Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-258

Az országgyűlés képviselőházának 258. jelen téktelenségét, amelyet e pillanatban a földbirtokpolitikai csoport képvisel. Látjuk, hogy a rendkívüli időkre való tekintettel, közfeladatok elvégzésére táreanélküli minisztere ket neveznek ki. Én állítom, — és ez szent meggyőződésem— hogy azok mellett a közfeladatok mellett, amelyeket a táreanélküli miniszterekre bíztak és amelyeket ezek a miniszterek ellátnak, legalább olyan fontossági! a magyar földkéndéa, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Úgy van! Úgy van! Fontosabb!) és én egy pillanatig semf tudom megérteni, hogy miért nem hoz zuk ezt is olyan keretek közé. amelyek közötl egynapi politikától mentes, de népi politikái szolgáló minisztérium vagy legalábbis miniszteri hatáskör alatt álló állandó földhivatal lássa el ezeket a feladatokat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon a jobboldal felé: Lehet pá lyázni! — Br. Vay Miklós: Akkor emelni kell az adókat!) Hogy meiimyire jogosak ezek az aggályok, arra vonatkozólag szabad legyen rámutatnom magának a miniszter úrnak árra az önvallomására, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amelyet a javaslat indokolásának 22. oldalán tesz, amikor azt mondja, hogy (olvassa): »Az 1939 : IV. te. 16. §-a alapján eddig mintegy 450.000 kat. hold tekintetélben adatott ki az át engedésre kötelező határozat, de ezek végrehajtása során közhatalmi úton — a nehézkes eljárási szabályok miatt — csak 105.000 kat. hold átvétele valósulhatott meg.« (Mozgás. — Hunyadi-Buzás Endre: Ez a jogorvoslat...) Ha a miniszter úrnak ez az álláspontja, akkor ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy mi ezt az egész kérdéskomplexumot a legnagyobb aggodalommal nézzük, éppen a végrehajtás lehetetlensége miatt. (Hunyadi-Buzás Endre: Ez a rész a jogorvoslatra vonatkozik!) Köszönöm a közbeszólást, leszek bátor rátérni, hiszen a jogorvoslat a törvénynek klasszikus része lesz. (Zaj.) Helyes célkitűzés, hogy a miniszter úr gyorsabb végrehajtást akar biztosítani. A rendelkezésre álló szűkebb végrehajtási lehetőséget tehát ő a gyorsaságon keresztül szeretné kihasználni. Erre vonatkozóan a birtokbavétel és a tulaidonjogbejegyzés tekintetében egy egészen új jogi formát hoz, amely a magyar jogalkotás terén eddig nem igen fordult elő s amely jogi formát mi kétségtelenül örömmel köszöntünk. Ez abban áll, hogy birtokba veheti a jogosult a földet, átirathatja a tulajdonjogát arra való tekintet nélkül, hogy adtak-e be panaszt, vagy folyik-e további jogorvoslat, vagy sem. (Rassay Károly: Elég gyors?) . T. Ház! Szabad legyen azonban rámutatnom arra, hogy milyen is lesz majd ez a gyorsaság. A gyorsasággal kapcsolatosan a miniszter úr javaslatában felhozza a térítés lehetőségét, mégpedig a kataszteri tiszta Jövedelem arányához képest negyven-ötven-hatvanszoros szorzatban. Hogy e mögött a háromféle skála mögött milyen szempontok és okok húzódnak meg, ezzel a kérdéssel nem kívánok foglalkozni. Kétségtelen dolog, hogy itt olyan ûïéïtánylási szempont érvényesül és olyan méltánylás nyilatkozik meg, amelyet annakidején, amikor 1930-ban és a rákövetkező esztendőkben a vagyonváltsággal kapcsolatos törvényes szabályozások megtörténtek, a magyarsággal, főképp a földbirtokososztállyal szemben alig tudtunk és tudunk felfedezni. Nekem erős a gyanúm, hogy ezt az egész intézkedést a zsidók vitaminnak, mégpedig- Zs-vitaminnak fogják tekinteni. (Rajniss Ferenc: Joggal!) Éppen ülése 19%2 május 28-ián, csütörtökön. 279 ezért arra kérném a miniszter urat, hogy talán méltóztassék ezt a dolgot megfontolás tárgyává tenni és annak a zsidóságnak, amelynek Magyarországon sohasem volt joga, mert torvényeink egy évezreden keresztül kimondották, hogy nem idevaló, haszontalan, megbízhatatlan, ne teremtsünk méltányossági eseteket. (Maróthy Károly: Zsidóval szemben méltányosság!) Szeretném) ha a miniszter úr súlyt helyezne ' arra, hogy ezeknek az áraknak a megállapításánál a szerzési módot különösen kihangsúlyoznák és a szerzési mód kutatása és, feltárása nem veszne el itt a paragrafusok útvesztőiben, hanem, a valóságban is figyelembe vennék, hogy kik azok, akik az elárverezett embereket — nemcsak a kicsi, hanem a középbirtokost is —tönkretették. Óriási tömeget tudnék felhozni. Sajnos, a magam családja is beleesett ebbe a körbe. 1916-ban elárverezték a mi régi birtokunkat. (Pándy Antal: Kipotyázták a magyarokat!) Potyapénzen, olesó pénzen történt az egész. Ha ezeket a kérdéseket mind figyelmen kívül hagyjuk és mereven ráülünk. rákapaszkodunk a kataszteri tiszta jövedelem aranykoronáira, akkor azt hiszem, éppen fajvédelmi szempontból nem szolgáljuk helyesen azokat az érdekeket, amelyeket a javaslat szolgálni kíván. T. Ház! A térítéssel kapcsolatban egy igen érdekes dolog merül fel, mégpedig a becslési eljárás és a vele kapcsolatos jogorvoslat kérdése. A becslési eljárás eddigi gyakorlata kétségtelen csődöt jelentett, mert a legjobb szándék, a legjobb erőfeszítések sem tudtak olyan tempót adni a magyar földbirtokpolitika végrehajtásának, amelyet ez a kérdés feltétlenül megérdemelne. Eddig a gyakorlat az volt, hogy a földmívelésügyi miniszter megállapította az ingatlan becsértékét. A felek — természetesen a zsidóknak nem tetszett a dolog — megfellebbezték, panasszal éltek a királyi ítélőtáblához. A királyi ítélőtáblánál újra kezdődött a becslési processzus. Hogy mi történt, azt nem részletezem; valamennyien tudjuk. Nézzük meg, hogy a javaslat hogyan képzeli a kérdést. Ügy képzeli, hogy a kettős tagozódás helyett most hármas tagozódást létesít. (Rajuiss Ferenc: Ez jó!) Ebben a hármas tagozódásban először a miniszter nyilatkozik. Ha a miniszter nyilatkozata nem tetszik, akkor nyilatkozni fog a becslőbizottság. Ha ennek nyilatkozata sem tetszik, akkor nyilatkozik a királyi ítélőtábla. (Maróthy Károly: Legutoljára a zsidó nyilatkozik!) Kétségtelen, hogy ebben az esetben már nem birtokon kívül, hanem birtokon belül van az illető szerencsés ember, de mégis csak három tagozatban történnek a dolgok. (Ifj. Tatár Imre: Évekig elhúzódik! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Az a gyorsaság tehát, amelyet a javaslat maga elé tüz, szerintem legkevésbbé sem éri el a célját, merthiszen itt nem gyorsaságról, hanem egyenesen lassítási folyamatról van szó. (Zàj a szélsőbaloldalon.) Nem is beszélek arról, hogy a becslőbizottság összeállításánál egy szokatlan formula jut érvényre. Mi úgy tudtuk és úgy diktálta nekünk a mi bensőnk is, hogy a miniszter az ő szakkérdéseiben a legelső, a legmagasabb tekintély, itt azonban ő ezt nem vállalja, merthiszen a javaslat szerint a becslőbizottság két tagja közül az egyiket a miniszter, a másikat pedig az illetékes mezőgazdasági kamara delegálja, viszont a becslőbizottság elnökét a kamarai elnök jelöli ki. Bocsánatot kérek, de én ebben 49*