Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-259

296 Az országgyűlés képviselőházának 259, megjegyzését, hogy a magyarság ellenállóképessége és igénytelensége által akadályozta a zsidók terjedését a" földbirtokvásárlás tekintetében. Ezért a névtelen paraszt szobrot és dicséretet érdemel a nemzet egyetemétől. Ez igazolja azt a mi álláspontunkat, hogy a magyar földet a magyar parasztságnak kell juttatni, mert csak akkor lesz a nemzet erős, ha minél több önálló, független magyar parasztcsalád fog élni a magyar földön. A 3. § (4.) bekezdéséhez fűzött indokolás szerintem sem tartható fenn, mert külön-külön ea:y-egy kivételezés! lehetőséget Ibiztoisít a zsidóságnak. A felhozott indokolás nem lehet ok arra, hogy a hatálya alá eső zsidók különféle érdemekre való tekintettel továbbra is birtoíkolhasisák a magyar földet, mert hiszen a (4.) bekezdésben foglalt kivételezési okokra már maga aa a tény is elég viszonzás, hogy az átengedésre kötelezett birtokáért rendes vételárat kap. Különben is a javaslat tisztességes kamatot biztosít, tehát elégedjék mes a zsidóság azzal, hiszen itt a nemzet megmentéséről van szó. Kérem tehát a (4.) bekezdés megváltoztatását olyan értelemben, hogy egyetlen zsidó birtok se kerülhessen kivételezés alá, tehát még bérletben se legyen megtartható zsidó személynek. r Véleményem szerint nem állja meg a helyét az az indokolás, amely szerint ez azért szükséges, mert ha nem akad magyar vásárló, kell, hogy valaki megművelje a földet, hogy az parlagon ne maradjon. Ismerve a falusi magyar parasztnak a földhöz való ragaszkodását és szeretetét, állítom, hogy ezekre a zsidók által bérelt területekre is fog- becsületes és szorgalmas magyar paraszt akadni. (Ügy van! a szélsőbaloldalion. — Börcs János: Attól függ, hogy milyen neki a politikai meggyőződése! — Csia Sándor: Nem kell elbujtatni!) Semmiesetre sem adható meg tehát szerintem a földmívelésügyi miniszternek az a jog, hogy a kivételezést megindokoló negyedik fejezet szerint az eljárást szenvedett tulajdonában meghagyott száz katasztrális holdon felül még további négyszáz katasztrális holdat juttathasson a kivételezett és folyamodó zsidónak. Itt nem tudok egyetérteni Jurcsek képviselőtársam felfogásával, mert állítom és ismétlem, hogy ez a törvényjavaslat minden közreműködő gazdasági tényezőt figyelembe véve, az eljárásra kötelezett zsidó birtokosnak igenis, rendes vételárat biztosít, amelyíyel pedig meg kell elégednie a zsidóságnak, mert hiszen ez a törvényjavaslat — amint azt érteni lehet belőle — nem a zsidóság, hanem a magyar nemzet érdekében hozatott ide. Ezt már csak azért sem tartom megengedhetőnek, mert ez a magyar parasztság megrövidítését jelentené. A 3. §. (9) bekezdése sem maradhat meg szerintem, mert az is káros a magyarság szempontjából. Ezért megváltoztatásait kérem a következőképpen: Minden külföldi zsidó állampolgár vag^y jogi személy tulajdonában lévő mező-, erdő- és. szőlőbirtok miniden előzetes eljárás nélkül átengedésre kötelezhető legyen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A külügyminiszter közbelépésére vagy beavatkozására itt szerintünk nines szükség, mert mi sem kívá.nunk a külföldön élő zsidaink részéire ilyen támogató lépést. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Nehéz is lenne! — Derültség.) A 4. §. (2) bekezdésének az utóörökléssel kapcsolatos rendelkezését is meg kellene válülése 19 U2 május 29-én, pénteken. toztatni. Ki kellene mondani, hogy az elő örökös haszonvételi joga nem biztosítható, mert ha az illető zsidó nem alkalmas a földnek, erdőnek vagy szőlőnek tulajdoni birtoklására, akkor ne legyen alkalmas haszonélvezetre sem. Azoknak, akik erre azt mondják, hogy hol van itt jogvédelem, ezt mondom: a zsidóság sem szemermeskedett sohasem az alkotmány keretein belül. (Maróthy Károly: De még azon túl sem!) Az 5. %. a zsidóságnak az 1867-es törvény következtében előállott gazdasági kibontakozását, megerősödését és előnyös helyzetét igyekszik megszüntetni, amelybe úgy jutott, hogy a magyar nemesi birtok tulajdonosait földönfutóvá tette és megvette szabadkézből, árverés útján azoknak birtokait potom pénzért. Ezt egy eklatáns példával tudom a t. Ház előtt igazolni. Jász-Nagykun-Szolnok megyében terül el Magyarország egyik legjobb fekvésű és minőségű, körülbelül ötezer katasztrális holdas birtoka, amelyet egy Sváb Jakab nevű zsidó az 1800-as évek közepén katasztrális ho.1dankint 5 forint 70 krajcárjával vásárolt meg. Állítom, hogy ez nem az egyedüli eset, hanem nagyon sok ilyen van az országban. Ha pedig ez így van, akkor nem tudok magyarázatot találni arra,.hogy milyen alapon és milyen felfogásból kiindulva állapítja meg a javaslat a kataszteri tiszta jövedelem alapján a hatvanszoros, ötvenszeres és negyvenszeres szorzószám segítségével kihozható vételárat? Helyesen állapította meg Piukovich képviselőtársam, hogy a most átengedésre kötelezett zsidók a javaslatban lefektetett megváltási vételárral sokkal szerencsésebben járnak, mint ahogy jártak 1920-Jban az akkori földreform során megváltást szenvedett magyar földbirtokosok, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A javaslat, úgy látszik, magyar fajvédő politikát akar követni, legalább is ezt hangoztatja. Ilyenformán tehát nem a zsidó érdekeket kell szem előtt tartanunk, —- amit a javaslat sok részéből megállapíthatók — hanem az egyetemes magyarság érdekeit. Akkor pedig minden, a zsidó veszedelem keletkezésében közreműködő tényezőt figyelembe kell venni, történetesen, hogy a zsidó szabadkézből, vagy pedig árverésen, mikor és mennyiért vette a birtokot, de különösképpen azt, hogy mennyit csalta a magyar államot az alacsony kataszteri tiszta jövedelem alapján kihozott csekély adófizetés által. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Akkor mindent vissza kell fizetnie!) Le kell szögezni, hogy ennek a javaslatnak az intézkedései az előbb említett 60—50— 40-es szorzat által kihozott vételármegállapítás által a zsidó érdekeket szolgálják a magyar érdekekkel szemben. A javaslatnak ezt a célját, ezt a tartalmát meg kell maradéktalanul változtatni és tekintet nélkül a kataszteri tiszta jövedelem magas Vagy alacsony voltára, a kataszteri tiszta jövedelem minden aranykoronája után csak huszonötszörös szorzószámmal kihozott pengő összegű vételár állapíttassék meg a kisajátításra kényszerített zsidók birtokaivá] szemben. Az 5. § (2) bekezdésében az épületekért járó 20—15—10%-os felárat is sérelmesnek tartom, tehát törölni kell. mert ha figyelembe vesszük, hogy egy ezerholdas zsidó birtoknak az ára cirka egymillió pengő s ehhez hozzácsapjuk a 10%-ot. vagyis a 100.000 pengőt, feleiősségem tudatában állítom, hogy az ezerholdas zsidóbirtokon felépített komplexusok, épületek nem érnek 100.00 pengőit sem. Akkor, amikor mi magyar fajipolitikát akarunk követni, nincs szükség a zsidóság kíméletére, hi-