Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

332 Az országgyűlés képviselőházának 260. ülése 1H2 júnim 2-án, kedden. vagy visszaszökők létszáma néha majdnem elérte esztendőnként az odatelepítettek létszámát. Ez élénk bizonyság arra, hogy a zsidóságban, még ilyen kivételes helyzetben sincs meg a mezőgazdasági foglalkozáshoz, mint élethivatáshoz minden szaktudáson és üzleti szemponton felül megkívánható lelkület, véna, tulajdonképpen sohasem volt meg és fel sem ébreszthető. Ha tehát nálunk és másutt a zsidóság az agráréleinék olyan széles területeit birtokában tudta tartani, — vagy hogy előbbi kifejezésünket használjuk — meg tudta szállni, akkor ez semmiképpen nem hivatásérzetből történt, hanem itt feltétlenül valami abnormis jelenséggel kellett hogy szemben álljunk. Éppen ennek az abnormitásnak a konzekvenciája jelentkezik ebben a javaslatban is. Ha már a zsidó telepítéseknél tartunk, akkoir legalább egy mondattal meg kell említenünk még azt is, hogy a Szovjet is megpróbált egy agrár zsidó államot alapítani Kelet-Szibériá'ban. Mondanom sem kell, hogy lesújtó eredménnyel. A nagy fáradsággal odatelepített zsidóból egy esztendő alatt 23.000 zsidó szökött és szivárgott vissza. It Ház! Egyes képviselőtársaim — úgy érezzük — a nagy magyar értékhez: a magyar jog és igazságérzethez appelláltak akkor, amikor úgy vélték, hogy ez a javaslat a magán{ulajdon elvét érinti. Már volt olyan előttem szólott képviselőtársam, aki rámutatott ennek az ellenérvére is. De ugyanezt az érvet szeretném én is aláhúzni. Nemcsak a tények mond; ják azt nekünk, hogy a zsidó mezőgazdasági ingatlanszerzések nem min'dig a magántulajdon elvének figyelemmel kísérésével történtek, hanem maga a mi népünknek egészséges közfelfogása is ezt mondja. Gondoljunk csak rá vissza. Ha valaki képviselő, eléggé ismeri, legalább is valamennyire ismeri a nép gondolkodását és tudja, hogy a népi közfelfogás mindig a magántulajdon bizonyos sérelmének tartotta azt, hogy van zsidó birtok, különösen mezőgazdasági zsidó birtok. Alapjában véve minden zsidó birtoklást egy kissé a magántulajdon sérelmének tartott. Amire azt mondja akár a városi ember, vagy a falusi ember is: ez a zsidó háza, ebben már van egy bizonyos értékítélet, hogy ő nincs megnyugodva annak jogosságában, hogy zsi'dó birtokok vagy zsidó tulajdonban lévő házak is legyenek. Általában az tükröződik vissza ebben, hogy a mi népünknek élénken él emlékezetében azoknak az eszközöknek és módszereknek a magyar igazságérzettel, a magyar jogérzékkel összeütköző volta, amely módszerekkel ezek a tulajdonok keletkeztek és fennállaiiak. Valamikor, amikor a liberalizmus előtti egészségesebb magyar észjárásunk törvényalkotása és törvénymagyarázása tiltotta zsidó tulajdon- vagy legalább is ingatlanszerzési képességét, y agy korlátozta ebbeli jogát, akkor a zsidóság hosszú időn keresztül csak zálogképpen szerezhetett ingatlant. Néha a zálogbirtoklásnak az lett ugyan a vége, hogy az ingatlan tulajdonába is került. De ez a mód mégis csak meghagyta a lehetőséget arra. hogy ha nem is a birtok vesztő generáció, alckor legalább a családnak egy esetleges későbbi egészségesebb, frissült utóhajtása vissza tudja szerezni az ősi vagyont. Hosszú időkig húzódó zálogperek juttatták vissza újra a régi kézbe a régi tulajdont. Mi úgy érezzük, hogy bizonyos mértékig egy nagy-nagy zálogper folyt még az akadálytalan liberális éra alatti birtoklás idején is a magyar lelkiségben a zsidó tulajdonban lévő földért és ez a zálogper került most ide döntés alá ebben a törvényjavaslatban. Akármennyi formai kifogással támadható is meg ez a javaslat némelyek szerint és némelyek által, mi úgy érezzük, hogy ha ez a per úgy dől el, hogy megint magyar kézbe kerül a zsidó tulajdonban lévő magyar föld, akkor igenis igazságosan és jogosan dől el. T. Ház! Ezeknek a kérdéseknek felvetése után én is azoknak a képviselőtársaimnak a számát szeretném szaporítani, akik azzal a nehéz kérdéssel szeretnének itt az ország Házában is szembenézni, hogy kiknek jut hát a zsidók kezéről lekerülő drága magyar föld. Szeretném megemlíteni azt az aggályos jelenséget, hogy amióta ez a földbirtokpolitikai és faj védelmi javaslat a közvélemény elé került, azóta egy bizonyos aggodalmat keltő szervezkedés indult meg, amire már az előttem szólók is rámutattak. Szervezkednek pedig nem csupán azok, akik úgy gondolják, hogy beletartoznak — vagy ilyen és olyan módszerek, utak és módok keresésével, érvényesítésével beletartozhatnak — a kivételezettek közé, hanem szervezkednek azok a esaládok is

s akikről — nem mondhatom másképpen — az bizonyult be, hogy bűnösök voltak abban, hogy az ő kezükből, magyar kézből zsidó kézbe került a magyar föld. Szervezkednek azok a esaládok, akiknek többnyire nem is olyan messzi elődei, — mert csak a múlt század emancipációs törvénye után következett be, ez a majdnem azt mondhatnók, törvényen kívüli állapot a magyar földre vonakozólag — akiknek, tehát az apáknak kezéből a múlt század folyamán hullott ki a magyar föld, és került az egykori árendások vagy pálinkafőzők kezébe. Ismétlem, — mint ahogy az előbb is céloztam erre — nem vagyunk annak ellenségei, hogy ha egészséges frissülésre van ezeknek a beteg családfáknak lehetőségük, vagy képesítésük van a^ földdel való bánáshoz, akkor a bizonyos mértékig zálogbirtoklás tárgyának tekintett magyar föld valóban visszakerüljön az eredeti tulajdonos kezébe. De, hogy ebből uzus vagy rendszer legyen, az ellen szeretnénk teljes erővel tiltakozni. Kivételképpen örömmel nézzük ezeknek a jelenségeknek ténnyé válását, de nem szeretnők, ha ebből módszer és rendszer lenne. Igenis, akik vétkeztek a társadalmi kapillaritás ellen, — amit emlegetett a miniszterelnök úr a javaslatot először ismertető beszédében — akik hibáztak abban, hogy nem igyekeztek arra, hogy ha már a földet ki kell engedniök a kezükből, akkor az magyar kisember kezébe jusson, azoknál végképpen nem indok, hogy hangsúlyos érvként essék latba a tulajdonbajuttatás szempontjából az, hogy egyszer ugyanannak a családnak nevét viselő emberek birtokolták azt a földet. Megvolt az ő esélyük a föld birtoklására és ha ezt az esélyt, bár sajnált, de mégis súlyos hibáikkal eljátszották, akkor engedjék át ezt az esélyt most már azoknak, akik annyi idő óta és annyi szolgálat jogcímén várnak erre az esélyre. (Helyeslés .iobbfelől.) • Tehát elsősorban kinek jusson a felszabaduló földi Igenis jusson a magyar kisember kezére. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Természetes, hogy egyetértünk azokkal, akik ebben a tekintetben hangsúlyozták azt, hogy nem szabad kockáztatnunk különösen az átmeneti idők alatt az annyira fontos termelési szempontokat, tehát a termelési szempontok biztosítása előttünk is elhanyagolhatatlan ésszámbaj veendő szempont. De bármennyire is nehéz j időket élünk, úgy gondoljuk, hogy ezzel ajai vaslattal kapcsolatban nagyon is időszerű a