Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-258

280 Az országgyűlés képviselőházának 258, nem a miniszteri tekintély emelését látom, hanem egy olyan intézkedést, amely ellen éppen 1 nekünk kell tiltakoznunk, akik a tekintély elvét hirdetjük, az ellen tudniillik, hogy ahová a miniszter delegál valakit, ott az elnököt ne egy kamara delegálja. (Kassay Károly: Tehát a miniszter döntése ellen megy a javaslat!) Felvethetné valaki azt a gondolatot, hogy a miniszter úr ki akarja mutatni iaz ő érdektelenségét ebben a kérdésben. Legyen szabad kijelentenem: mi tiltakozunk az ellen, hogy a miniszter úr ebben a tekintetben érdektelen legyen, mert ha a miniszter úr vállalta azt, hogy fajvédelmi szempontokat fog szolgálni ebben a földbirtokpolitikai javaslatban, akkor ne legyen érdektelen, hanem szolgálja a [magyar faj érdekeit. {Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Nem meri vállalni a felelősséget, úgy látszik!) Nézzük csak tovább, hogy milyen kérdések merülhetnek itt még fel. A becsléseknél itt vannak az épületek problémái és itt vannak az erdőgazdaság problémái, amelyekkel kapcsolatban a becslés nem komédia lesz, hanem egyike lesz a legkomplikáltabb és a legkomolyabb dolgoknak és amelyekkel kapcsolatban igen nehéz munkája lesz azoknak, akik ezt végezni fogják, ha a népi érdekeket akarják szolgálni. Őszintén megmondom: ezeknek a kérdéseknek a részletes kifejtése nem volna hálátlan feladat, mert itt a »zs«-vitaminok tömkelegét ismerjük fel ezeknek a kérdéseknek részletes kimunkálása során. Legyen szabad azonban rámutatnom mégiscsak arra, hogy ha földmívelésügyi miniszter úr ezt a súlyos problémát, a magyar fold sorsát vállaira veszi, akkor talán mégis ki kellene építenie meglévő szervezetét olyan mértékben, hogy ezek ne emberfeletti munka; val végezzenek keveset, hanem méltó emberi viszonyok között végezzék el a nemzet érdekében a munka maximumát. Itt rá kell mutatnom a javaslat indokolásának arra a megállapítására, hogy körülbelül százezer ilyen tétel fog majd szerepelni. Méltóztassanak elképzelni, ha a becslésnek, a döntéseknek ezt a háromféle tagozatát vesszük, akkor már háromszázezer intézkedéssel állunk szemben. (Rajniss Ferenc: Forradalmasítanak ezzel! — Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Gyorsaság helyett tehát lassúságot látok és ez a lassúság nagy veszélyt jelent éppen fajvédelmi szempontból. (If j. Tatár Imre: Ezt akarják! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Tatár képviselő úr! Piukovich József: A miniszter úr indokolása azt mondja, hogy a fajilag zisidó földtulajdonosok számáról és földbirtokállományuk nagyságáról nincsenek adataink, az izraelita hitfelekezethez tartozókra vonatkozón pedig megfelelő adatgyűjtés és feldolgozás hiányában csak hézagos adatok állnak rendelkezésre. A miniszter úr ezt állítja Javaslatának indokolásában és nekünk az az érzésünk hogy fel sem készült ennek a nagy kérdésnek a megoldására. (Rajniss Ferenc: Van idő!) A mai viszonyok között — nem ma, évtizedek óta — a statisztikai adatgyűjtés, a statisztikai feldolgozás alapja minden egyes közérdekű javaslatnak. (Zaj.) Azt látom, hogy a 14. § első bekezdésében a miniszter úr bizonyos adatbejelentési kötelezettségeket említ. Tessék elhinni, hogy ezeket a kérdéseket egészein más szemmel kell nézni (Maróthy Károly: Bizony!) ezzel szemben mi látjuk a tényleges helyzetet és nem ülése 19 U2 májíis 28-án, csütörtökön, leszünk hajlandók egy javaslat indokolásába ilyen megállapításokat belevenni, amelyek igazán nem dicsősége ennek a javaslatnak. Nem hivatkozom gróf Dezasse Ferencnek 1913-ban megjelent munkájára, amelyben felvetette a kérdést, miért szükséges a földárak nyilvántartása, miért szükséges a földtulajdonválozások nyilvántartása. Nem kívánok erre rátérni, de mindenesetre meg keli őszintén mondanom, hogy nagyon érdekes, és tanulságos olvasmány és tanulmány ez bárki számára is. T. Ház! Ekek után legyen szabad rátérnem arra hogy annak a magyar földnek, mely liberális gazdasági rendszer alatt kétségtelenül közprédává vált és amelynek áruvá való lesüllyesztése, leszállítása annyi-annyi embert döntött nyomorba, hiszen százezer meg százezer ember volt kénytelen vándort ottal kimenni Amerikába — ennek a magyar földnek egyik legkényesebb és legkritikusabb pontja az, ahol a zsidóság áll. Ezt elismerjük. S éppen ezért azt is meg kell állapítanunk, minthogy a zsidók a legkritikuisiabb ponton állnak, hogy ez a javaslat kétségtelen haladást mutat az elvi kérdésben akkor, amikor az 1939 : IV. tcről átmegy, az 1941. évi XV. tc.-re, a felekezetről a faji álláspontra. Ezt mi készséggel elismerjük. Ugyancsak el kell ismerni azt is, hogy (Maróthy Károly: Mégis mozog a föld!) az 1750/1942. kormányrendelet kétségtelen előrelátásról taifuskodik akkor, amikor a zsidó ingatlanokat zár alá veszi, sőt bizonyos kategóriákkal szemben magát a felszerelést is leltárodtatja a zárolás mellett. Kérdezem azonban mi az oka annak, hogy csak az 500 holdon felüli földbirtokokat

1 és a 10 holdon felüli szőlőket zárolják, vagy esetleg leltározzák. Itt megint valami titkos erőket érzünk, amelyeknek végén megint valami zs-vitaminra gondolunk. Méltóztassék kimondani az összes zsidókkal szemben ezt a leltározást. Itt nincs kommunizmus, a magántulajdon alapján állunk. (Rassay Károly: Az van! — Zaj.) T. Ház! Amikor ezeket megállapítjuk, kétségtelen dolog, hogy most már a zsidóságnak egészen különleges rangsorolásáról is tudomást kell szereznünk. Valóságos rangsorolás folyik az 1914—18-as világháborúval és az azt követő ellenforradalommal kapcsolatiban. Teljes mértékben elismerem, hogy nem közömbös dolog, vájjon egy csalásért többszörösen büntetett zsidóval állok-e széniben, vagy egy olyan zsidóval, aki a világháborút úgy harcolta végig, hogy arany vitézségi érmet kapott és utána 20 esztendőn keresztül becsületesen élt. Éppen ezért aggályaim vannak, mert ha a zsidók rangsorolásában arról van szó, hogy mi történt 1914—18-ban és mi történt'az eHenforradalooníban, méltóztassanak azt is vizsgálat tárgyává tenni, hogy mi történt azóta egészen a mai napig. (Maróthy Károly: Azt is, hogy mi történt a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben!) Többször hallottam itt a Házban azt a komoly, aggodalmat, amely azt a meggyőződést erősítette valamennyiünkben, hogy a zsidóság, különösen az utóbbi évek alatt — azt mondhatnám en bloc — nem egy úton haladt a magyarsággal, nem azonos felfogáson volt a magyarsággal és nem a magyar nemzet érdekeinek szolgálatát tartotta főcéljának. (Maróthy Károly: Angolbarát!) Elnök: Maróthy képviselő urat kérem, maradjon csendben. Piukovich József; Méltóztassék .ezeket is