Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-255

238 Az országgyűlés képviselőházának 255 keresztény szellemben, Ibehozni, ibeidegeztetni a lelkekbe, akkor^ a törvényeknek is lesz ereje és hatálya és remélni merem, hogy éppen ennek a szellemiségnek hatása alatt a kormányzat is hamarosan nemcsak az ilyen apró részleteket tárgy azó javaslatokkal, hanem a közélet tisztaságát a maga teljességében biztosító törvényjavaslattal jön a képviselőház elé. Ebben a reményben és határozati javaslataim elfogadásának reményében fogadlom el mag-aan és pártom, a keresztény párt nevében ezt a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon. — Szónokot többen üdvözlik ) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Nagy Ferenc jegyző: Mezey Lajos. Elnök: Mezey Lajos képviselő urat illeti a szó. Mezey Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A jelen törvényjavaslat tárgyalása során pártokra való tekintet nélkül értékes felszólalások hangzottak el, amelyeknek kiegészítéseképpen igénytelen felszólalásomban néhány olyan kiegészítő kérdésre bátorkodom kitér jeszkedni, amelyek mintegy hiányt kívánnak pótolni az eddig elhangzottak tekintetében. Foglalkozni kívánok, igen t. Képviselőház* felszólalásom kapcsán egyrészt a gazdasági rendszerek s a termelési rendszerek és a törvények egymáshoz való viszonyával, érinteni kívánom azonkívül a köztisztviselői etika kérdését és lényegét, végül foglalkozni kívánok azokkal a társadalompolitikai kérdésekkel, amelyek ezekkel a nagyjelentőségű problémákkal szorosan összefüggnek. Igen t. Képviselőház! Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, amellyel szemben több igen t. képviselőtársam az időszerűtlenség kérdését vetette fel, igénytelen megítélésem szerint, aa utolsó, a huszonnegyedik órában terjesztetett a Ház elé. Időszerűségét semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy változó gazdasági, politikai és társadalmi rendszerek idejében következett be a benyújtása, továbbá, hogy nem kíván nagyhorderejű kodifikáció lenni, hanem a nagy büntetőijogi kérdéskomplexumból egyedül ési kizárólag azt a kérdéskomplexumot érinti, amely szorosan összefügg a közélet tisztaságának és törvényességének kérdésével. Igen t. Képviselőház! A gazdasági rendszerek és a törvények egymáshoz való viszonyának mélyreható tárgyának kell lennie a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál, mert tudnunk kell, hogy amint minden gazdasági, termelési rendszernek megvan a maga társadalma a történelmi fejlődés folyamán, éppen úgy minden társadalomnak megvan a maga külön erkölcse, hite, művészete és végül a maga jogrendszere is. Ha ezt tesszük vizsgálat tárgyává, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy olyan korszakok mesgyéjén, amikor Ranke, a nagy német történetíró szerint a történelem elmozdulásának korát éljük, igenis előállhat az a helyzet, hogy bizonyos vonatkozásban megváltoznak felfogásaink a társadalomról, az életről, az embernek a társadalomhoz való viszonyáról, valamint az egyénnek az államhoz való viszonyáról és e felfogásváltozással kapcsolatban — legyen ez a felfogásváltozás egyrészt a technikai haladás, másrészt a szellemi haladás eredménye — egészen más jogrendszerek uralma alá kerülünk, mint amilyent ezek a kivánalmak parancsolnak. Itt utalni kívánok ezt a kérdéskomplexumot közelről érintő egyik nagy kérdésre: ülése 1942 április 30-án, csütörtökön. büntetőjogi rendszerünk, kereskedelmi jogunk és

1 csődjogunfe általános problémájára, amelyek mind a liberális gazdasági rendszer uralmának tetőfoka idejében keletkeztek és ma már olyan életviszonyokra vonatkoznak, amelyek nagyjában és egészében elavultak, kihaltak, teljesen más vonatkozásúak, mint e törvények keletkezése idején. Ami büntetőtörvénykönyvünket illeti, mindnyájan tudjuk, miként jött létre 1873-tól egészen 1878-ig a Csemegi-féle büntetőkódex, amely lényegében nem kifejezetten önálló alkotás, nem is kopírozás, de teljes mértékben liberális és különösen általánosító, dogmatikus. Főhibái között azt kell megjelölnünk, hogy míg az intellektuális bűncselekmények iránt elnezo, méltányos, addig azokkal a bűncselekményekkel szemben, amelyeket az egyszerű falusi nép követ el, túl rigorózus (Űűy van! Úgy van!) s büntetőrendszere rossz és komplikált. Ezeket különben csak érinteni bátorkodom. De itt van a második fontos kérdés: kereskedelmi jogunk kérdése. Minden a kereskedelem kérdésevei foglalkozó tényező tudja, hogy ez a porosz kereskedelmi jognak egyszerű, szolgai fordítása. Itt van továbbá csődjogunk, amely szorosan és szervesen összefügg azzal a liberális gazdasági rendszerrel, amely Magyarországon egész gazdasági, társadalmi életünket befolyásolta és létrehozta azokat a társadalmi, gazdasági, politikai, irodalmi, kulturális, kereskedelmi vonatkozásokat, amelyeknek megszüntetése vagy felszámolása érdekében ma az újjáéledő Európa szellemében mindannvian küzdünk. Azí; látjuk tehát, hogy amikor történél mi korszakok mesgyéjén állunk, amikor gazdasági rendszerekről, politikai rendszerekrőLaz emberről, a társadalomról, az embernek a társadalomhoz való viszonylatáról felfogásaink megváltoznak, akkor a törvényhozásnak ezeket az alapvető kérdéseket nem szabad elhanyagolnia és hogy nem hanyagolja el, arra íme, ez a törvényjavaslat is egy eklatáns példa. A közélet tisztasága, illetve a köztisztviselői etika kérdése elsősorban komoly felelősség kérdése: felelősség kérdése a köztisztviselő részéről a közösséggel szemben, a hierarchikus felsőbbséggel szemben, a hivatali hatáskörében, szolgálatában rábízott közkincsekkel szemben, (Úgy van! Ügy van!) legyenek azok erkölcsi vagy anyagi közkincsek. Ha tehát ebből a szempontból nézzük ezt a komplikált problémát, akkor igenis, eljutunk oda, hogy komoly és elsőrendű állami feladat volt mindénkor a köztisztviselő és a közösség egymáshoz^ valp viszonyának; okszerű, időszerű rendezése és irányítása. Ezzel kapcsolatban engedtessék meg, ~ szintén csak a hiányokat bátorkodom pótolni — hogy rámutassak arra, hogy a magyar törvényhozást évszázadok óta foglalkoztatják ezek a mélyreható és a nemzetnevelés kérdéseit is érintő problémák. Már az 1625 : XV. te, az 1638:XLVIII. te, az 1659 : XXXIII. te. ragyogó és példás előrelátással és fogalmi precizitással állapítja meg a köztisztviselő kötelességeit a közösséggel szemben és igen rigorózus rendszabályokat hoz a hatalmaskodó köztisztviselővel szemben. Ha meg méltóztatnak engedni, rövid utalással itt kapcsolódom be Közi Horváth igen tisztelt képviselőtársam nagyértékű fejtegetésébe. Gondoskodott a magyar exekutiv hatalom, a magyar törvényhozás, a magyar végrehajtó hatalom jogszabályt alkotó előrelátása a tisztviselői Összeférhetlenségről az ajándék tilalma kérdéséhen is és még; a háború előtti időben