Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

Az országgyűlés képviselőházának -200. ülése 19 U2 június 2-án, kedden* 313 (Helyeslés és taps a balkozépen és a szélsübaloldalon.) Figyelembe véve a mi lakosságunk elszegj nyedettségét, nem látjuk kellőképpen bizto sítva azt, hogy az instrukciót például egy 450 holdas birtoknál maid nélkülözni tudná az új birtokos, az az új — reméljük magyar — telepes, aki oda be fog jutni. I)e nem lehet nélkülözni egy 200 holdas és egy 150 holdas birtoknál sem, mert hiszen nálunk ez nagy prob léma, különösen a gépekkel való ellátottság tekintetében. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A 3. § 4. pontja kimondja azt, hogy a hadikitüntf tettek, a rokkantak és az ellenforradalmi tevékenységben résztvettek bizonyos kivételezettségét élveznek. Mi ki kell jelentetik, hogy elvileg semmiféle kivételezést nem helyeslünk, (Ügy van! Úgy van! a balkozépen és a szélsőbaloldalon. — Piukovieh József: Ez az igazság!) tekintettel azonban arra, hogy ez a kivételezettség a törvényben benne van s így hitünk szerint elvi felfogásunk ellenére ezen változtatni nem tudunk, az osztó igazság elvére kell helyezkedjünk. A javaslatban a ihaditénykedések és az ellenforradalmi ténykedések vannak megjelölve, mint kivételezettségi lehetőségek. Az ellenforradalmi ténykedés nálunk valóban lehetetlen volt, van azonban egy másik mértékünk, az, hogy a megszállottság, a román éra ideje alatt az illető román vagy zsidó hogyan viselkedett, milyen magatartást, tanúsított akkor, amikor — mint ahogyan az előbb említettem — egyáltalában nem volt opportunus magyarnak lenni. Ha talán akadt egy-kettő olyan, — mert hiszen többről semmiesetre sem lehet szó, — (Felkiáltások a szélsObaloldalon.Méa annyi sem!) aki talán mégis színt vallott mellettünk, akkor, amennyiben az anyaországiakra az ellenforradalmi tevékenység van kedvezményként felállítva, ennél az egy-kettőnél a megszállás alatti időben tanúsított ésa magyarsághoz — mondjuk — hü magatartás szintén okot kell szolgáltasson arra, hogy ezek is elnyerjék ugyanazt a kivételezettségét. A 8. § 13. pontjának 1. és 2. bekezdése a bérletet és a fakitermelést zsidó részére a földmívelésügyi miniszter úr engedélyéhez köti. Mi ezt mindenesetre köszönettel fogadjuk, köszönettel fogadjuk különösen a fa kérdésében, mert á székelység fakincse a múltban kizárólag zsidó kezekben volt, azok kufármunkája útján értékesíttetett és részben, sajnos, ez a helyzet még ma is. (Piukovieh József: Másutt is!) Kernéi jük, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ezzel a jogával minél ritkábban fog élni és különösen a Székelyföldön a szövetkezeteket fogja előnyben részesíteni, (Helyeslés.) sőt ott ezzel a jogával egyáltalán nem fog élni. (Helyeslés a középen.) Tudjuk, hogy ma a stróman-rendszer mellett éppen a fakérdés az, amelyben a strómanok talán a legjobban dőzsölnek. (Ügy van! Ügy van!) Itt ibJangzatos nevek és szép cégérek vannak, emellett azonban olyan eseteket is látunk, h/ogy például a zsidó előmunkás, tekintettel arra, hogy az értelmiségi kormánybiztosság nem engedi meg, hogy tisztviselő legyen, csodálatosképpen olyan szellemi képességről tesz tanúbizonyságot, hogy Ő vezeti az egész vállalatot, a hangzatos névvel pedig úgy vagyunk, mint az a bizonyos tréfa mondja, hogy: »Uram ne dolgozzék, mert ha dolgozik, akkor nem tudunk annyi igazgatósági tantieme! fizetni.« Ez is arra mutat, hogy a hangzatos név helyett a zsidó dolgozik és tovább folyik az a kiszipolyozó munkásság, amely a múltban volt és a székelységnek látnia kell, hogy, sajnos, a zsidótörvényeket még mindig nem kellő szigorral és kellő eréllyel hajtják végre és még ma is tovább folyik az ő bőrén való nyerése, kedés. (Ügy van! Ügy van! a középen.) T. Ház! Mi a legnagyobb feladatot talán nem is a most elmondottakban látjuk, nem abban látjuk, amit örömmel üdvözlünk, hogy a magyar föld végre megint visszakerül a magyarok kezébe, hanem abban, hogy ennek a földnek hovafordítása miképpen fog történni. (Helyeslés à szélsőbaloldalon.) Ez tuniillik a nemzeti termelés, a nemzeti prosperitás egyik alapvető tényezője. Ha ezen a téren nem foa kellő gond, kellő megfontolás érvényesülni és nem lesz megfelelő szerv, akkor a termelés olyan mértékben fog visszafejlődni, hogy azt éppen a mai háborús viszonyok mellett a legsúlyosabban fogja a nemzet megérezni és an nak a legsúlyosabb konzekvenciái lesznek. Mi errevonatkozólag egy nagyon komoly körültekintéssel megalkotott kormányprogramot szeretnénk, azt látjuk azonban, hogy ez a javaslat tulajdonképpen féljavaslat, féljayaslat azért, mert csak az elvételt és annak módoza tait tárgyalja, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), a hovafordításra vonatkozólag azonban semmit sem látunk a javaslatban. Elhiszem és feltételezem, különösen a földmíve lésügyi miniszter úr személyére való tekintettel, aki gyakorlati ember, hogy a miniszter úr a leggyakorlatiasabb lehetőségek szerintigyekszik majd a kérdést megoldani, azonban ez véleményünk szerint olyan nagy feladat, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, ha az ő ismert energiájával és munkabírásával talán megötszörözi is azt, ami fizikailag és emberileg lehetetlen, talán még akkor sem tudná elvégezni ezt a munkát olyan mértékben, ahogy ezt a nemzeti termelés megkívánná. Aggodalmaink vannak ezen a téren, s ezeket az aggodalmainkat" nem hallgathatjuk el. Aggodalmaink vannak, mert , látjuk, hogy a mainál talán nyugodtabb és egészen más atmoszférájú időkben is évek kellettek ahhoz, hogy a kisajátított földön az új tulajdonos csak félig-meddig- is megközelítse azt a termelési mérteket, amelyet az előbbi birtokos azon a földön elért. Itt tehát nemcsak az előiskolázottság, nemcsak a kellő gond, nemcsak a szükséges felszerelésnek az újonnan juttatott birtokába juttatása a fontos, hanem fontos annak ellenőrzése is, hogy vájjon az új tulajdonos a kitűzött feladatnak eleget tud-e tenni, fontos az irányítás bevezetése, (Helyeselés.) fontos, hogy olyan szervek álljanak a

( földmívelésügyi miniszter úr fendelkezé; sere, amelyek kellő szakképzettséggel, kellő lelkiismeretességgel és gondossággal tudják ellenőrizni, hogy a juttatott földeket miképpen kezelik és azok milyen termelési értéket jelentenek a nemzet szempontjából. A birtokok elvételével kapcsolatosan egy kérdést terjesztünk a földmívelésügyi miniszter úr elé. Nem hiszem, hogy az volna a cél, hogy a birtokok mind kisemberek kezébe kerüljenek. Bár mi természetesen elsősorban ezeknek az egészséges exisztenciáknak földhöajuttatását kívánjuk, mégis a gazdasági kihasználhatóság szempontjából figyelembe kell venni, hogy eseken a birtokokon ottmarad

1 egy sereg gazdasági épület, amelyeket különösen nálunk Erdélyben nem lehet hasznosítani; nálunk ugyanis nincs tanyarendszer, nem úgy, mint az Alföldön, ahol talán ezeket az épüleA tekét szét lehet szedni és npró tanyákká lehet 54*