Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-259

Az országgyűlés képviselőházának 259. szén a zsidóságtól sem tapasztalhattunk velünk szemben kíméletet egyetlen esetben sem. Az 5. $ (3) bekezdésében az erdőgazdasági ingatlanokért és hozzájuk tartózó alkatrészekért, tartozékokért és erdőgazdasági ipari üzemeibért térítés fejében a javaslat becslés alapján megállapított vételárat biztosít. Ezt lehetetlennek tartom, mert sok kijátszásra fog alkalmat adni. Az erdőkért és tartozékaiért járó vételárat már előre a törvény megalkotása alkalmával rögzíteni kell és ebben a szigorú keretben történjék a számszerű vételár megállapítása. Mondja ki a javaslat, hogy a kataszteri tiszta jövedelem tízszeresében és tizenötszörösében megállapított vételáron kell a zsidóktól az erdőingatlant 'megváltani és ezt aszerint megállapítani, hogy az az erdő milyen fanemből, milyen értékű állagból áll és milyen annak az erdőnek a f

ahas*Änálati és elszállítási lehetősége. Itt is, mint már az előbb is mondottam, nem a zsidó; ha nem a magyar érdekeket kell nézni, ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni, tehát itt ne az legyen a cél, hogy a törvény minél! magasabb vételárat, hanem az, hogy minél alacsonyabb vételárat rögzítsen le a zsidó birtokosoknak. (Tauf

fer Gábor: Már régen megkeresték a tízszeresét.) A 6. Vban szó van arról,^ hogy ha az átengedésre kötelezett a térítési összeggel nincsen megelégedve, akkor fellebbezhet. A javaslatnak ez sa kivétele — ha birtokonkívüli állapotban is — új lehetőséget biztosít a zsidóknak. Ismerjük a zsidóság eddigi ténykedéseit s bizonyos, hogy ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése után is a magyar érdekekkel szemben fog cselekedni. Állítom, hogy a zsidóság minden eszközt meg fog ra, gadni a kijátszásra, ha a javaslatnak ez a tartalma meg fog maradni. Ezt tehát törölni kell. T. Képviselőház! Nincs szükség arra, hogy mi a zsidóság előtt a jófiút játsszuk akkor, amikor itt nagy nemzeti érdekek kielégítéséről van szó. Ma, mikor mindenütt azt halljuk, hogy konjunktúra van, mégis azt tapasztaljuk, hogy nagybankjaink a magyar tőkések betétei után évi másfélszázalék kamatot fizetnek. Milyen jogcím alapján állapít meg és biztosít tehát a javaslat az átengedésre kötelezett zsidóbirtokosoknak a vételár után évi 3.5%-otl Miért mondják itt egyesek, hogy olyan rosszul megy a zsidóknak, amikor azt tapasztaljuk, hogy itt különbséget tesznek zsidó és magyar tőkések közt a magyar tőkés hátrányára

1

? T. Képviselőház! Mi a magyar történelem előtt ezért a törvényért felelősek leszünk abban a pillanatban, amikor ez törvényerőre fog emelkedni, de felelősek leszünk a történelmi évek elmúlása során is. Ha pedig ez így van> akkor ez a történelmi parancs azt parancsolja, hogy a javaslatban megállapított 3.5% évi kamat helyett az átengedésre kötelezett zsidó mezőgazdasági-, erdő- és szőlőbirtokosnak csak évi 1.5% kamatot térítsünk meg. A 7. § (3) bekezdésével kapcsolatos indokolás azt mondja, hogy a kivételezésre érdemoj zsidónak olyan erdőingatlanért, amely csak 20.000 pengőt ér és olyan egyéb ingatlanért, amely 50.000 pengőt ér, készpénzben lehet a terítést megadni. Ezt két okból tartom megengedhetetlennek. Először is azért, mert nem egykét zsidó lesz olyan, akinek erdőbirtokáert 20.000, egyéb birtokáért pedig 50.000 pengő térítési összeg jár, hanem nagyon sok. így ilyen címen a zsidóknak kifizetett pénzek nagy öszülése 19h2 május 29-én, pénteken, 297 szegre fognak rúgni, ami, ha kikerül a magyar gazdasági életbe, nagy rombolást fog előidézni. Ezt pedig ma a magyar törvényhozás nem engedheti meg. Másodszor pedig szerintem minden zsidó egyforma, tehát kivételt egyetlen egy zsidóval szemben sem lehet tenni. Szerintem — sok ember véleménye ellenére — jó zsidó nincs, ezt velünk szemben egyetlenegy esetbeit sem igyekezett a zsidóság gyakorlatilag bebizonyítani. T. Képviselőház! A 10. és U. § lehetőséget biztosít az átengedésre kötelezett zsidónak arra, hogy a földmívelésügyi miniszter átengedésre kötelező határozata ellen a királyi ítélőtáblához fellebbezhessen. Ez egészen groteszkül hangzik, mert ha tudomásul vesszük a magyarság soraiban a zsidóság térfoglalása ellen elhangzott megnyilatkozásokat, akkor rájövünk arra. hogy a zsidósággal kapcsolatos minden ügyet minél hamarabb rendezni kell. Anélkül tehát, hogy a 10. és 11. § egyes bekezdéseivel külön-külön foglalkoznék, le kell szegeznem a Nyilaskeresztes Párt álláspontját, ez pedig az, hogy ne adjanak fellebbezési jogot egyetlen átengedésre kötelezett zsidónak sem a javaslatban foglaltak alapján elrendelt bármilyen intézkedéssel szemben, bármilyen sérelmesnek tartja is azt. A javaslat említést tesz a 12. ^ keretében a termelés folytonosságának biztosításáról az átengedésre kijelölhető birtokon. Szerintem a »kijelölhető« szó helyett a »kötelező« szót kell bevenni, mert ez jobban kifejezi a javaslat célját. Szemünk előtt játszódnak le számtalan esetben a zsidóságnak a különféle gazdásági ágakban megnyilvánuló szabotáló és a magyar gazdasági életet pusztítani akaró cselekedetei, tehát egészen biztos vagyok benne, hogy nem egy eset lesz, amikor az átengedésre kötelezett birtokon a legkülönfélébb módon kísérlik meg pusztító munkájukat az átengedésre kötelezett zsidók. Ezért szerintem ilyen esetekben a legszigorúbb büntetést kell alkalmazni. (Börcs János: Hadiüzemnek kell nyilvánítani!) Ugyanilyen szigorú büntetés alkalmazását követelem a zsidó bérlővel szemben az élő és holt felszerelések megvédése érdekében, mert biztos vagyok benne, hogy ha ez nem történnék meg, akkor az átadandó élő és holt leltárban rengeteg kárt tennének. A 13. §-ban a magyar parasztság megrövidítését látom, mert ez a szakasz a miniszternek lehetőséget biztosít arra, hogy zsidónak bérletet vagy fakitermelési jogot engedélyezzen. Ezzel egy újabb működési terület biztosíttatik a zsidóság számára, amelyen tovább garázdálkodó atik, márpedig ilyen módon a magyar mezőgazdaság ügyét és a fakitermelésnek a magyarság szolgálatába állítását nem fogjuk elősegíteni. A javaslatnak ezeket a kitétele^ tehát törölni kell és helyettük be kell venni azt, hogy egyetlen zsidó sem kaphat — bármilyen kivételezett is — sem földbérletet, sem fakitermelést. Elleniem a miniszternek adott különféle diszkrecionális jogok kiterjesztését. A 13. ^ (3) bekezdése szerint az ingatlantulajdonos, hí bérletbe adott birtokát házi kezelésbe akarja venni, akkor ezt a javaslatnak törvényerőre emelkedésétől számított 60 napon belül a bérlőnek felmondhatja. A magyar parasz+ság üdékében mi azt követeljük e törvény keretéhen. hogy amennyiben két hónapon belül nem mondja fel és nem veszi házi kezelésbe a tulajdonos a birtokot, akkor kötelezve lee-ven a birtokot a magyar parasztságnak kisbériéibe ft-1

":. 52*