Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-259

308 Az országgyűlés képviselőházának 2 más, mint folytatása annak a nagyszabású birtokpolitikai tevékenységnek és faj védelmi munkának, amelyet megboldogult Gömbös Gyula kezdett el annakidején. Ez zárja be az ő ideje óta a törvényhozás elé került idevonat­kozó javaslatok sorozatát, befejezi ezt a mun­kát, úgyhogy most már nyugodt légkörben megindulhat a végrehajtás, hogy minél több magyar embert tűzdeljünk bele a magyar földbe, ebbe az ezeresztendős magyar örök­ségbe. T. Ház! Két dologról kívánok megemlé­kezni, mielőtt magáról a javaslatról beszél­nék. Az egyik az, hogy kívánatos volna az ide­genek birtokfoglalásának felülvizsgálása és hogy amennyiben mód és alkalom van rá, azok­kal is történjék valami. A másik dolog, amit figyelemmel kísérek esztendők óta, az, hogy milyen munka folyik a törvényhatóságok köz­igazgatási bizottságainak gazdasági albizottsá­gában. A földbirtokok eladói kisarazdák. vevői azonban nagy százalékban nem kisgazdák. Le­gyen szabad egypár adatot idevonatkozólag felolvasnom, ami szomorú világot Vet arra, hogy a föld mennyire csúszik ki a paraszt lába alól és mennyire ülnek abba bele mások, akik­nek ez csak konjunkturális nyereség elhelyezé­sére szolgál. Az egyik törvényhatóságban 66 volt a kedvezményezettek száma, 23 a kedvez­mény nélkülieké. Ebből a 23-ból volt 3 korcsmá­ros, egy szitásmester, három főszerkereske'dő, két kereskedő, két könyvkötősegéd, egy gyü­mölcskereskedő, egy bádogos, egy borbélymes­ter, ^ egy festékkereskedő, egy burgonyakeres­kedő, egy ács, egy kelmefestő, egy kádár, egy csizmadia, egy szeszfőző, egy gépkocsive­zető, egy kőműves, egy szikvízgyáros. Össze­szedtem körülbelül 10 törvényhatóságból az adatokat, többnyire így van. Igen t. Ház! Nagyon érdekes az, amit az indokolás 16. oldalán olvashatunk. Azt mondja az in'dokolás, hogy 28.242 zsidónak volt birtoka Magyarországon, de volt 380 külföldi zsidónak is. Szóval még arra is jutott a magyar földből, hogy idegen zsidók itt ebben az országban ves­sék meg lábukat és ebben az országban szerez­zenek birtokot. De emellett egyébként nemcsak zsidó idegenek szereztek birtokot, hanem keresz­tény idegenek is. 1900-ban 436 külföldinek kere­ken kétmillió hold földje volt Magyarországon. Ebből 69 százalék osztrák. 14 százalék német, 4 százalék svájci, 2 százalék francia, 2 százalék olasz, a többi angol, holland, román, görög, ozerb, orosz, belga és amerikai polgár volt. Szóval a földből jutott ebben az országban min­denkinek, csak éppen annak jutott a legkeve­sebb, aki itt a magyar faj stabilitását ezer esz­tendő óta őrzi és aki ott állt őrt mindenkor a magyar gránicon, akire a jövőben is mindenkor számítani lehet. T. Ház! Ezért volt az, hogyi a háború előtt a magyar volt a legproletárabb faj az ország­ban, mert a magyarok között volt a legnagyobb a proletárok száma. 1910-ben 51-1 százalék volt a magyarok közül Magyarországon proletár, a románok közül 33 százalék, a tótok közül 42 szá­zalék, a németek közül 39 százalék, a szerbek közül 24 százalék és a horvátok közül 18 száza­lék volt proletár. Az is értíekes, hogy milyen volt ebből a földből a magyarság részesedése a háború előtt. Az ezer holdon felüli birtokosok közül 91-8 szá­zalék volt magyar, de már a 100—200 holdas birtokosok közül csak 63 százalék, a 20—50 hol­das birtokosok közül csak 46 százalék, a 10—20 í9. ülése 19U2 május 29-én, pénteken. holdasok közül csak 40 százalék és az 5—10 hol­dasok között csak 37 százalék volt magyar. T. Ház! Az is nagyon érdekes, hogy a cselé­dek és munkások között a magyarok voltak legtöbben békében ebben az országban. Minden más fajnak, amely itt volt, sokkal kevesebb nincstelen proletárja volt békében, mint a ma­gyarságnak. De az is érdekes, ami legutóbb egy tudományos folyóiratban jelent meg s ami azt mutatja, milyen arány van a magyarok és az idegenek között a jómódú, a közepes gazdák és az agrárproletárok soraiban. A közepesek kö­zött, amely a gerince ennek, a magyar kevesebb, mint más, a proletárok között a magyar több, mint más. Ezen a helyzeten akarunk változtatni, ami­kor ezt a törvényjavaslatot idehozzuk és min­dent elfogunk követni, hogy ez ebben a szellem­ben, magyar faji szellemben hajtassék végre. Nem is akarok ebből többet felolvasni. Mi egyik oldalról védjük a földet, meg akarjuk szerezni és meg akarjuk tartani a kisparaszt számára, más oldalról pedig legtöbbször hozzá­járulunk ahhoz, hogy ezek a földek mégse ezek kezébe kerüljenek, hanem olyanok kezébe, akik most a konjunktúrából vagyont szerezve, ezt stabilizálni akarják és földbe kívánják el­helyezni. Még egy másik dologra is mutat ez, j mégpedig arra, hogy rosszul megy a f földbir­t tokosnak, a kisembernek, mert el kell adni a I földjét, ahelyett, hogy venne és mások veszik I meg tőle a földet, olyanok, akik az ipar és a i kereskedelem mai monopolisztikus konjunktú­! rajában nagyon sokszor szép összegekre tud­j nak szert tenni és maguknak birtokot tudnak ! vásárolni. A mi munkánk tehát csak egyoldalú j munka volna, ha nem fordítanánk gondot arra, j hogy az a föld, amely most itt rendelkezésre fog állni, valóban kisemberek kezébe is kerül­hessen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyon érdekes, hogy elmúlt időben meny­nyire nem törődtünk azzal, hogy a föld kinek a kezébe kerül. Az ingatlanforgalom korláto­zása végképp nem állt komoly alapokon. Az 3917-es kormány idejében, Mezőssy Béla £öld­mívelésügyi minisztersége alatt történt az első ingatlanforgalmi korlátozó rendelkezés és ebből nőtt ki azután az, ami a későbbi javaslatokba némileg bele is került. A magyar közéletben óriási fellendülés volt 1867 óta az első világháborúig és csodálatos dolog, hogy a közélet kitermelt elsőrangú poli­tikusokat, közjogászokat, szónokokat, de kevés olyan embert hozott ide, akik érezték, hogy mi a föld ennek a nemzetnek, (Rassay Károly: Pedig csupa földbirtokos volt itt!), akik érez­ték, hogy a földet megtartani kötelességünk, hogy a föld nem árucikk ebben az országban, hanem a föld a haza. Igen t. Ház! Nem elég tudniillik a földet valahonnan megszereznünk, hanem arra is vi­gyáznunk kell, hogy kinek a kezébe kerülnek e^ek a földek. Én elsősorban azokra gondolok. aMk most érettünk véreznek a harctereken. (Helyeslés és taps.) Ebből a. földből elsősorban a vitézeket, rokkantakat, hadiárvákat stb. kell megjutalmazni. (Élénk helyeslés.) Gondolnunk kell továbbá arra. hogy ma­gyarok fezébe kerüljenek ezek a földek. (He­lyeslés.) Az első szempontunk mindenképpen az kell, hogy legyen, hoey ezt a földet fajilag maaryar emberek kapják. (SzöHősi Jenő: Ve­gyük be a törvénybe!) Ha telepítésről lesz szó, akkor is kizárólag a masyar faj tömegei tele­pedjenek le ezeken a földterületeken.

Next

/
Thumbnails
Contents