Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-240

12 Az országgyűlés képviselőházának UO. ülése 1H2 fehrvÀr 6-án, pénteken. ségből nem kérünk, mi itt a saját hazánkban az Ősökhöz méltó, igaz, hű magyarokként akarunk élni. (ügy Wn! Úgy van!) A törvényjavaslat nagyon helyesen a jövőre eltiltja, nem engedi meg sem. a szeditek, sem nagyjaink nevének használatát Bálint József igém t. képviselőtársam és barátom már kifogásolta a törvényjavaslat első szakaszának második bekezdését, amely szerint a javaslat a szerzett jogok alapján gyakorolt használatra nem vonatkozik. Hát akkor mi azzal, hogy a jövőben nem engedjük meg, nem tesszük jóvá azt, amit jóvá akarunk tenni, mert megengedjük azt, hogy azok, akik élelmesek voltak a múltban, azok grasszáljanak tovább, kihasználják a lehetőséget. Ezt tűrhetetlen állapotnak tartom és a magam részéről a leghatározottabban megkövetelem a magyar keresztény kormánytól, hogy a tilalmat visszamenő hatállyal rendelje el. (Általános helyeslés.) Felteszem a konkrét kérdést a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz: a jövőben a Hunyadi keserűvízi elnevezés használatát engedélyezi-e, igen vagy nem? Megmondom miért teszem fel ezt a kérdést. Amikor százával írtuk a cikkeket és követeltük ezeknek sürgős betiltását máról-holnapra, akkor éppen a Hunyadi János-cég egyik érdekeltségétől kaptam egy levelet, amelyben nem átallották azt írni, hogy én nagy tévedésben vagyok, amikor Hunyadi János nevét akarom megvédeni, mert Hunyadi János nevét nemi a nándorfehérvári csatában a törökök felett aratott győzelme, nem a déli harangszó tette világszerte ismertté, hanem a keserűvíz. (Derültség.) A levelet bármikor leteszem a Ház, asztalára. Mélyen t. Ház! Odáig jutottunk tehát, hogy keserűvízzel akarják ezek az üzleti emberek a mi nagy magyarjainkat világszerte népszerűsíteni. (Felkiáltások a jobboldalon: Igaza van!) Ha már most módosítást nem is nyújtok be ennél a kérdésnél, nagyon kérem, méltóztassék ezeket az ügyeket visszamenőleg elbírálni és a legszigorúbban tiltsanak el minden ilyen visszaélést. Lehet, hogy momentán, átmenetileg talán károsodás éri ezeket az üzletembereket, azonban már előre megszerezték ők ezeknek a nagy neveknek a hasznát, úgyhogy tulajdonképpen károsodásuk csak átmeneti. Én nagyon záros határidőhöz, hetekhez kötném ezeknek a neveknek további használatát addig, míg az új nyomtatványokat, új cégtáblákat el tudják készíteni. Mélyen t. Képviselőház! Szabó Gyula igen t. képviselőtársam és barátom szóvátette egy régi kedvenc témámat. Már restellem elmondani itt a Házhan. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elhatároztam azonban, hogy míg nem érünk el eredményt, kitartóan kérem ezt, kitartóan küzdök ez ellen és lándzsát török kívánságom mellett. Lehetetlen állapot, hogy amikor a világháború alatt Olaszország egy tollvonással, 24 óra alatt eltüntette az idegen feliratú cégtáblákat (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.), akkor nekünk itt hónapokon, éveiken át könyörögnünk kell a kormánynak, dé mindenkinek, hogy a fővárost magyarrá tegyük. (Igaz! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Külön ösan a mostani időben tartom ezt sokkal fontosabbnak és sürgősebbnek. Azt mondják, hogy ezek kis dolgok. Nem kis dolgok ezek (Helyeslés a jobboldalon.) és különösen ma min dien nap nagyobb dolgok lesznek. Fontosnak és üdvösnek tartom, hogy az ország fővárosában és magában az országban az idegen cégtáblákat eltüntessük és így az ország külsőleg is magyarrá legyen. Mélyen t. Ház! Lehetetlen állapot, ha az ember végigmegy a Dunaparton, ott látja felírva, hogy Negresco. Miért Negresco, négerek mulatnak ott, vagy legalábbis négerektől származók? Itt vannak azután a mozinevek. Nem akarom felsorolni az összes neveket. Lehetetlen állapot, hogy a mélyen t. kultuszminiszter úr és az illetékes más hatóságok nem adják ki máról holnapra az utasítást, hogy tessék ezeket az idegen hangzású neveket átfesteni. Hozzáteszem, külpolitikai vonatkozásban sem lehet ebbe semmit belemagyarázni, mert ezek mind légbőlkapott nevek. (Rajniss Ferenc: Aa Arizonát nem lehet máskép elnevezni!) Tessék a Phoebus ós egyéb neveket máról holnapra megváltoztatni. (Rajniss Ferenc: Nagyon fontos a mulatóhelyek nevének megtartása!) Lehetetlen állapot az, hogy itt a magyarság megerősítéséről beszélünk, ezt hirdetjük, a magyar királyi kormány, az illetékes hatóságok pedig nem teszik meg a szükséges lépésekét. Elvárhattam volna a kultuszminiszter úrtól legalább annyit, hogy felszólalásom után azt mondta volna, (hogy helyeslem. Csak ezt mondta volna meg nyilvánosan, hogy megértsék ezek a mozivállalkozók, akik az állam tói tulajdonképpen nagy nemzeti ajándékot kaptak, amikor ezeket a moziengedélyeket megkapták. A legkevesebb, hogy ezt azzal hálálják meg a nemzetnek, hogy magyar nevet adnak annak a mozinak, amelybe belekényszerítenek bennünket. Mintha összebeszéltek volna, — most már egy-kettő talán észhez tért — de a múltban alig volt egy-két magyar név. Ma is csak nagyon kevés magyar nevű mozi van. Nemhogy véletlenül nem idegen nevű, de csak véletlenül van magyar nevű. Nem tudom, talán előkelőnek tartják ezek a mozik idegen neveiket, pedig a magyar ember egyik-másiknak a nevét ki sem tudja mondani, őszintén megmondom, elvártam volna a kultuszminiszter úrtól, hogy nyilvánosan kijelentést tesz itt a fórum előtt, a képviselőház nyilvánossága előtt, hogy szívesen látná, ha ezek a vetítőképszínházak magyar nevekkel rendelkeznének. Ez nagyon bántott engem és nagyon sokunkat, örömmel hallanók ezt a kijelentést. Nem tudtuk elérni. Természetes tehát, hogy süket fülekre találunk itt az üzleti embereknél, akik, mikor körkérdést intéztünk hozzájuk, azt mondták, hogy ők szívesen megtennék, de a közönség már megszokta ezeket a neveket. Delhlogy szokta meg! A közönség ki sem tudja mondani a nevüket, csak azt a helyet szokta meg, ahova jár. Visszagondolok arra a múltra, amelynek ezek a jelenségek csupán függvényei, visszagondolok arra, hogy nem is olyan nagyon régen, huszonöt-harminc évvel ezelőtt, amikor fiatal képviselő voltam, magam hallottam, amint az egyik politikus, a lőcslábú pacifisták egyike kijelentette, hogy Kinizsi egy kultúr bestia volt. Abban az időben olyan viszonyok voltak ebben az országiban, hogy ezt büntetlenül meg lehetett tenni. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy ezekkel a függvényekkel még mindig találkoznunk kell. Én a törvényjavaslatot elfogadom abban á biztos tudatban, hogy ebben a fe^zólalásornban elmondott kérdéseimre most már konkrét választ fogok 'kapni s a mélyen t. kormány viszszamenóleg is bírálat tárgyává fogja tenni,