Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-258

282 Az országgyűlés képviselőházának 21 gedve, most egy szép nap kedvet fog kapni arra, hogy ő átveszi a gazdaságot, mindent és a zsidót kivágja. Talán egy pár esetben előfordulhat. Koncedálom, hogy voltak olyan birtokosok, akik tőke híjján vagy eg^ib gazdasági nehézség miatt kénytelenek voltak átmenetileg zsidóval összekerülni, azonban az az érzésem, hogy az átlagra nem lehet ezt rámondani. Bizony ha itt elkezdünk lapozgatni, herceg Esterházytól végig egészen különleges névsort találunk és ennek a névsornak a felolvasása egymagában is bizonyítaná, hogy ez a javaslat abban a formában, hogy. »lehet«, vagy »adhat« és »engedélyezhet« a miniszter, teljesen illuzórikus, mert azt a célt, amelyet a miniszter úr egy fajvédelmi javaslattal el akart érni, kénytelen teljesen tönkretenni. Meg kell őszintén mondanom, a j-avaslat értéke nagymértékben leszállt ezzel a .13. §-szal. (Maróthy Károly: Mara'd nyugodtan a zsidó bérlő és semmi sem történt!) Ha tovább vizsgáljuk az előttünk fekvő javaslatot, akkor a 14. § második bekezdésében a következőket olvashatjuk (Olvassa): »Ha a jelen törvény máskép nem rendelkezik, végrehajtásában az 1936:XXVII te. és az 1940 :IV. te. rendelkezéseit... megfelelően kell alkalmazni.« Tehát az 1940:IV. tc.et kell megfelelően alkalmazni, azt. amelynek végrehajtási utasítása nagy vonalakban még ma sem jelent meg- (Olvassa): »Amenyiben azonban szükséges,... az átengeidlósre kijelölt ingatlanok felhasználásanak módját, a juttatott ingatlanokért fizetendő ellenértéket (haszonbért) ezek fizetésének módozatait.. . a földmívelósügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendeletekkel az említett törvényektől eltérően is megállapíthatja ... T. Ház! Egy olyan kapu nyílik itt a földmívelésügyi miniszter úr előtt: amelyen, őszintén szólva, nem mernénk keresztülmenni, mert ez a kapu nincs jól megalapozva, ez a kapu düledezik. (Kajniss Ferenc: Rá ne szakadjon!) és ez a kapu bárkit is maga alá temethet. Ilyen formában, ilyen óriási puvoárt kapni lehetetlenség akkor, amikor a kisebb területen, a földbirtokpolitikai területen sem tudja a miniszter úr feladatait megoldani, nem azért, mintha nem akarná, — meg vagyok róla győződve, hogy akarja — hanem azért, mert nincs megfelelő apparátusa és főleg ott van a hiba hogy tisztviselői és ügyosztályi vonalon mozog az egész nagy probléma, ahelyett hogy egy független magyar földhivatal intézné ezt, amely egy miniszteri hatáskörrel rendelkező ember vezetése alatt működnék. (Rajniss Ferenc: Megszüntetheti az egész törvényt ennék a szakasznak alapján. — Rassay Károly: Ezt ia törvényt nem lehet! Azt mondja: »ha a jelen törvény máskép nem rendelkezik«. Rajniss Ferenc: Ügy csinálja azt a rendelet, ahogy akarja! — Maróthy Károly: Védje csak ezt a javaslatot!) Annak, hogy fajvédeJmi tekintetben sehogy sem tudunk bízni ebben a javaslatban, egyszerű oka az, hogy maga a miniszter úr a ki vételezési lehetőségeknek olyan területére lépett, amelynek következtében nem látunk egységes elhatározást egységes akaratot. Egyet látunk ebben a [javaslatban t. Ház! Azt, hogy a földmívelésügyi miniszter magára vállalta a magyar föld problémáját minden vonatkozásban, egyet látunk, hogy magára vállalta a »zsidó terheket«, magára vállalt mindent, azonban egyet nem látunk hogy ez a 8, ülése 1942 május 28-án, csütörtökön, nagy vállalkozási szellem a nemzet érdekében, a népi politika kifejtésében vájjon milyen irányban kíván menteni. A javaslatnak legcsodálatosabb titokzatossága éppen abban rejlik, hogy nem volt hajlandó megmutatni, megjelölni, hogy mi lesz a zsidó földdel. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloddalon: Mi lesz a földdel? — Elnök csenget.) Kérdezem, lehetséges-e a javaslatot úgy felmérnünk, hogy a fajvédelmi szempontot követi, amikor nem nyilatkozik és a legnagyobb tatokba burkolózik? (Rajnisg Ferenc: Honnan tudójuk, hogy faj védelmi? — Maróthy Károly: Talán csak strómanok kapják. — Mozgás a jobboMalon. — Rassay Károly: Például képviselők ne kapják! Tisztviselők se! — Elnök csenget. — Horváth Zoltán: Hozzátartozók sem! — Maróthy Károly: Strómanok!) T. Ház! Kritikám végéhez érkeztem. A törvényjavaslat elkészítésénél a szorgalmas élőkésíziítő munkások kétségtelenül igen nehéz feladatot végeztek és maga a javaslat tele van ötletességgel, meg kell azon'ban egyet állapítanunk és ez az, hogy bármilyen ötletességet, szorgalmat és értéket látunk a javaslatot előkészítő tisztviselők részéről, mégis őszintén meg kell mondanunk, hogy ebben a rendszerben még az ő ötletességük sem tud semmit sem kihozni. Éppen ezért természete« dolog, hogy kritikánkat azért, hogy egy boldogabb, jobb jövőt készítsünk visszatérő honvédőinknek, el kellett mondanom. Természetes! dolog, hozzá kell tennem, hogy a zsidóságnál semmi néven nevezendő kivételt nem ismerünk el, mert az a zsidóság, amely óriási forgótőkéjét belevitte abba a földbe, a magyar nép verejtékéből szedte össze ezt a pénzt. Úgy hogy nines kivétel és én meg vagyok győződve róla, hogy a magyarság- azon a magaslaton áll, elsősorban maga a parasztság is de különösen a középbirtokosok, akik okleveles gazdák is, hogy hajlandók azt a munkát vállalni, sőt különbet fognak produkálni, ha olyan segítségben lesz részük, amilyen segítséget adott a liberális gazdasági rendszer a hazai zsidóságnak. (Ügy van! Ügy van! éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Ezekután legyen szabad a Magyar Megújulás — Nemzetiszocialista Pártszövetségnek a törvényjavaslattal kapcsolatos

1 deklarációját felolvasnom. (Hattju! Halljuk!) Végkövetkeztetéseimet a következőkben vonhatom le és pártszövetségünknek a törvényjavaslattal szemben elfoglalt álláspontját a következőkben foglalhatom össze. (Olvassa): »A zsidók mezőgazdasági és erdőgazdasági ingatlanairól szóló törvényjavaslat igen komoly és súlyos hibákban és hiányosságokban szenved. Nevezetesen: 1. Bármely zsidóbirtok földbirtokpolitikai szempontból megadott hozzájárulással történt eladás révén mentesülhet az átengedés alól. (3. § 7. bekezdés.) Ez egyrészt színlelt vételeket tesz lehetővé, amikor a stróman mögött természetesen a zsidó marad a föld ura, másrészt komoly ügyletek révén is kivonhat területeket a legsszebb földbírtokpolitikai cél, a paraisztbirtokká való átalakítás alól.« (Ras&ay Károly: Melyik paragrafusban van ez?) A 3. § b. pontjában. (A szónok tovább olvassa): »2. Ugyancsak földbirtokpolitikai szempontból megadott hozzájárulással történt el1 adás mentesítheti az 1939: IV. te. alá eső zsidó-