogalmazva ebben a javaslatban«, tudniillik a második zsidótörvényben. Az én megítélésem szerint a törvényjavaslatnak legalább olyan komolyan és szigorúan kellett volna a kérdésnek ezzel az oldalával is foglalkoznia, mint az ipari és kereskedelmi vonatkozásokkal. Tessék, a t javaslat 16. §-a azt mondja,: zsidót lehet mezőgazdasági ingatlanának tulajdonul vagy kishaszonbérletek céljára átengedésre kötelezni. Kérdezem a t. Házat és a miniszter urat: miért az van benne, hogy »lehet« és miért nincs az benne, hogy »kell«, mégpedig záros határidőn belül. Ugyanakkor ezt mondottam három évvel ezelőtt (ol~ vassá): »Nem gondolja a miniszter úr, ha majd a falvakban fellépnek a zsidó birtokok igénylésével kapcsolatban, megindul a pénz, megindul a nyomás és nem fogják igényelni és nem lehet majd igénybe venni, mert nem kell elvenni a zsidóságtól ezeket a birtokokat, csak lehet igényelni?« (Tost^László: De most keli!) Én tehát három-négy évvel ezelőtt egészen pontosan leszögeztem ebben a kérdésben az álláspontomat és amikor a jelenlegi törvényjavaslat előttünk fekszik, akkor örömmel üdvözlöm a javaslat 1. §-át, amely végre kimondja, hogy a zsidóktól el kell venni ingatlanaikat. Ez tehát egy hosszú, négyéves fejlődés következménye, míg végre eddig eljutottunk. (Tost László: Ende gut, alles gut! — Zsámboki Pál: Lassan, csak lassan! — Tost László: De biztosan!) T. képviselőtársam, méltóztassék talán külön elmondani a beszédét. (Tost László: Lesz rá alkalmam!) Ennek nincs semmi különös célja, ezt csak azért említettem, mert amit három vagy négy évvel ezelőtt elmondottam, az teljes mertekben bekövetkezett; sőt tovább megyek: a II. zsidótörvényben annyira kételkedve üdvözölt lehetőségeknek a veszélyére is rámutattam s alig telt el újra néhány esztendő és itt van a jelenlegi törvényjavaslat, amelynek indokolása a következőket mondja (olvassa): »A törvény