Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-255

A. hitszeg gyűlés képviselőházának 255, és sokkal kedvezőbben intézi el, mint az övét, aki nemi tud semmit sem juttatni a közalkalmazottnak. T. Ház! Felmérhetetlen ártalmára van a köztisztviselői tekintélynek azoknak a nyugdíjasoknak a példája, akik — ezekről szintén volt már szó — köztisztviselői presztízsükkel csinálnak konkurrenciát a keresztény kereskedőknek, iparosoknak és magántisztviselőknek. Ennek megakadályozására tisztelettel leszek bátor benyújtani két határozati javaslatot. (Halljuk! Halljuk!) A Ház minden oldalán, kormánypárton és ellenzéken egyformán követelték már, hogy megszüntettessék ez a visszaélés. Bizonyos vagyok benne, hogy ennek megszüntetése, a köztisztviselői tekintélyt nagyon fogja emelni és egyúttal megszünteti azt a nyugtalanságot és ellenszenvet, amely ezeknek az embereknek viselkedése következtében a köztisztviselői társadalommal szemben a közvéleményben ténylegesen fennáll. Első határozati javaslatom a következő lenne. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Utasítsa a t. Ház a kormányt, hogy záros határidőn belül vizsgáltassa felül azoknak a közalkalmazottaknak egészségi állapotát, ekik betegségükre való hivatkozással mentek nyugdíjba. {Élénk helyeslés a szélsőbal-, a bal- és a jobboldalon.) Akiket a vizsgálat egészségeseknek talál, azokat a tisztviselőhiányra való tekintettel hívja vissza a közszolgálatba. (He. lyeslés a szélsőbal-, a bat- és a jobboldalon.) Azoktól, akik ennek a visszahívásnak eleget tenni vonakodnak, vonja mes- a nyugdíj folyósítását.« (Helyeslés jobbfelől, a bal- é

s a szélsőbaloldalon.) A második határozati javaslatom a következő (olvassa): »Utasítsa a t. Ház a kormányt olyan törvényes intézkedések megtételére, amelyek egyszersmindenkorra lehetetlenné teszik, hogy közalkalmazottak nyugdíjazásuk után olyan vállalatnak vezetői, vagy alkalmazottai lehessenek, amelynek bármiféle kapcsolata van, vagy lehet azzal a hivatallal, melynek szolgálatában a közalkalmazott nyugdíjaztatása előtt dolgozott«. (Helyeslés. — Meskó Zoltán: Legfőbb ideje! Ezt egészen bizonyosan elfogadja a miniszter úr, ahogy én ismerem! — Szöllősi Jenő: Nem lesz meg! — Derültség.) T. Ház! Annak az ellentétnek a kiélezésében azután, amely igazságtalanul bár, de ténylegesen megvan a köztisztviselői társadalom és a nagyközönség között, igen jelentős része van annak a bizalmi válságnak, amely általában fennáll Magyarországon az intelligencia és a nép között, ha talán ma már nem is olyan nagy mértékben, mint a közvetlenül megelőző esztendőkben fennállott. Egészen nyíltan beszélhetünk itt arról, hogy a magyar nép, akár a városi dolgozótársadalmat nézzük, akár a falun a kisgazda- és napszámostársadalmat, az intelligenciával szemben általában igen-igen nagy bizalmatlansággal viseltetik. (Mester Miklós: így van!) Ha ennek a bizalmatlanságnak az okát keressük, akkor azt látjuk, hogy ebben része van először is az intelligenciának az elmúlt évtizedekben a magyar néppel szemben tanúsított viselkedésének. (Ügy van! jobbfelől.) Nem arról beszélek én itt, hogy az intelligencia a falun és a külvárosokban, a hivatalokban nem látta el tökéletesen a maga szorosan vett kötelességeit Ellátta, de úgy élt az intelligenciának egyrésze a magyar nép között, mint ahogyan a gyarmatokon éltek a tisztviselők az idegen nép között, (Ügy van! jobbfelől.) Szinte érzelmi szakadék választotta el az intelligenciát és a népet egymástól. A ülése 194-2 április 30-án, csütörtökön. 237 magyar intelligencia a múltban a hivatali kötelességeken túl, keveset törődött azzal, hogy a népnek vezetője is legyen társadalmi téren. (Földessy Gyula: És atyja legyen!) Az természetes, ez a kettő együttjár, mert hiszen csak akkor tud az intelligencia a magyar nép vezetője lenni, ha igen szoros érzelmi szálak is fűzik ahhoz, a néphez, amelyet vezetni akar. Nem akarok igazságtalan lenni. Azt is megmondom, hogy ennek a szakadéknak a kiszélesítésében igen nagy része volt annak az agitációnak, amely szándékosan szembeállította az intelligenciát és a népet (Ügy van! jobbfelől.), hogy ezen a szakadékon, a népnek és a magyar vezetőrétegnek szembenállásán keresztül megalapozza a maga politikai és gazdasági hatalmát. Ügy van! Ügy v<^n!!) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Amikor a közélet tisztaságáról beszélünk, amikor azt akarjuk, hogy a magyar vezetőréteg ne csak a hivatali szobák tekintélyén keresztül, hanem a nép lelkében megszerzett tekintélyén keresztül is vezetője legyen a népnek, aikkor nem elegendő csak törvényjavaslatokat benyújtani. Azt is merném mondani, hogy nem elegendő csak a rendszereket megváltoztatni. Mostanában gyakran beszélünk rendszerváltozásról, de merem állítani, hogy hiába hoznánk a mainál tökéletesebb, sőt azt is merném mondani, hiába hoznánk egészen tökéletes törvényeket, intézményeket, politikai, társadalmi és gazdasági rendszereket, ha nem sikerül megváltoztatnunk a magyarság felfogását a közzel szemben, a tisztviselőtársadalomét és a nép széles rétegeiét egyformán (Ügy v^n! Ügy van!), ha nem sikerül elérnünk azt, hogy a minisztériumot a szó teljes értelmében valóban szolgálatnak lássa a köztisztviselő (Helyeslés.), ne pedig uralkodásnak, a hatalom eszközének, öncélnak. Ha ezt nem sikerül elérnünk s a másik oldalon nem sikerül elérnünk azt, hogy a népet, a magyar népet visszaédesgessük a magyar államhoz... (Mozgás a baloldalon.) a magyar államhoz, merem mondani, elsősorban azért, mert a múltban a magyar nép százados beidegzésénél fogva a bécsi kormánnyal szemben állandóan ellenzéki magatartást tanúsított — ne tessék most pártpolitikai ellenzékre gondolni, az általános beállítottsága az volt a magyar népnek és éppen a legtörzsökösebb magyar népnek, hogy neki meg kell opponálnia mindent — mondom, ha nem sikerül az államot a néppel elfogadtatni úgy, hogy az állam nem valami rajtad kívülálló, nem vakftni veled szemben álló, hanem az állam a te érdekeidet, a te hazádat és a te jövődet szolgáló intézmény, akkor mindenféle más intézmény behozása, rendszerváltozás hiábavaló lenne. r Hála Istennek, ezen a téren is a változásnak örvendetes jelei mutatkoznak. Örvendetes jelek olyanformában, hogy ma már a köztisztviselői társadalomnak igen-igen tekintélyes része nemcsak a hivatali szobákban végzi el becsülettel a munkáját, hanem szabad idejét azzal tölti, hogy a magyar nép műveléséből, vezetéséből kivegye a részét. (Mester Miklós: Ezek a veszedelmes tisztviselők!) Ezek a veszedelmes tisztviselők, de ezek a magyar jövendő tisztviselői. (Meskó Zoltán: Ügy van!) A másik oldalon hála Istennek vannak már keresztény mozgalmai a magyar fiatalságnak, amelyek arra nevelik a népet, hogy ne egyéni önző céljait keresse, hanem egyéni céljait is a közösség céljainak elérésében találja meg. Ha azegész vonalon sikerül ezt az új szellemet, amelyet én nem tudok másképpen elképzelni, csak