Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-259

Az országgyűlés képviselőházának 259. illése ÎUÊ május 29-én, péntekén. 303 Porubszky Géza jegyző: Apponyi Gvörgy gróf. £lnök: Gróf Apponyi képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi György: T. Ház! A kormány a most benyutott és tárgyalás alatt álló törvényjavaslata indokolásálban azt mondja, hogy ez a .javaslat nem földbirtokpolitikai, hanem elsősorban fajvédelmi és nemzetpolitikai javaslat (Rassay Károly: Ki volt az az okos ember, aki ezt kitalálta?) Nem tudom, hogy ez a definició (Rassay Károly: Csuda dolog!) kinek az agyában született meg, de án nem. szándékozom foglalkozni ezzel a javaslattal sem a fajvédelem, sem az úgynevezett nemzetpolitika szempontjából, amely nemzetpolitika fogalma nagyon tágítható és meglehetősen ködös fogalom. Az úgynevezett faj védelmi szempontból azért nem akarok ezzel a javaslattal foglalkozni, amely jelentőségében, még pedig szerintem káros jelentőségében messze túlnő az úgynevezett zsidókérdés keretein, mert ebben a kérdésbepi annak a pártnak az álláspontja, amelyhez tartozom, le van szögezve, ezt ismételten elmondottuk a különböző zsidótörvények tárgyalásánál, legutóbb az úgynevezett fajvédelmi törvény, az IÍHITXV. te. tárgyalásánál, úgyhogy nem látom semmi okát annak, hogy erre a kérdésre újra visszatérjek és ezzel vegyem igénybe a t. Ház türelmét. Azért sem akarok erre visszatenni, mert megállapítom, hogy a mi álláspontunk ebben a kérdésben nem változott és valószínű — éppen ez a törvényjavaslat a bizonyítéka — hogy nem változott ,az igen t. kormány és az igen t. túloldal álláspontja sem. (Rassay Károly: Oak fejlődött! — Derültség és mozgás.) Nem akarok tehát itt erről meddő vitát provokálni, annál is kevésbbé, mert szerintem még nem jött el annak az ideje, hogy erről a kérdésről higgadt és tárgyilagos atmoszférában tárgyalhassunk. (Rapesányi László: Mikor jön ell — Felkiáltások a jobboldalon: Mikor Ä aí? — Rassay Károly: Halljuk!) T. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak azonban, amint mondottam, igen nagy jelentőségét látom más szempontból, és pedig elsősorban a magántulajdon fogalmának egészen új értelmezése szempontjából. Tudjuk, hogy a magántulajdon nem örök és változatlan fogalom s hogy a magántulajdon értelmezése az idők folyamán a különböző nemzeteknél különböző változásokon ment keresztül. Így ma látjuk, hogy van olyan állam, ahol legalább is a termelőeszközök szempontjából a magántulajdont elvileg megszüntették, ahol papiroson magántulajdon nincs. Ez a jelenleg velünk hadbanálló Szovjetoroszország, amellyel szemben mi a felelős és arra hivatott kormány nyilatkozata alapján nem imperialista háborút folytatunk, mert hiszen nekünk területi igényünk Oroszországgal szemben nincs, hanem ideológiai, úgynevezett világnézeti háborút folytatunk, a keresztény nyugati kultúra és a magántulajdonion felépülő gazdasági rend háborúját folytatjuk a mindezekkel az elvekkel homlokegyenest ellenkezőt hirdető bolsevista Szovjetoroszországgal szemben. Vannak azután olyan államok, ahol a legújabb időkben kialakult a magántulajdonnak olyanfajta értelmezése» a magántulajdon elvének fenntartása mellett éppen a termelő eszközök szempontjából, hogy a tulajdonos tulajdonképpen esak a népközösségnek, hogy német szóval mondjam, Treuhänderje, aki a termelést irányítja, vezeti a maga KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. * üzemében — legyen az gyár vagy földbirtok —, a népközösség megbízásából, a népközösség nevében és ennek fejében bizonyos, ma már meglehetősen korlátozott haszonélvezet illeti meg. A művelt világ túlnyomó részében azonban és így minálunk Magyarországon is, a magántulajdonra nézve eddig az az elv állt fenn, hogy a magántulajdon valóban magántulajdon, vagyis a tulajdonos azzal szabadon rendelkezik és a magántulajdon korlátja csak a közérdek lehet, a magántulajdon határa ott van, ahol ütközik a közérdekkel és természetesen, ahol ütközik a keresztény morállal (Felkiáltások jobbfelől: Ez o,zl), amelynek alapján, úgy hiszem, valamennyien állunk. Éppen ezért a magántulajdon korlátait minden civilizált államnak törvénykönyve ismeri, ismeri főképpen az ingatlan magántulajdon megváltásának lehetőségét is. Itt utalok elsősorban a kisajátítási jogra, amely minden civilizált államban megvan és meg is kell lennie, mert szüksége mutatkozhatik annak, hogy az állam vagy más közületek, vármegyék, városok bizonyos ingatlanoknak okvetlenül birtokába jussanak, éppen közérdekből, városrendezés, vasútépítés, iközüzemek létesítéjse céljából, honvédelmi stb. célokiból. A kisajátítási jog hosszú^ fejlődésre tekint vissza és úgyszólván az egész művelt világon egyöntetűen alakult ki. A kisajátitasd jog alaptétele az, hogy nem szabad, hogy magántulajdon rovásába menjen, vagyis a kisajátítandó ingatlanért valódi és teljes értéket kell fizetni. (Rassay Károly: Ez a dolog lényege.) Nagyon jól tudjuk, hogy az elámult évtizedeikiben, amikor Magyarországon megindult a gazdasági fellendülés a hatvanihetes; érában, a kisajátítás a vele űzött visszaélések alapján nagyon jó üzletnek is mutatkoizott egyesek számára, akik összevásárolták potom pénzért a kisajátítandó ingatlanokat és azután megkapták értük a kisajátításkor a megszabott legmiagasalblb árat. A magántulajdon elvét iaaután erősen áttörni látszottak az úgy «minálunk, mint másutt hozott úgynevezett földreform törvények. Hiszen itt, ebben a teremben, a nemzetgyűlésen, amikor az első földreform törvényt hozták, hosszú, beható és nagyon miagas színvonalon álló vita folyt arról, hogy vájjon meddig lehet és meddig szabad menni, vagy egyáltalában szabad-e ezen az úton elindulni a magám tulajdon elvének sérelme nélkül. Erről nagyon hosszú viták folytak s a földireform ellenzőinek nem á leggyengébb érve éppen a magántulajdon elvének hangoztatása volt, az az érvelés, hogy iha a magántulajdon sérthetetlenséglének elvén [rést ütünk, nincs megállás a lejtőn, amely a teljes vagyonlbizonytalansághoz kell hogy vezessen. Akkor azonban a törvényhozás nagy többsége és a közvélemény is azt a nézetet juttatta érvényre és ez vonult be a törvénykönyvünkbe is, hogy éppen a földreform közérdekű mivolta miatt nem tekintendő a magántulajdon elkobzásának, a magántulajdon megszüntetésének, hanem közérdekű kisajátításának. Az összes magyar földbirtokpolitikai törvényekben, földrefoirmnovellaban, telepítési törvényiben stb. mindenütt ki van mondva — legalább is papiroson — a teljes kártalanítás elve. Egészen más lapra tartozik és nagyon is I helytelen dolog, hogy a leibonyolításnál a kár53