Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-258

268 Az országgyűlés képviselőházának 258, ülése. 1942 május 28-án, csütörtökön. zelmi és lalki egységet alkotó zsidóságnak a nemzeti közösségtől való elhatárolásáról jogképességüknek és cselekvési képességüknek faji alapon való korlátozása által. Ez a korlátozás nyilvánul meg a zsidók ingatlanszerzési képességének elvonását és a tulajdonukban lévő ingatlanok igénybevételét elrendelő törvényekben. Magyarországon az ősiségen alapuló korlátozások megszűnése után először 1917-ben vették ellenőrzés alá a birtokforgalmat, azután az 1920. évi XXXVI., az 1936. évi XXVII., miajd az 1939. évi IV. törvénycikkben foglaltatnak olyan rendelkezések, amelyek bár ezt kifejezetten nem mondják ki, lehetőséget nyújtanak a zsidóság földszerzésének megakadályozására és meglévő földtulajdonuk korlátozására, csökkentésére. A zsidóság ingatlanszerzési képességének törvényes korlátozása tekintetében az első határozott lépést az 1939 január 17-én a képviselőiház elé terjesztett és a Ház bizottságai által általánosságban tárgyalt, d© az országgyűlés időközbeni feloszlatása miatt véglegesei le nem tárgyalt f »kishaszon bérletek alakításának előmozdításáról és más füldbirtokpolitikai rendelkezésekről« szóló törvényjavaslatban találhatjuk meg. E javaslat 34. §-a arra utalt, hogy a képviselőház a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló, 1938 december 23-án beterjesztett törvényjavaslatban a zsidók ingatlanszerzési képességének korlátozása és ingatlanaiknak földbirtokpolitikai célokra leendő felhasználása tárgyában külön rendelkezéseket kíván felvenni. A képviselőház egyesített bizottságának javaslata alapján vette fel a Ház a későbbi 1939. évi IV. törvénycikkbe a 15. és 16. 4-t, mint nem földibirtokpolitikai, hanem fajvédelmi rendelkezést, mert azon az állásponton volt, hogy a zsidóságnak a gazdasági élet terén való korlátozása csak akkor lehet eredményes, ha a nemzeti termelés alapját alkotó földbirtoklás terén is felállíttatnak a megfelelő közérdekű korlátozások. Ennek a törvénynek 15. §-a szerint zsidó mező1 vagy erdőgazdasági ingatlant élők közötti jogügylet útján csak árverés vagy árverés hatályával magánkézből eladás során és csak hatósági engedéllyel — a 43.300/1939. igazságügyminiszteri rendelet 9. §-a szerint az ingatlan fekvése szerint illetékes közigazgatási bizottság albizottsága által adott engedéllyel — tett vételi ajánlat alapján szerezhet. Ez alól kivétel volt, ha az ingatlant gyár, bánya, iparvagy fürdőtelep létesítése, kibővítése vagy fenntartása céljára szerzik meg és a fél az illetékes kereskedelmi és iparkamara által kiállított nyilatkozattal igazolja, Ihogy az ingatlan megszerzése az említett célra szükséges. A másik kivétel volt a 600 négyszögölnél nem nagyobb, házhelynek alkalmas ingatlan szerzése, ha a fél hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy házhelye vagy lakóházzal beépített ingatlana nincsen. Ennek a törvénynek 16. §-a pedig t

kimondja, hogy zsidót az egyébként fennálló korlátozások figyelmen kívül hagyásával öszszee mezőgazdasági ingatlanainak tulajdonul vagy kishaszon béri etek céljára átengedésre lehet kötelezni. Ez az intézkedés kiterjedt arra a mezőgazdasági ingatlanra is, amelyet zsidó, 1937. évi december 31. napja után és az 1939. évi IV. te. hatálybalépte előtt élők között vagy, halál esetére szóló jogügylettel valakire átruházott. Nem zsidóra átruházott ingatlan tekintetébén azonban csak az átruházástól számított három év alatt volt helye átengedésre kötelezésnek e rendelkezés alapján. Ugyancsak kivétel volt az átengedésre kötelezés alól, ha a 15. §. második bekezdésének a) és

# b) pontjában felsorolt és általam előbb már ismertetett esetek forognak fenn. A 16. § még azt is kimondja, hogy zsidó mezőgazdasági és erdőgazdasági ingatlanának átruházásaihoz hatósági hozzájárulás kell és ilyen esetiben az elővásárlási jogot hasonlóképpen a fentiekre tekintet nélkül lehet gyakorolni, vagy pedig e jog gyakorlása nélkül meg lelhet tagadni az ingatlant elidegenítő jogügylet tudomásul vételét. Az 1939. évi IV. te. rendelkezései alapján a visszacsatolt területeket is számításba véve, összesen mintegy 700.000 katasztrális hold zsidó ingatlan került nyilvántartásba. Ebből 480.000 katasztrális holdra adott ki a földmívelésügyi miniszter úr átengedésre kötelező határozatot. Ezek alapján azonban közhatalmi úton csak 105.000 katasztrális hold tényleges átvétele valósult meg a nehézkes eljárási szabályok miatt, önkéntes parcellázás és eladás útján pedig cirka 75-000 katasztrális hold jutott keresztény kézre. Az ingatlanok közhatalmi úton való átvételét a szakértői becslési eljárások s a beadott panaszok tárgyalásának sok időt igénybevevő elintézése nagyon hosszadalmassá teszi és késlelteti. A kárpátaljai, keleti és erdélyi területek visszacsatolása óta az 1939. évi IV. te. azon hiányai szembeötlők,, hogy az erdőgazdasági ingatlanok átengedéséről nines intézkedés. E hiányosság miatt és az eljárás nehézkes • ségen kívül újabb törvényjavaslat előkészítését és benyújtását az is szükségessé tette, hogy az 1941. évi XV. te. a zsidó és zsidónak tekintendő egyének fogalmi meghatározásiát megváltoztatta és ezt újabb szempontok szerint állapította meg. Az előkészítő tárgyalások során a földmívelésügyi miniszter úr arra az elhatározásra jutott, hogy az 1939. évi IV. te. 15. és 16. faiban lefektetett céloknak a törvényhozás intencióinak megfelelő eredményes megvalósítása és általában az egész kérdéskomplexus általános megnyugvást keltő megoldása céljából nem elegendő a novelláris megoldás, hanem a zsidók kezében lévő összes mezőgazdasági és erdőgazdasági inigatlanokról önálló. egységes és az Összes kapcsolatos kérdésekre kiterjedő jogszabályt kell alkotnia a törtvényhozásnak. Ezeknek az elvi szempontoknak figyelembevételével készült el a t. Ház előtt fekvő törvényjavaslat. A javaslat kilenc fejezetre oszlik. Az első az általános rendelkezéseket tartalmazza, a mlásodik az ingatlanszerzési tilalomról, a harmadik az átengedésre kötelezésről, a negyedik az átengedésre kötelezés esetében járó térítésről, az ötödik a birtokbavételről, és a tulajdonjog bejegyzéséről, a hatodik fejezet a jogorvoslatról, a hetedik az átengedésre kijelölhető ingatlanokon a termelés folytonosságának ^biztosításáról, a nyolcadik a haszonibérJetet és a faihasználatot korlátozó intézkedésekről szól, a kilencedik, utolsó fejezet pedig vegyes és átmeneti intézkedéseket tartalmaz, Tisztelt Képviselőház! Az általános rendelkezésekben a javaslat megállapítja, hogy alkalmazása szempontjából ki a zsidó és ki a nemzsidó. Itt nem az 1939 : IV. tc.-t> hanem a fajvédelmi törvényt, az 1941 : XV. te. 9. és 16. §-ait tekinti irányadónak- vagyis a törvény