Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

330 Az országgyűlés képviselőházának A közbeszólásra azt mondom: én nem azt mondtam, hogy ne vegyük el a zsidóktól a bérletet, hanem azt, hogy ha elvesszük, azonnal vegyük el és adjuk oda a parasztnak. Teljes mértékben azt mondom, hogy ebben az esetiben vegyük el, fizessük ki és adjuk oda. De ha az egyik helyen megengedjük két pontban is, hogy zsidóknak a bérletet visszaadjuk, a rendesen gazdálkodó zsidó bérlőket pedig, akik közül nem egy elvitathatatlanul csúcsteljesítményt éirt el a termelés terén. — Szabolcsban. a Dunántúl, sok helyen, bár nem mondom, hogy mindenütt — nagyon sok ilyen legelsőredü gazdát ismerek, ezeket hatvan nap alatt ki kelljen hajítani azért, hogy átvegye azt a birtokot egy olyan gazdálkodó, akinek nines pénze arra, hogy hat év alatt is kifizethesse az instrukciót, akkor kérdezem: mit várhat ettől a termelés. Mit várhat a termelés attól, ha olyan gazda veszi a birtokot saját kezelésébe, akinek annyi pénze sincsen, hogy ha készen kapja a földet, a gépeket, a jószágot, a vetőmagot, a cselédséget, mindent, még mindig aggódnia kell, hogy tud-e gazdálkodni "• (Tóth János: Odakünn nincs ilyen aggodalom, ezt én kijelenthetem!) T. képviselőtársamnál* talán nem tetszett megfigyelni, amit mondottam. (Tóth János: Figyelek, mert ott lakom közöttük! Ilyen nincs, kijelentem! Az az aggodalom, hogy mentől hamarább megkapják a földet! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En azt mondom, vegyük el azonnal, ha kisgazdáknak adjuk, de azonnal. Erről nem is vitatkozom, viszont ennek, amit javasolnak, termelési szempontból nincs semmi értelme. Tessék visszaemlékezni az 1914—18-as háború idejére. Az akkori átkos liberális kormány a termelés érdekében kimondta, hogy a bérleteket évről-évre meg kell hosszabbítani azonos bér mellett, aneirt a termelésben nem akartak olyan zökkenőt okozni, amely most jelentkeznék a gazdaságok likvidálasának borzalmas feladatával és termelésük megakasztásával. Minden gazdálkodó ember előtt tisztán áll. hogy ez gyakorlatilag kivihetetlen. Ha tehát arról van szó, hogy kisparasztoknak kiadjuk kishaszonbérletekbe a zsidók ál; tal bérelt birtokokat, ennek valóban semmi akadálya nincs, mert az a paraszt beülhet oda, hiszen ott van, a szomszédban, a községben gazdálkodik s a termelés menetét lehetőleg igyekszik fenntartani, már amennyire a kisbórlő a nagybérlővel szemben a termelést biztosíthatja. Azzal azonban, hogy ,a tulajdonosnak — különösen hatvan nap alatt — az esetleg egy év múlva lejáró bérletet vissza kelljen adni, csak megakasztjuk a termelés menetét és bizonytalanná tesszük az ott alkalmazott emberek sorsát. Mert én elhiszem, hogy egy bérletnél, ahol egy zsidó bérlő intenzíve gazdálkodott, az a birtokos, aki részletekben akarja majd ; kifizetni az instrukciót, .a száz munkás, cseléd és napszámos közül jó ha ötvenet fog tudni tartani, vagy talán még enynyit sem. Én tehát feltétlenül azt szeretném, ha itt legalább az mondatnék ki, hogy a gazdasági év végén legyen az a bérlet átadandó, hogy a termelési szempont, a termelés fenntartása és a lakosság ellátása lehetőleg biztosítva legyen. T. Ház! Nem akarom tovább nyújtani felszólalásomat és nem akarok kifogásaimban részleteket felsorolni, ezért méltóztassék megengedni, hogy szaporítsam a benyújtott határozati javaslatok számát abban a reményben, hogy ha nem is mint határozati javaslatot £o260. ülése 19%2 június 2-án, kedden. gadják ezt el, de legalább a későbbiek során méltóztatnak figyelembe venni az itt lefektetett dolgokat. Javaslatom ez (olvassa): »Tekintettel arra, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslat először is bonyolult "kivételeket tartalmaz, másodszor a termelésnek folytonosságát és fokozását nem biztosítja, harmadszor az átengedésre kötelezett ingatlanok felhasználása tekintetében javaslatokat nem tartalmaz, mondja ki az országgyűlés, hogy utasítja a m. kir. földmívelésügyi minisztert: 1. Tizenöt nap alatt terjesszen elő olya a javaslatot, amely szerint a zsidótörvény értelmében zsidónak minősülő természetes személyek, valamint minden kereskedelmi társaság es hasonló szervezet mezőgazdasági és erdőgazdasági ingatlanai a törvény életbeléptekor a törvény életbeléptének tényével állami tulajdonba menjenek át minden külön' átengedési. kijelölési és igénylési eljárás nélkül. 2. A javaslat tartalmazzon pontos rsndelkezéseket^ az állami tulaj'donba átvett ingatlanok időleges hasznosítása tekintetében, különös tekintettel a termelés zavartalanságának és fokozásának biztosításaira, valamint különös tekintettel arra, hogy a majdan magyar földmíveseknek juttatandó ingatlanok juttatásánál a jelenleg katonai szolgálatot teljesítők hátrányt ne szenvedjenek, ellenkezőleg, elsősorban ők jussanak földhöz. 3. Az állami tulajdonba vett földek után a volt földtulajdonosok kártalanítását olyanképpen állapítsák meg, hogy a földhöz, juttatandók fizetési kötelezettségei, a harctéri szolgálatot figyelembevéve, méltányosak legyenek és egyébként is a kisajátítás, kártalanítás és pénzügyi lebonyolítás szabályai pontosan és részletesen legyenek meghatározva Végül tartalmazzon a javaslat törvényes rendelkezéseket arranézve, hogy a kormányt utasítsa a zsidók összes nem mezőgazdasági és erdőgazdasági ingatlanainlak záros batáridőn belül való igénybevételre is.« T. Képviselőház! Ehhez az utolsó ponthoz még kell egypár szót mondanom. Ez a javaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szól. A javaslatból tehát ki vannak véve^ a bányák, a fürdőtelepek, az ipari üzemek, általában ;iminden oly|an' ingatlan, amely nem kapcsolatos a mezőgazdasági üzemmel. Egyáltalában nincsenek megemlítve a városi belteikek, úgyszintén a városi egyéb ingatlanok sem [az igénybevétel tekintetében. Én úgy^ vélem és azt tartom logikusnak- hogy ha már 'egyszer a zsidók ellen fajvédelmi törvényt osinálunk, akkor végezzük el ezt az egész kérdést egyszersmindenkorra úgy, hogy az nyugalmat teremtsen felfogásunk szerint. De, hogy részletekben nyúzzuk a dolgot, hogy külön-külön jöjjünk ölő mindegyik kérdéssel, ennek semmi élteimé sincsen, mert ezek a kérdések a közvéleményt, a politikai életet folyton csak zavarják és folyton vonít a kutya, amelynek részlelekban vágják le a farkát. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Piukovich József: De a »sidók nem vonítanak! Nevetnek még ma is! — Elnök csenget.) Éppen ezért olyan törvényjavaslattal kell idejönni, amely végeredményben a zsidóknak a magyar földből való részesedését é« pedig nemcsak a mezőgazdasági, hanem minden ingatlanból való részesedését kizárja. Egészen bizonyos az, hogy ha most megszavazzák a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanjainak elvételét, három! Hhonap mulvn megindul az agitáció, hogy el kell venni a zsidóktól a bérházakat. (Matolcsy Mátyás: Ter»