Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-260
Az országgyűlés képviselőházának 260. ülése 1942. június 2-án, kedden. 329 zsidózok. Sohasem zsidóztam, most sem zsidózok, ha-nem mezőgazdasági politikai és parasztszemnontból nézem ezt a dolgot. Nem lehet kétmillió hold föld termelését máról-holnapra ilyen bizonytalanná tenni. Az én községeimben már egy sereg zsidó birtokot kiosztottak, a másik részét még nem. Tegnap kint voltam egy 380 holdas zsidó gazdaságban, volt ott egy ló, négy tehén, az is a cselédeké és három sertés. Hát milyen gazdálkodás folyik ott? (Böres János; Ezt huszonnégy óra alatt el kellett volna venni! —- Matolesy Mátyás: Régen el kellett volna vennie Még- a zsidó gazdálkodik benne. Ez a folyamat fog lejátszódni az összes gazdaságban és hiába van benne a törvényjavaslatban, hogy fenn kell tartani a termelési színvonalat és ezt kell csinálni, azt kell csinálni, nem fog sikerülni ezzel a törvénnyel biztosítani a termelés zavartalanságát és folyamatosságát; nem fog sikerülni közfelügyelettel sem, mert láttam már olyan esetet, hogy közfelügyelet alá helyeztek több zsidó birtokot és a közfelügyeletet gyakorló gazdasági felügyelő vagy más valaki még nem volt ott három hónap alatt, még nem is tudja, hol van az a birtok, nem is tutija, milyen termelés folyik ott. nem jut hozzá, nem ér rá. Teljes zűrzavar és fejetlenség uralkodik és ez még fokozódni fog, ha ez a törvény életbelép. Most június van, talán július közepére vagy végére törvény lesz ebből a javaslatból. Akkor majd 60 nap alatt vagy 30 nap alatt történjenek intézkedések a gazdasági év kellős közepén, amikor a legnagyobb munkákat el kellene kezdeni 1 ? Ez nem létezik, lehetetlen. Akár zsidó, akár magyar, akár bérlő, akár birtokos van azon a földön, képtelenség, hogy gazaságilag ezt az egész törvényt éhben a szerkezetében végre lehessen hajtani. (GeszteJyi Nagy László: Nincs kötelezőleg kimondva!) Ez a baj. Akkor pedig kitől fogják igénkbe venni! Ez a bizonytalanság borzasztó. Ezt nem lehet fenntartani. Ne csináljunk ilyen rétestésztát és ne mondjuk, hogy ez birtokpolitika. Amikor birtokpolitikát kellene csinálni, akkor azt mondják, hogy fajvédelmi politikát csinálnak, amikor fajvédelmi politikát kellene csinálni, akkor pedig azt mondják, hotry kivételeket tesznek birtokpolitikai szempontból, mert az a zsidó nagyon jól gazdálkodik és a miniszternek joga van diszkrecionális jogánál fogva bennehagyni őt a birtokban, sőt joga van még bérletet is adni neki. Ha a gyakorlatban ilyen kettős bifurkációs szempontok érvényesülhetnek, akkor mindig azt a ruhát húzzák rá az illető esetre, ami nem arravaló, az ellenkezőjét húzzák rá, a helyett, hogy a rendes ruhát húznák rá. T. Képviselőház! Szó volt itt az előbb a földreform kérdéséről. A javaslat a kataszteri tiszta jövedelem hatvanszorosában állapítja meg a megváltási árat. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy az 1929. évi VII. te. szintén a kataszteri tiszta jövedelem hatvanszorosában állapította meg az előbbi földreform útján kiosztott földek árát. És mi lett a következményi Évek teltek, amíg az emberek fizetni tudtak és végeredményben a pénzügyminiszter úr kénytelen volt arra az álláspontra helyezkedni, hogy a hatvanszoros árat le kellett szállítani a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresére. Most tehát megint egy ilyen magas árból indulunk ki. Mert ne méltóztassanak a mai jpillanatnyi földárakat figyelembe venni és azt mondani, hogy katasztrális holdankint 600—700 pengős ár ma majdnem semmi. A mai földárak nem a föld jövedelmezőségének és termelőképességének értékét fejezik ki, hiszen ', a mai mezőgazdasági dekonjunktúra idejében, ; amikor a közellátás érdekében valósággal kifosztják a gazdaságokat, nem lehet beszélni a mezőgazdaság jövedelmezőségéről és nem is lehet megfizetni azokat a földárakat, .amelyek a javaslatban vannak. (Mozgás a középen.) A parasztnak, aki meg fogja kapni, meg kell fizetni, attól be fogják vasalni és újra bekövetkezik aelyzet, amely az előző földreformnál is megvolt, hogy évekig lesz folytonos interpellációk, politikai gyűlések és politikai agitációk tárgya, hogy le kell szállítani a reformföTdek árát, aminthogy le is kellett szállítani a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresére. Annak figyelembevételével kell tehát a megváltási árat megállapítani, hogy azok a szegény emberek, akik a földekhez jutnak, meg tudják-e majd azt fizetni. Mélyen t. Képviselőház! A kivételekre vonatkozólag teljes mértékben osztoznom kell abban az álláspontban, hogy ez vagy fajvédelmi törvény vagy nem. Ha a miniszterelnök úr fajvédelmi tör vénynek tekinti, akkor kivételeknek semmiféle jogcímen nem lehet helyük, mert ha a kivételeket elkezdjük, akkor amint Makray képviselőtársam beszédéből is kitűnik, — én is fel tudnék sorolni példákat — nem állhatunk meg. Én például, aki kint voltam a harctéren, ugyanazért a hadi tényért kaptam vaskoronarendet vagy harmadosztályú katonai érdemkeresztet, míg a velem volt, ugyanott, mellettem megsebesült zsidó hadnagytársam csak egyszerű vitézségi érmet, vagy signum lau'dist kapott. Ez olyan teljesen esetleges dolog, hogy ilyen vagy olyan éremhez nem szabhatjuk a kedvezményeket. Vagy fajvédelmi törvényjavaslat ez vagy nem. Ha igen, akkor nincs semmiféle kedvezmény, mert ez a kijárásoknak és méltánytalanságoknak alapját szolgáltatná, pláne az a rendelkezés, amely benne van a javaslatban, hogy a földművelésügyi miniszter különös méltánylást érdemlő okokból kivételesen mentesítheti az átengedésre kötelezés alól azt, aki zsidó. Miért men tesítheti a miniszter, miért adhat kivételeket? A 4. §. harmadik bekezdése teljesen felhábo s rító, ez egyáltalán nem illik bele a javaslatba, ha azt mondjuk róla, hogy faj védelmi javaslat. (Rassay Károly: Szabad kézből eladhatja, azt jelenti! Benne van!) Ismétlem, nem a zsidók védelmeiben kívánok felszólalni, hanem kizárólag azokra a gyakorlati kérdésekre akarok rámutatni, amelyek szempontjából ez a javaslat így kivihetetlennek látszik. Még egy ilyen dolgot akarok megemlíteni, amely logikátlan a törvényjavaslat intézkedésében és gazdaságilag is kivihetetlen. Benne van mindjárt az elején először az, hogy zsidó bérelhet ingatlant a minisztérium jóváhagyásával, másodszor benne van, hogy azt az elvett ingatlant vissza lehet adni a zsidónak átmenetileg haszonbérbe. Ha a javaslat egyáltalán megengedi azt, hogy zsidó átmenetileg bérelhessen, akkor semmi rációját nem látom annak, hogy most hatvan nap alatt ki lehessen dobni azt a zsidó bérlőt abból a birtokból, (Tóth János: Huszonnégy óra alatt kell kidobni! Rövidebb idő alatt, nem hatvan nap alatt! — Zaj. — Elnök csenget.) nem azért, hogy a parasztoknak adják kishaszonbérletbe, hanem azért, hogy az a birtokos átvegye saját kezeléséibe és megvegye a zsidóknak istrukcióját olyan kedvezményes feltételek között, amilyeneket soha életében el nem érhetett volna, 56*