Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-240

Az országgyűlés képviselőházának 240. hogy megmaradhatnak-e továbbra is ezek az idegen nevek. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a kormány tagjai magyar szívükre hallgatnak, akikor ezeket a neveket el fogják tüntetni. Amint mondtam, a javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés. — Éljenzés és taps « jobb. és baloldalon és a középen. — Rajniss Ferenc: Megint általános taps van, nem lesz belőle semmi!) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Vajna Gábor! Elnök; Vajna Gábor képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: Igen t. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársaim már méltatták ezt a kérdést, amely tulajdonképpen egy egyszerű kis törvényjavaslatnak látszik, de valójában mélyen belenyúl a nemzet jövő életébe a nevelés szempontjából és egyébként is. A magyar haza, az Isten és az ősök kultuszának védelme érdekében szükséges ez a törvényjavaslat, hogy egy tollvonással egyszersmindenkorra el lehessen tüntetni a magyar életből azokat a tüneteket, amelyeket a múlt szabadkőműves, zsidó szelleme bélyegzett rá Magyarországra, a magyar népi lélekre, a magyar szokásokra, a kereskedelemre és az iparra. T. Ház! Üton-útfélen látjuk a magyar cí mer használatát, amely pedig nekünk magyar nemzeti szempontból a legszentebb nemzeti jelvény, mert a magyar címer jelképezi ezeréves fennállásunkat és azt a sok vérontást, amelyet a nyugat kultúrájáért és a kereszténységért, a magyar földért ezer éven keresztül vállaltunk. Mégis azt látjuk, hogy például a Brammer-cég kirakta a címeres magyar koronát (Meskó Zoltán: A fiút meg közben berakták!) levélpapírjára, kirakati áruira és ugyanakkor árdrágításért vagy valamely más hasonló bűncselekményért került be Brammer úr az igazság-' szolgáltatás házába. A törvény pedig tudomásom szerint nem intézkedett abban az irányban, hogy ha valaki büntetőtörvényekibe ütköző cselekményt követ el, az megfosztassák az ilyen kitüntetésektől, mert szerintem ez igen nagy kitüntetést jelent, amellett, hogy az illetőnek üzleti előnyt is biztosít. A legutóbb láttam a Szegedi Kenderfonógyár gépkocsiját. Nagy, címeres teherautó volt, azt hittem, állami gépkocsi. Kiderült, hogy a Szegedi Kenderfonógyár kocsija. De számtalan ilyen vállalat van, amely a magyar címert használja. Nekem az a szerény véleményem, hogy az olyan vállalat, amely csak egyetlen egy zsidó fajú, tehát akár római katolikus, akár református vallású, de verség szerint zsidó fajú embert alkalmaz, a címeres magyar koronát jelvényképpen sem gépkocsiján, sem levélpapírján, sem üzleti vállalatának megjelölésében nem használhatja. (Meskó Zoltán: Helyes!) A szentekre vonatkozólag Bálint igen t. képviselőtársam elég élesen és részletesen fejtegette a kérdést. Nekünk a szenteken^ kívül nemzeti nagyjaink is vannak. Egyáltalán nem iátom semmi értelmét az ilyen elnevezésnek: »Szent István Tápszerművek«, amely tulajdonképpen zsidó vagy nevezzük most így: árjási tott vagy fél zsidó, vagy lefedezett, vagy akármilyen vállalat, de zsidó pénzzel dolgozik, zsidó érdekeket szolgál. Azt hiszem, hogy Szent István megfordulna a sírjában, ha ezeket a cégfeliratokat és ezeket a helyeket látná, ahol az ő nevével visszaélnek és bitorolják azt. Ezzel kapcsolatban éppúgy, mint^ nemzeti nagyjainkkal kapcsolatban, elgondolásom az, hogy ilyen nagy nevek használatát csak koüUse 1942 febmwr 6-á% pénteken. 13 moly, magyar alkotó vállalatoknak engedjék meg, mégpedig olyan vállalatoknak, amelyek a haza iránti kötelességüknek — értem alatta a dolgozókkal, a munkásokkal szembeni szo ciális követelményeket — száz százalékig megfeleltek. Németországban kitüntetésképpen aranykoszorút adnak annak a vállalatnak, amely a szociális követelményeknek minden ben kiválóan megfelel. Ezt a kitüntetést büszkén viselik azok a vállalatok. Kérdezem, miért ne lehetne nálunk is egyes cégeknek, vállala toknak kivételképpen ezt megengedni az eset« ben, ha igazolják, hogy a dolgozókkal éB a magyar hazával szembeni kötelezettségeiknek mindenben százszázalékosan megfeleltek, zsidó tőkével nem dolgoznak és zsidót vállalatukban nem alkalmaznak. A nemzet nagyjaival kapcsolatban ugyan csak legyen szabad hivatkoznom a Hunyadi János keserűvízre. Egy alkalommal egy tengeri hajón utaztam és azon Hunyadi Jánost tényleg csak, mint keserűvizet ismerték. Ott a hajón meg kellett magyaráznom, hogy tulaj dőltképpen ki az a Hunyadi János, mert az utasok csak azt tudták, hogy : »Hunyadi az egy nagyszerű keserűvíz,« Hát valóhan az ilyen esetekkel kapcsolatosan a törvénynek visszaható erővel kellene rendelkeznie és ezeket a szentekkel, a magyar koronával, a magyar címerrel és hazánk nagyjainak nevével visszaélő vállalatokat maroMiolnapra meg kellene fosztani ezek használatától. (Helyeslés.) Semmi célja annak, hogy még várakozzunk, hogy így meg úgy vannak már árjásítások és igazoló el járások. Kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék igazolásra felszólítani az összes cégeket, amelyek ilyen címeket, cí m ereket, jelzéseket, ábrázolásokat használnak: küldjenek be minden levélpapírt, mindenféle márkázást, amelyeken ilyesmiről szó van. Méltóztassanak ezeket szigorú igazoltatása eljárásnak alávetni és csak azoknak megengedni ezek használatát kivételképpen, akik a magyar hazával szemben és a szociális intézkedések teréa minden követelménynek eleget tettek. Bálint igen t. képviselőtársam szóvátette itt a kegyszerekkel való üzérkedést is, amit zsidók folytatnak. A közelmúltban egyszer Bálint képviselőtársam azt mondotta nekem, hogy a kikeresztelkedetteket ne szidjuk, legalább azokat ne bántsuk. Én itt túlmegyek Bálint képviselő úr kijelentésén és azt mondom: lehet valaki kikeresztelkedett, lehet valaki római katolikus vagy református vallású, de fajilag csak zsidó marad és a fajilag zsidó tói vonassék meg mindenféle kegyszerárusítás lehetősége, mert aki azelőtt zsidó volt ée kegySzereket árusított, amikor látta, hogy az idők így vagy úgy változnak, elment és felvette a keresztség szentségét; azt hiszi, hogy ha keresztény lesz, az üzlete jobban fog menni, odamennek hozzá a szegény keresztény magyarok és vásárolnak tőle az üzletben vagy a kirakodó vásáron mindenféle kegyszereket, azoknak a zsidóknak a leszármazottjától, akik Krisztust keresztre feszítették és az első szenteket üldözték. Ami a magyar történelmi neveket illeti, ezzel kapcsolatban legyen szabad más nevek védelmére is felhívnom az igen t kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét. Van Budapesten például egy Limanova kávéház vagy egy Alcazar mulató. T. Ház! Limanova foga lom a magyar katona életében, olyasmi, mint Döberdó, vagy mint a mai időkben Kiew,