Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-259
02 Az országgyűlés képviselőházának 25 dos törvényjavaslat is gazdasági életünkben igen hirtelen átmenetet teremt, igen sok tanult ember munkájára, igen sok képzett gazdára lenne szükség, hogy ezt a törvényjavaslatot ebben a nehéz helyzetben rövidesen meg tudjuk oldani és félős volna, hogy ha e törvényjavaslatot meghoznánk is. nem tudnók keresztülvinni azért, mert hiányoznak azok a szakemberek, akik annak a törvénynek végrehajtására alkalmasak volnának. Ma is az a súlyos helyzet, hogy bármilyen a gazdasági életet érintő, vagy bármilyen gazdasági vonatkozású törvényjavaslathoz mindig újabb embereket követel a képviselőház, részint gazdasági felügyelőknek, részint gazdasági előadóknak, részint a gazdasági iskolák fejlesztésére. Már eddig is abba a hibába- esett a földmívelésügyi mi nisztérium, hogy sok egyént elvont az élő gazdasági pályákról, a gazdaságokból. És örömmel jelentkeznek a gazdatisztek százai, hogy a gazdasági felügyelői karban elhelyezkedjenek, otthagyják a nenéz munkát a falun, a terhes tanyai életet és inkább a városi életbe jönnek. Ezért meg kell állapítanom azt, hogy a mai nehéz^ helyzetben, amikor minden emberre szükség van a helyszínen, szükség van a gazdaságok vezetésére, olyan javaslatnak a végrehajtása, amely újabb százak és ezrek kivonását vonná maga után a gazdasági életből, igen veszélyes volna és igen veszélyeztetné a közellátási kérdések megoldását is. (Bapcsányi László: Folynak-e legalább az előkészületek 0 /) De meg vagyok győződve arról is, hogy ha ezt a törvényjavaslatot tegnapelőtt ide ihóztuk volna a Ház elé, éppen önök közül senki sem szavazta volna meg; akkor más kifogásokhoz és más eszközökhöz nyúltak volna azért, hogy ezt a javaslatot ne fogadják el. (Zaj a szélsőbalodalon. — Bapcsányi László: Nagyon gyenge! — Einök csenget.) Ennek a törvénynek a keretein belül igen fontos a termelés folytonosságának a biztosítása, mert hiszen ha, a termelést nem tudjuk fenntartani az egész vonalon, ha a termelési atlagaink kiesnek és azokat nem lehet megfogni, akkor nemcsak haderőnk, de az ország ellátása is veszélybe kerül Emlékeztetnem kell a túloldalt arra a veszélyes politikára, amelyet szerencsére most már abbahagytak és amely egyesegyedül abban nyilvánult meg, hogy minden földbirtokot széjjel akartak osztani... (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Bapcsányi László: Kicsoda? Hol? Tévedés!) Elnök:T3sendet kérek, Bapcsányi képviselő úr! Br. Vay Miklós:... és azt tartották, hogy a földbirtok felaprózása az ország helyzetén javíthat. (Ifj. Tatár Imre: Valótlanság ilyet állítani!) Elnök: Tatár képviselő urat ismételten figyelmeztetem és kérem, maradjon csendben! Br. Vay Miklós: Ennek az agitációnak szerencsére vége van és ennek helytelenségét ma már belátják azok is, akik ennek vezetői voltak. Emlékeztessük önmagunkat a falukutatásra, emlékeztessük magunkat a világháború utáni időkre, 1918-ra, amikor szintén a földosztással kapcsolatban a legszélesebb agitáció folyt. (Mester Miklós: Szóval a földkérdés meg van oldva!) Emlékezzünk arra, hogy annakidején a zsidóság állt elsősorban a földosztás mögött, mert ezáltal akarta gyengíteni a magyar úri osztályt, a magyar vezető osztályt. (If j. Tatár Imre: Mert a zsidóság volt a kommunista! Egyszerű a magyarázata!) Elnök: Tatár képviselő urat rendreutaeí'. illése 1942 május 29-én, pénteken. torn, mert ismételt figyelmeztetéseim ellenére állandóan közbeszól. Br. Vay Miklós: Azt gondolták, hogy ha a földbirtokos kezéből teljesen kihúzzák a földet, akkor az ország kényük-kedvük szerint megmarad nekik. Szerencsére ennek az agitációnak most már vége felé járunk, most már belátja mindenki, hogy a városok, közületek, a vállalatok élelmezése nem függhet teljesen attól, íhogy a kisbirtokos mit szállít, ha egy felaprózott, kis részekre felosztott földbirtokkal állunk szemben. Kisbirtokon nem lehet minden olyan kérdést megoldani, amely a városok, közületek élelmezése szempontjából fontos. Láthatjuk ezt abból is, hogy milyen nehézségek merültek fel máris (Piukovich József: Búzával nem, de tejjel, tojással és egyébbel el lehet látni!) azáltal, hogy a gazdatársadalom részint elvesztette a kedvét, részint a nagyüzemek sem termelnek olyan kedvvel és olyan befektetéssel, mint amilyenre ma szükség volna. A zsidókérdéssel kapcsolatban rá kell mutatnunk arra is, hogy amikor mi nagy harcot vívunk a keleti háborúban, ugyanakkor a zsidóságot munkatáborokba vagyunk kénytelenek behívni, csak így tudjuk a zsidóságot elvonni itteni káros közéleti tevékenységétől. (Kuli a.id a Vilmos: Csak még jobban kellene! — Piukovich József: Szeretném ezt látni! — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassék megnézni a zsidó századok bevonulását. (Börcs^ János. Nincsenek olyan nagyon sokan! — Piukovich József: Az Abbázia-kávéházban látni őket!) Elnök: Kérem, Piukoyiöbi képviselő úr tegnap 1 óra 54 percig beszélt, méltóztassék most csendben maradni. (Élénk derültség. — Bas§ay Károly: Viszont nem izgatta a Házat!) Br. Vay Miklós: A zsidókérdéssel kapcsolatban méltóztassék végre belátni, hogy ez egy olyan kérdés, amelyet minél sürgősebben meg kell oldanunk, már csak a;zért is, hogy a közéleti kérdések közül, a parlamenti tárgyalásokból ki tudjuk vonni. A javaslat alapján a magyar államot, illetve a földbirtokos osztályt olyain hatalmas földmennyiséggel tudjuk ellátni, melyből a későbbiek folyamán azután meg fogjuk tuidlni oldani azokat a problémákat, amelyeket éppen a túloldalról a leghangosabban méltózattak követelni. A mai idő azonbain nem alkalmas arra, hogy földbirtokpolitikai problémákat oldjunk meg ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Tudjuk azt, hogy katonáink ezrei a harctereken vannak, azok sem szívesein hallanák azt, híogy mi itt aizon törjük a fejűnket és azon, gondolkozunk, hogy kimek mikép tudjuk a földbirtokokat juttatni. Ez nem kelthet jó hatást. A lényeg ázom ban az, — és ebben a tekintetben mindnyájan egyetértünk a földmívelésügyi miniszter úrral — hogy miután ő a zsM'óbirtokosokat kötvényekkel kifizette, móidot fog találmi arra. ihogy ezeket a földbirtokokat olyan drágán hozza majd forgalomba, hogy ebből a különbözetből a magyar állam javára tetemes vagyon, tetemes alap keletkezhessek amelynek révén majd egyéb földbirtokpolitikai kérdéseket meg fog tudni oldami. Tekintettel pedig arra, hogy magam is, de pártom is a legnagyobb bizalommal vagyunk Kállay Miklós miniszterelnök úr személye iránt és természetesen a földmívelésügyi miniszter úr iránt is, ajánlom, hogy ezit a javaslatot mind általánosságban, mind részleteiben méltóztassék elfogadni. (Élénk taps a jobboldalon. ~ A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok köaüi?
