Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-258

270 Az pr szag gyűlés képviselőházának 258* ülésé 19^2 május 28-án, csütörtökön* T, Ház! Ezek nagyon fontos dolgok és később szintén bátor leszek ezekre rámutatni, amikor ezt a törvényjavaslatot megfelelő kritika alá leszek kénytelen venni. Ezt a gyorsaságot nem mulasztják el a későbbi ki rályok sem. Annyira nem mulasztják el, hogy a gyorsaság szolgálatában hajlandók a földtulajdon tekintetében jelentkező bírói funkciót megosztani és alsófokú bíróságokat is szervezni. Ennek példáját látjuk I. Lipót alatt, •mikor megyei törvényszékek létesülnek azért, hogy bizonyos decentralizáció következtében gyorsabban intézhessék el a magyar földtulajdonra vonatkozó egyes kérdéseket. T. Ház! Ha a Mária Terézia korára és azt megelőzőleg III. Károly korára gondolok, kétségtelenül megállapíthatom, hogy bizonyos komoly zökkenő állt elő a magyar földtulajdon szempontjából, mégpedig az egész abból eredt, hogy Budavár felszabadítása és a törökök kiűzetése után az 1715. évi törvénycikkek közül a X. egy új szervezetet, új apparátust állít fel a birtok jog tekintetéhen, mégpedig az újból visszaszerzett birtokjogok kimutatására felállított bizottságot. (Rajniss Ferenc: Jól megcsinálták!) Ha elolvassuk a rendelkezéseket, azt látjuk, hogy a bizottság a leggyönyörűbb céllal született meg. Méltóztassék figyelembe venni ennek a királyi rendelkezésnek következő megállapításait. (Olvassa): »Hogy a török uralom alól a győzedelmes császári, királyi fegyverekkel visszavívott és visszaszerzett javak tekintetében a követelők és panaszkodók gyorsan igazságszolgáltatást nyerhessenek, bent az országban azonnal késedelem nélkül kizáróan bennszülöttekből álló bizottságok kezdjenek munkához és járjanak el«. Ez a célkitűzés azt mondja, hogy a nyugtalankodókat nyugtassuk meg a földtulajdon szempontjából és külön hangsúlyozza, hogy bennszülöttek, tehát belső, magyarországi, magyar emberek vegyenek részt a bizottságokban ezeknek a vitás tulajdonjogi kérdéseknek eldöntésénél. Mi azonban nagyon jól tudjuk, hogy a gyakorlatban talán olyan nagy rombolás nem folyt soha, mint ennek a bizottságnak működése alatt, működése következtében. Nem is tartott sokáig ez a bizottság, 1715rben létesítették s Mária Terézia 1741-ben már megszüntette. Bizonyára ő omaga is tisztán látta, hogy ez a komisszió nem olyan érdekeket szolgált, amely a magyar szempont és a magyar földtulajdon érdekében állt volna, nem szolgálta ezen keresztül a magyar fajvédelmet. Ha továbbmegyünk, azt látjuk, hogy Ferenc alatt is külön kiemelik a törvények az igazságszolgáltatás meggyorsításának szükségességét. Ha vizsgálat és mérlegelés alá vesszük ezeket a szempontokat, meg kell állapítanunk, azt, hogy ezer esztendő gyakorlata igazolja: egy állandó szervezetre van szükség abból a szempontból, hogy a földtulajdon megfelelő védelemben részesüljön és egy olyan szervezet kell, amely ezt a védelmet gyorsan tudja produkálni és idejében tudja hozni az ítéleteket. (Felkiáltások jobbfelőh Erről van szó!) Ha én ezt a hármas szempontot összegezem, amely egyrészt a .föld használatára, másrészt a földtulajdon jogára és végül a föld védelmére vonatkozik, egészen természetes és magától értetődik, hogy a Corpus Juris'ban ezer éven keresztül találtunk módokat arra, hogy ezekkel a jogi elvekkel szemben jelentkező elemekkel szemben eljárjunk. így jutunk el a zsidókérdéshez. A zsidókérdéssel kapcsolatban egyrészt a javaslat indokolása, másrészt pedig a javaslat előadója igen részletes adatokat sorolt fel. Ezeket az adatokat nem szeretném megismételni, azonban mégis méltóztassanak megengedni, hogy kiemeljek néhány olyan adatot, amely nem található sem. az indokolásban, sem az előadói beszédben. Nevezetesen arra szeretnék rámutatni, hogy a zsidókkal szembeni eljárás nem abban állt, hogy a zsidóknak megtiltották például a vámok bérlését vagy azt, hogy a kereskedelemben részt vegyenek. Arra tanít bennünket a Corpus Juris» hogy nemcsak eltiltották a zsidókat egyes dolgoktól, hanem keresték is a módokat és a lehetőségeket P

a zsidók eltávolítására. Méltóztassanak emlékezni Nagy Lajosnak arra a/, niézkedésére, hogy a zsidókat az országból kitelepítette. Ha vizsgáljuk, hogy előzőleg mi történt itt, azt látjuk, hogy a zsidóság kétségtelenül a legnagyobb ellenállást fejtette ki azokkal a törekvésekkel szemben» amelyek a magyar élet jobbá tételére és a magyar erők kifejlesztésére irányultak. De nemcsak azt látjuk, hogy a zsidókkal szemben történtek intézkedések éspedig erélyes intézkedések, hanem azt is örömmel kell konstatálnunk, ia a Corpus Jurist lapozgatjuk, hogy azok ellen is történtek intézkedések, akik a zsidókkal együtthaladtak és a zsidókkal konspiráltak, hogy úgy mondjam, azoknak az időknek strómanjai és Aladárjai ellen is igen erélyes intézkedések történtek. (Rajniss Ferenc: Tiszta alkotmányos alap! Hiába! — Mozgás jobbfelől. — Elnök csenget- — Gr. Festetics Domonkos: Ös Aladárok!) Legyen szabad ezzel kapcsolatban hivatkoznom például az 1647. évi törvénycikkekre, közelebbről a XCI.-re. Ebben a zsidóknak a vámok kibérlésétől való elmozdításáról van szó. Ügy látszik azonban, hogy III. Ferdinándnak ez a törvénye nem érvényesült olyan eréllyel és erővel, mint ahogy azt szerették volna, t (Rajniss Ferenc: Csak meghozták!) mert hiszen rá két esztendőre megjött a második zsidótörvény, éspedig az 1649 : LXXIX. te. Ha ezt összehasonlítjuk az első zsidótörvénnyel, akkor igen nagy különbséget kell észrevennünk. Az első zsidótörvényben a vámok kibérlésétől, a másodikban a vámok kezelésétől tiltják el a zsidókat» tehát ez azt jelenti, hogy nem adtak ugyan bérbe zsidónak a vámokat, azonban továbbra is zsidó kezelte azokat. (Rajniss Ferenc: A la nagybankok! Ugyanaz az eseti) Elnök: Csendet kérek! Piukovich József: Nézzük csak. mit mond ennek a törvénynek 8. §-a. (Olvassa): »Ez alkalommal megújítjuk az 1630. évi XV. cikkelyt, hogy ennek ^ erejénél fogva a zsidókat, mint akik az ország jogainak nem részesei, hűtlenek és egészen lelkiismeretlenek. (Rajniss Ferenc: Borzasztó!) a vámok bérlésétől minél előbb elmozdítsák ós hogy az ellenkezőleg cselekvők legott a vám elvesztésének büntetésébe essenek«. Az eljárásról is gondoskodnak,- nevezetesen kimondja a törvény, hogy (olvassa): »Ezeknek valóságos foganatosítása céljából határozzuk» hogy mindén vármegyében, ahol a vámszedésre efféle zsidókat alkalmaznak, (Rajniss Ferenc: Most is -szedik a vámot! — Mozgás.) az illető vármegyének alispánjai hivatalvesztés terhe alatt (Rajniss Ferenc: Azt nem lehet!) vagy ha ők érdekelve volnának, mások, akiket a vármegye helyükbe tesz, az illető vármegyének kézhez kapható előkelő, a jogban járatos nemeseivel az egyik