Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-259

Az országgyűlés képviselőházának 259. és hogy kiknek milyen jogcímen és milyen feltételek mellett történt ezekből az ingatlanokból .juttatás.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez helyes! — Rassay Károly: Ezt (helyeselhetjük valamennyien!) így legalább — hogy úgy mondjam — valamiképpen sikerül megmentenünk az egész alkotásnak a morális faeade-ját (Zaj. — Elnök csenget.) Meg vagyok győződve arról, hogy (nincs ennek a Háznak egyetlen tagja sem, aki ilyen visszaélési lehetőségekre gonidlolna a maga személyét illetően ezzel a javaslattal kapcsolatban, de nagyon jól tudjuk, hogy nem ok nélkül hangzanak el a közvéleményben legtölbbnyire túlzott és sokszor alaptalan gyanusítgatások a törvényhozással és a törvényhozás egyes tagjaival szemben, merthiszen az elmúlt esztendőkben észlelt bizonyos jelenségek, sajnos, lehetőséget adtak erre. Ha a t. Ház eat a határozati javaslatot elfogadja, akkor legalább erkölcsileg ott állunk, hogy mi közérdekből így láttuk jónak, meghoztuk ezt a törvényt, de nem magunkra gondoltunk és nem hazabeszéltünk. Ismerve a közvéleménynek ma már erősen gyanakodó természetét, — és sok tekintetben nem jogosulatlanul gyanakodó természetét — nem nagyon szeretném (Rassay Károly: Az első földreform után itt ültek, ismertük őket!), ha ennek a határozati javaslatnak elvetésével a t. Ház tápot adna ilyen gyanusítgatásoknak. Meg vagyok győződve arról, hogy hía tisztességes ember a törvényhozó, akk,or úgyis érzi az erkölcsi összeférhetlenséget ebből a szempontból; ha tisztességes ember az a törvényhozó, vagy az az állami tisztviselő, aki esetleg ennek & törvénynek a végrehajtásával vagy ellenőrzésével lesz megbízva, akkor érzi azt az erkölcsi összeférhetlenséget, amely abban rejlik, hogy ő jusson juttatáshoz egy olyan törvény alapján, amelyet vagy ő alkotott, Vagy ő hajt végre. Meg vagyok győződve arról, hogy az ilyen ember érzi annak a helyzetnek összeférhetlenséget, amely akkor áll elő, ha lemond) a mandátumáról vagy nyugdíjaztatását kéri azért, hogy másnap beüljön az elvett birtokba. Minthogy meg vagyok győződve arról, hogy nagyon sokan lesznek olyanok, akik a haszonbérlőkre vonatkozóatn az instrukciók megváltási lehetőségében sem fognak bizonyos erkölcsi gátlásokat érezni, mert szintén nincs biztosítva ebben a törvényjavaslatban, hogy ezt az ilyen módon megvett instrukciót ne lehessen készpénzért eladni. (Rassay Károly: Amint a Wordokkal csinálják. — Zaj. — Elnök csenget.) Úgy van, amint a hordókkal csinálják. Szándékosan nem mentem a javaslat részleteinek tárgyalásába, mert csak az általános tendenciát, az általános szellemet voltam bátor bírálni. Ezért nem akarok kitérni a haszonbérlői paragrafusra sem, amely lehetővé teszi a bérlőnek való felmondást és az instrukciónak hatévi részletfizetéssel való megváltását. De ha már behoztuk ezt a paragrafust a javaslatba, akkor intézmétnyesen gondoskodni kellett volna arról, hogy külön üzleteket ne csinálhassanak azok, akiknek eszük ágában sincs maguknak gazdálkodni vagy bérelni s csak egy kis üzletre gondolnakT.-Ház! Az elmondottak alapján ezt a törvényjavaslatot mint olyat, -— teljesen függetlenül attól, hogy kikre vonatkozik és kik annak a szenvedő alanyai — nem fogadhatom el azért sem, mert rést ült a magántulajdon elvén, aminek alapján pedig eddig minden akármilyen radikálisnak tetsző földbirtokpoMtikai ülése 1912 május 29-én, pénteken, 307 intézkedés elvileg állott és mert újabb rést üt a polgári jogegyenlőségnek nálunk ma már sajnos, beszüntetett elvén egy olyan téren, a magántulajdon terén, ahol ezt eddig tiszteletben tartották. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Porubszky Géza jegyző: Gesztelyi Nagy László! Elnök: Gesztelyi Nagy László képviselő urat illeti a szó. Gesztelyi Nagy László: T. Ház! Előttem szóló t képviselőtársam beszédének klülönösen három pontjára kívánok reflektálni. Beszédének egyik pontjában ugyanis azt mondta t. képiyiselőtársam, hogy taz indokolás szerint ez a javaslat nem birtokpolitikai természetű javaslat,. — olvasom tovább a mondatot — hanem elsősorban nemzetpolitikai célokat szolgáló fajvédelmi javaslat. A mi megítélésünk szerint éppen az adja meg a legfontosabb szempontot e javaslat idehozásához,Jhogy az nemcsak birtokpolitikai, hanem ennél sokkal több: nemzetpolitikai és magyar fajvédelmi javaslat — és ez a legnagyobb értéke. Azt mondja továbbá képviselőtársam, hogy; a javaslat rést üt a magántulajdon szentségén. Legyen szabad felolvasnom Kossuth Lajos idevágó gondolatait. (Olvassa): »Magyarországon a föld sohasem volt szorosan vett magántulajdon, hanem az. a terület, amelyen a nemzetnek élnie kell. (Rupert Rezső: Ezt mindenkivel szemben mondotta Kossuth! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A zsidókkal szemben nem!} A harmadik pont a precedens kérdése.^ Ismerem annyira népünket, hogy különbséget tud tenni zsidóbirtok és más birtok között és tudja azt, hogy milyen indokok vezették á kormányt, amikor ezt a törvényjavaslatot idehozta a törvényhozás elé. Van egy régi latin közmondás, amely azt mondja: inter arma silent musae. A magyar közélet, a törvényhozás ma ennek eleven cáfolata. Amikor visszatértek elszakított területeink, amikor a világ legnagyobb háborúi a folyik a sátán, a bolsevizmus ellen, akkor ebben az országiban építő munka folyik, hidak, utak, csatornák, iskolák, kórházak, szülőotthonok, cseosemővédő intézetek, tanyai egészségházak épülnek, a nép- és családvédelmi alap^tíz és tíz milliókat ad oda az elhagyott szegény embere kszámára és igyekszik mindenáron, különösen szociális vonalon, pótolni az elmulasztottakat. Ez a törvényhozás tehát és ez a nemzet ma erejének teljében valóban betölti a maga hivatását, ami azt mutatja, hogy ebben a nemzeben van élni hit, jog és erő. T. Ház! Rátérve a javaslatra, meg kívánom említeni azt, hogy a közvélemény kívánta ennek a javaslatnak idehozatalát. A miniszterelnök úr csak ennek a közvéleménynek volt a szószólója, amikor rövid néhányhetes, vagy hónapos idő alatt törvényjavaslattá tette a pártban tett bejelentését. Illesse őt ezérf elismerés. De elismeréssel kell megemlékeznem a földművelésügyi miniszter úrról is, aki ezt a kérdést idehozta, aki egy gyönyörűen kidolgozott javaslatot tett a nemzet elé. Külön meg akarom köszönni Vass Eleknek és munkatár^ sainak azt a gyönyörű indokolást, amely igazi tudományos munka, amelyben elmélyedni igazán öröm. Nagyszabású teljesítmény ez amelyet rövid hetek alatt kellett a Ház elé készen benyújtani. T. Ház! Ez a javaslat tulajdonképpen nem