Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

Az országgyűlés képviselőházának 260. ülése 1942 június 2-án, kedden. 331 mészé tes, világos! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbdloldülon.) De akkor minek várjunk három hónapig? (Matolcsy Mátyás: Kérdezze meg a kormányt!) Csináljuk meg mo.st. Te gyünk bele tehát ebbe a törvényjavaslatba olyan utasítást a kormánynak, hogy hat héten yiagy hat hónapon belül terjesszen elő olyan javaslatot, amely kimondja a zsidók minden ingatlanának állami ; tulaj doniba vételét. Teljesen szükségtelen az, hogy ezt a kérdést éveken keresztül napirenden tartsuk és megakaszszuk vele a termelés rendes menetét, a nyugodt gazdasági atmoszféra kialakulását. Annál is inkább szükség van erre, mert ennek az. egész zsidókérdésnek, a zsidó ingatlanok igénybevételének egy óriási nagy pénzügyi vonatkozása is van. Ezt a kétmillió hold értéket valamiképpen pénzügyileg is le kell majd bonyolítani. (Tóth János: Papírt adunk!) Nemcsak arról van szó, hogy papírt adunk-e, de gondolni kell arra is, hogy kinek, hogyan és milyen feltételek mellett juttassunk földet. Ugyanúgy más, az ipari és házingatlanok kérdésénél is felmerül a pénzügyi megoldás egész kérdése. Tehát feltétlenül szükség van egységes konstrukcióra, megfelelő megoldásra. hogy a zsidóktól állami tulajdonba veendő földek és ingatlanok kérdését pénzügyileg miként oldjuk meg. Ha ezt most nem egységesen és nem egy rendszer szerint fogjuk lebonyolítani, hanem részletekben és csak időnként fogoak jönni az intékedések, akkor olyan zűrzavar fog előállani és olyan hátrányokat és igazságtalanságokat fognak elszenvedni, (Tóth János; Csak oldjuk meg!) a juttatásoknál olyan helyzetek fognak előállani, amelyeknél fogva ez a javaslat elveszti egész gyakorlati célját. Alapelvében elfogadom a javaslatot, mert ón is ugyanezt kívánom, sőt a javaslaton túl menően azt kívánom, hogy ne csak a zsidók mezőgazdasági ingatlanait, — a kivételezettek ingatlanaival együtt — hanem minden zsidónak minden ingatlanát vegyék igénybe, de — bár a javaslatot alapelvében helyeslem — minthogy szerkezetében olyan súlyos hibákat látok és olyan veszedelmesnek tartom az e szerint való megoldást, hogy, bár szívem szerint került ide ez a javaslat, azt, sajnálatomra, nem tudom elfogadni. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Varga József, a kereskedelemügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: T. Ház! Van szerencsém benyújtani a Wintershall A. G. berlini céggel 1940. évi augusztus hó 20-án kötött »Kutatási és Opciós Szerződés«, valamint »Koncessziós Szerződés« határozmányainak I. Pótszerződés, valamint II. Pótszerződés mekötése útján való kiegészítése tárgyában elkészült jelentést. Kérem ennek a jelentésnek kinyomatását, szétosztását és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottsághoz való utalását. Elnök: A Ház a jelentést kinyomatja, tagjai között szétosztatja, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a kereskedelemügyi miniszter úr által megjelölt bizottságoknak ki adja. Szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Szabó Zoltán! Elnök: Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Szabó Zoltán: T. Ház! En is azok közé tartozom, akik — miként ' pártomnak minden tagja — örömmel köszöntötték ezt a javaslatot. Legelsősorban talán azért, mert az az ügy, amelyet a javaslat tárgyal, a mi pártunknak, — hogy úgy mondjam — becsületbeli tartozásavolt, amelynek megfizetésével nemcsak az országos párt tagjainak, hanem az egész országnak — úgy éreztük — régóta tartozunk, és őszinte örömünkre szolgál, hogy habár az egész tartozáskomplexumot nem is tudjuk megfizetni, de abból törleszteni tudunk. A másik ok, amiért örömeméi üdvözöltük ezt a javaslatot, az, hogy túl e becsületbeli tartozás jellegen, ebben országépítést látunk. Nemcsak arra szolgál ez a javaslat, hogy hangú latot csináljon, hogy a párt útját egy szép kockakővel tovább burkolja és simábbá tegye, (Szöllősi Jenő: Van benne egy kis reklám!) hanem arra, hogy legyen országépítő, azt mondhatnám. T. Ház! Az ország közvéleménye majdnem úgy várta ezt a javaslatot, mint ahogy várta a megszállt országrészek felszabadulását. (Ügy van! jobb felől.) Nem azonos a kettő, de ez az érzés áhítatban, sürgősségben, várakozásban majdnem elérte a magyarság ama várakozásának a mélységét, intenzitását és szépségét, szinte szentségét, amellyel arra várt, hogy az ezeréves Magyarország megszállt részei kikerüljenek a megszállás alól. Mert tényleg erről a folyamatról van itt szó. Megszállás alá került ez az ország bizonyos mértékben és en-' nek a megszálltságnak részbeni felszabadításához érkeztünk el ezzel a javaslattal is. (Ügy ban! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) . Habár előttem szóló igen t. képviselőtá.rsaim is megtették szinte majdnem minden oldalról, én sem mulaszthatom el, hogy rá r ne mutassak arra, hogy ez egy régen esedékes konzekvencia is volt. A zsidóság, ha volna benne valamennyi önkritika, — ami pedig ebből a fajból igen nagy mértékben hiányzik, majdnem teljesen hiányzik, — akkor nemcsak egyedeiben, ahogyan megtörtént, hanem egyetemeben is beismerte volna, hogy rászolgált erre a konzekvenciára. Hadd idézzük közülük egy nagyon illetékes valakitől, a cionista mozgalom, tehát a tulajdonképpeni zsidó fajmozgalom megalapítójának. Herz Tivadarnak egy nyilatkozatából, aki 1895-ben — már akkor Bécsben székelt ez a magyarországi származású zsidó — a nála kinn járt magyarországi zsidókat arra figyelmeztette, hogy (olvassa): »A magyarországi zsidóság túl mohón szedi össze birtokait, jó lesz vigyázni ezzel a mohósággal«. Pedig az ő érdeke az volt, hogy mennél hamarább rákényszeríttessék a zsidóság -— hogy úgy mondjam — a különböző országokban megszülető antiszemitizmusokkal a Palesztinába irányuló kivándorlásra, amire abban az időben különösen nem volt fogékonyság a zsidóságban. Túlerős fogékonyság meg ma sincs ez irányban. Eléggé igyekeztem sok elfoglaltságom mellett is figyelemmel kísérni a világesemények között ennek a talányos országnak vagy — nem is tudom, hogy nevezzem — mandátumnak a sorsát. Elolvastam szépirodalmi vonalon de gazdasági vonalon is olyan munkákat, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoztak és olyan jelenségeket kellett látnom, hogy azok melled a dollármilliókban és fontmilliókban kifepez

: hető anyagi támogatások, preferenciák, oriasi propaganda- és vallási alapokra való hivatkozások mellett is, amelyeket a palesztinai zsidó telepítés igénybevett addig, amíg a mostani világfelfordulás be nem állt, a visszavandorlok