Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-258
Az országgyűlés kepviselöházmiak 258* ágak szerint való megoszlásban az országos szántóterületi arány 607%-ával szemben a zsidóbirtokok részesedése 651%, a szőlőterületek tekintetében pedig az országos 2"2%-os aránnyal szemben 38%. Feltűnő, hogy viszont a terméketlen teírület és legelő az országos aránynál kevesebb van birtokukban. A korlátolt forgalmú birtokok 1935. évi 4,360.622 katasztrális holdat kitevő csoportjában mintegy 231.000 katasztrális hold, vagyis 5*3% zsidótulajdon. Így 1935-ben körülbelül 700.000 katasztrális hold földbirtok volt zsidó természetes vagy jogi személy tulajdonában. Ez a mezőgazdasági művelés alatt álló föld 4"4%-a. Az összes felsorolt adatok az izraelita vallásfelekezethez tartozók mezőgazdasági művelés alatt álló földtulajdonára vonatkoznak, amelyeknek sorsáról az 1939 :IV. te. rendelkezett Ha az izraelita felekezethez tartozók földvagyonához hozzászámítjuk a zsidófajú, zsidónak tekinti hető egyének birtokában lévő birtokokat, akkor körülbelül 830.000 katasztrális hold lehetett 1939-ben az összes zsidóbirtok. A zsidóság, mint vállalkozó haszonbérlő az ország területének jelentékeny részén gazdálkodik. Így a mezőgazdaságot érintő térfoglalása szempontjából a kezén lévő földbérleteket is figyelembe kell venni. A nagyobb földbirtokok 1925. évi összeírása szerint 1925-ben a 4,344.315 katasztrális hold szabadforgalmú közép- és nagybirtoknak cirka 194 százaléka, 840.000 katasztrális hold volt zsidóvallásúak. vagy származásúak kezén. Az 1,591.000 katasztrális holdat kitevő haszonbérletekből pedig 610.000 hold, 384 százalék volt hasonló kézben. Ezekhez hozzáadva a korlátolt forgalmú birtokból zsidónak minősíthető birtokokat, bizonyos korrektívumok után megállapítható, hogy 1,560.000 katasztrális hold, vagyis a földbirtoknak 194 százaléka, majdnem egyötöd része volt akkor zsidóvallásúak, vagy zsidó fajűak tulajdonában és haszonbérletében. Az 1935. évi összeírás szerint a haszonbérletek összes területe 2,798.477 katasztrális hold Volt. A bérbeadott terület nagysága az 1925. évhez viszonyítva emelkedett, mert míg akkor a közép- és nagybirtoknak cirka 20 százaléka volt bérbeadva, addig 1935-ben ugyanezekből a bártokcsoportokból már 23'2 százalék. Tekintettel arra, hogy a zsidóság mindig szívesen fektette tőkéjét földhaszonbérleti vállalkozásba, valószínű, hogy a zsidóság földbérlő tevékenysége az 1925. év óta nem csökkent és a legutóbbi évekig legalább is annyi, sőt ha a bérbe adott földbirtok területének előbb ismertetett emelkedését figyelembe vesszük, valószínűleg még több földterület lehetett haszonbérletként a zsidóság kezén, mint az 1920-as évek derekán. A foglalkozási statisztika adatai szerint 1930-ban az 1000 katasztrális holdon felüli birtokok csoportjában á haszonbérlők közül 42 százalék, a 200—1000 katasztrális hold köztiek csoportjában pedig 38*4 százalék volt a zsidó haszonbérlő. Az őstermelő kereső népesség száma 2,031.362 volt és ezek közül csak 5786, vagyis 0'3 százalék volt a zsidó, vagyis amíg — amint az előbb kimutattam» — a földbirtoknak közel 20 százaléka volt a zsidóság tulajdonában, vagy haszonbérletében, addig az őstermelő kereső népességben csak 0'3 százalék erejéig foglalt helyet. Eddigi adataimban nem foglaltatnak a zsidók tulajdonában lévő erdőbirtokok. A földmívelésügyi miniszter úr adatgyűjtései szerint a mai megnagyobbodott Maülése 19U2 május 28-án, csütörtökön* .267 gyár ország területén kereken 500.000 katasztrális holdra tehető a zsidók tulajdonában lévő erdők és használati illetőségek terjedelme és azonkívül az erdőgazdasági ipartelepek nagy része is (birtokukban van. A tárgyalásra kerülő törvényjavaslat, bár földbirtokpolitikai vonatkozásai és kihatásai kétségtelenek, a földmívelésügyi miniszter úr indokolása szerint elsősorban fajvédelmi javaslat, amely a magyar föld birtoklása és használata terén akarja a zsidóság térfoglalását megszüntetni, illetőleg korlátozni. Az a szembetűnő és számarányát messze túlhaladó térfoglalás, amely a nemesi kiváltságok megszüntetése és az izraeliták egyenjogúsítása óta eltelt idő alatt olyan rohamosan következett be, már a múlt század utolsó negyedében észrevehető nyugtalanságot keltett az ország egyes társadalmi rétegeiben és a képviselőházban egy parlamenti csoport útján a nyolcvanas évek elején, majd később a néppárt által nyilvánultak meg a törekvések a zsidókérdés politikai, társadalmi és gazdasági szempontokból való megoldására. A magyar társadalom akkoriban a szabadelvűség álomvilágában, bűvkörében élt és a közvélemény a liberaíisztikus életszemléletnek megfelelően a korlátlan egyéni szabadságon léte a szabadverseny elvén felépülő gazdasági életbe való minden beavatkozást elvetett. Ha egyesek, vagy egyes csoportok és pártok keresték is a bajok okát és előrelátva a még fokozódló veszélyt, rámutattak az elhárítás szükségességére és módjára, hangjuk a pusztába kiáltó szava maradt és mozgalmuk közömbösség'be, vagy gúnyba fulladt. Minden törekvés, mely a zsidóság gazdasági térfoglalásának korlátozására irányult, elsősorban a. magyar föld birtoklásából és használatából való kizárásukat kívánta megvalósítani. A föld nem hasonlítható össze egyéb vagyontárgyakkal. Nem kereskedelmi árucikk és csupán gazdasági javakkal értéke fel nem mérhető. Minden magyar embernek áhítattal átérzett belső megglyőződése, hogy ez az őseink olyan sok vérével és verejtékével bőségesen öntözött föld szent nekünk, nemcsak tulajdont és kenyérkereseti lehetőséget jelent, hanem jelenti az ezeréves hazát {ügy van! Ügy van!), a megelőző nemzedékek sorozatát, azok életrefakadását és elmúlását, a jövő fennmaradásának zálogát, sok gondot és küszködést, de sok örömet és lelki felemelkedést is, vagyis a magyar sorsot jelenti. (Úgy van! Ügy van!) A magyar földinek ez az anyagiakon túl és meszszeiblb tekintő magasajbh erkölcsi értékelése megkívánja, hogy az állam terjessze ki gondoskodását arra is, hogy a föld azoknak a kezében legyen és maradjon, akik à földdel származásuknál és élethivatásuknál fogva öszszeforrtak, akik tagjai a nemzetet alkotó történelmi népességnek és osztozkodnak annak jó és balsorsában. Ha a földet mint a mezőgazdasági termeHés nélkülözhetetlen tényezőjét a -termelés szempontjából nézzük és értékeljük, akkor hasonló megállapításra jutunk, mert sajátos jellegét amely a kereskedelmi árucikkek közül kiemeli s azoktól megkülönbözteti, mint termelési tényező is megtartja. Az utóbbi években a legtöbb európai állam egyrészt különféle törvényes rendielkezésékkel védekezik az idegenfajú elemek beszivárgása ellen, másrészt intézkedik az ott élő. közösség törzslakosaitól elkülönülő, faji, szellemi, ér-