Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

314 Az országgyűlés képviselőházának átépíteni. Nálunk nincs ilyen rendszer, nálunk a gazdálkodás tisztán csak a községekből indul ki és a községben lakók végzik azt, tehát nálunk ezek a gazdasági épületek mondhatni, teljesen kárbavesznek. Nálunk tehát indokoltnak látszik kis középbirtokok alakítása (Helyeslés és felkiáltások a szélsőbaloldalon; Másutt is! — Piukovich József: Mindenhol indokolt!) hogy ezeket az épületeket haznosíthassuk. Kis középbirtokok alakítása azonban más szempontból, az egész vidék mezőgazdasági struktúrája szempontjából is fontos; arra a kis középbirtokra szükség van, mert különben ki nevel majd tenyészállatot, ki fog majd nemesített vetőmagot előállítani, ki fogja majd bemutatni a modern gazdálkodás eszközeit és módozatait. A középbirtok iskolát jelent a nép számára. Azon a vidéken, ahol a birtokos intenzíven gazdálkodik, azt látjuk, hogy a falu lakossága tanul tőle, (Ügy van! Ügy van! — Piukovich József: Ellátja vetőmaggal!) látja, hogy mit csinál az a birtokos, ennekfolytán Ö maga is magasabb színvonalon gazdálkodik és termel a nemzet számára. Nekünk tehát az a tiszteletteljes javaslatunk, hogy méltóztassék legalább is a 400 holdon felüli zsidóbirtokokból egy-egy 100^-150 holdas középbirtokot alakítani (Élénk helyeslés) és egy erkölcsileg megbízható, legalább is gazdasági akadémiai végzettségű vagy az akadémiai végzettségnek megfelelő képzettségű és köztudomásúlag intenzív gazdálkodásra képes gazdának átadni, aki példaadója, mintegy iskolája legyen az illető vidéknek és az állattenyésztésbén, a magtermelésben, stb., segítse az ottlakó kisgazdákat. (Helyeslés,) Nálunk Erdélyben talán elsőrangú problémának kell megjelölni azt, hogy ez a 'birtokelvétel gyorsan történjék meg. (Helyeslés és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mindenütt!) gyorsan történjék meg azért, mert a szabotázst ellenőrizni talán lehetetlenség is. Nehéz megállapítani, vájjon a rnult hétfőn esett-e az eső, vagy nem esett, lehetett-e vetni, vagy nem. Ebbe a kérdésbe lehet jó, vagy rosszindulattal belekapcsolódni, de semmiesetre sem lehet tárgyilagosan. Ezzel kapcsolatosan talán fel kell említenem, hogy a múltban Erdélyben egy nagyon értékes és szép akciót fejtett ki az Országos Földhitelintézet, s ennek ma már a magyar gazdák százai és ezrei látják előnyét. Mondhatom, hogy a saját megyém, — pártom^talán azért is bízott meg engem ennek a felszólalásnak elmondásával — sajnos, szomorú statisztikával jár elől. Az én szegény vármegyémben, Szilágy vármegyében ugyanis a felszabadult területek között a legtöbb a zsidóbirtok. A felszabadult területen lévő 55.000 holdnyi zsidó mezőgazdasági ingatlanból 17.000 hold esik Szilágy megyére. (Mozgás.) így én látom és tapasztalom lejobban azt, hogy már a háborúelőtti időben milyen csodálatosan akkumulálódtak itt a zsidóbirtokok és csodálatosképpen az összes eladó magyar birtokokat zsidók vették meg, az oláh időkben is az összes 400 holdon felüli birtokok ott zsidók kezébe jutottak. Az Országos Földhitelintézet éppen ebben a vármegyében nagyon szép akciót hajtott végre. Azok a községek, amelyek a földhitelintézet! akcióban részesültek, kivétel nélkül megelégedettek, hálásak és mondhatom, inkább csak az a baj, hogy ez a magyar földhitelintézet nem tudott eleget adni, mert ha volt vala hol 500 hold, akkor aspiráns volt 5000 holdra. Azt hiszem, ha ezt figyelembe vesszük, 260. ülése 1942 június 2-án, kedden. i talán megkapjuk a lehetőségét annak, hogy hogyan lehet a gyorsaságot ezen a téren elérni. Hiszen egy-egy birtokegyednek elintézése ugyanannyi időt vesz igénybe, ha az 5000 holdas, mintha 500 holdas^ Tehát nálunk is lassú folyamatra kell számítani, márpedig a mi viszonyaink között káros a lassítása annak a folyamatnak, amit a törvény elérni akar, hogy magyar és keresztény kezekre juttassa a birtokot. Egyes vidékek struktúráját hamarabb meg is változtathatja, ha az akció gyors lefolyású és talán egy másik szerv közbeiktatása ugyanazt a célkitűzést szolgálja, mint amit a törvény elérni akar. A szőlőbirtokok eléggé kiterjedt mértékben vannak, különösen a Partiumban, és csodálatos, hogy a zsidók előszeretettel vetették rá magukat a szőlőkre is. A statisztika szerint a 10 holdon felüli szőlőknek majdnem a nagyobbik része van a zsidók kezében. Itt már nagy kérdés, hogy ez a művelési ág, amely intenzív megmunkálást igényel, tehát igen sok munkáskéznek ad kenyeret, hogyan fog majd átcsoportosulni, hogyan vétetik el és hova fog kerülni. Ha ugyanis elvesszük a szőlőbirtokot a zsidótól, fennállhat az a veszély, hogy azt nem megfelelő, hozzáértő kezek kapják és ezáltal szociális érdeket is érinthetünk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Most is magyar munkás dolgozik rajtuk!) A munkásoknak százai és ezrei ugyanis, akik eddig ott foglalkoztatva voltak, esetleg azt fogják mondani a végén: hiszen elvették a zsidótól, de tulajdonképpen nekünk tettek vele kárt, mert most már nincs meg az a kenyerem, amely eddig volt. Szeretném, ha a tulajdonosváltozás olyanformán történnék meg, hogy szőlőbirtok megint csak szakértők kezébe kerülne és a munkás ne legyen kénytelen arra hivatkozni, amire az előbb utaltam, hanem lássa, hogy nem kevésbbé van dotálva, hanem jobban és szociálisabban, mint azelőtt, s nem alacsonyabb, hanem magasabb művelési rendszer szerint fogják ezeket a szőlőket művelni, ami a munkásnak jobb megélhetést és több munkát biztosít. T. Ház! Befejezésül annyit kell mondanom, hogy mi már pártunk Programmjában is lefektettük azokat az alapelveket, amelyek ma törvényjavaslatként a Ház előtt fekszenek, tehát üdvözöljük ezt és örülünk ennek a törvényjavaslatnak. Kérjük viszont a földmívelésügyi • miniszter urat, hogy azoknak a szempontoknak figyelembevételével, amelyeket elmondtunk, amelyek erdélyi viszonylatban megítélésünk szerint különös súllyal bírnak, azoknak méltányos elbírálása után minél hamarább hajtsa végre a törvényt, és juttassa a kufárok kezéből végre magyar kézre azt a földet, amely mind onnan ragadtatott el, amely mind onnan került el, {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.), hogy legalább is azt a diszparitást, amely a mi felszabadult területünkön úgyis megvan, a magyar lakosság terhére és a tölbbi nemzetiség javára, (Ügy van! Ügy van!) bizonyos fokig megjavítsa és bizonyos fokig erősítse azt a magyarságot, amely 22 éven keresztül teljesen lerongyolódott és elszegényedett. Ebben a reményben úgy a, magam, mint pártom nevében Örömmel elfogadom a javaslatot. (Éljenzés és tarts. — A szónokot többen üdvözlik) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Árvay Árpád jegyző: vitéz Makray Lajos! Elnök: vitéz Makray képviselő urát illeti a szó.