Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-255
232 Az országgyűlés képviselőházának 255, ülése 194-2 április BO-án, csütörtökön. része a választan tisztaságáról szól. Én (helyeslem az itt felveiteket. De szól ez a rész még két tételről is, amelyekről igazán nem tudom, hogy miképpen kerültek be a - törvényjavaslatba. Az egyik az izgiatás mellékbüntetésének megállapítása, amelynek semmi néven nevezendő összefüggése sincsen a közélet törvényességével, a közélet tisztaságával. Teljesen feleslegesnek tartom, t. Ház, hogy az izgatás mellékbüntetését ebbe a törvényjavaslatba vegyük fel, amikor úgyis eléggé kuszált a büntetőtörvénykönyvünk, amikor csak úgy kívánhatjuk meg annak a klasszikus tételnek követelését, hogy a büntetőtörvénykönyv nem tudása senkit sem mentesít, ha egy átfogó, rendszerbe foglalt, áttekinthető büntetőtörvénykönyvet teremtünk, ellenben egy ilyen javaslatban valóban nem lehet elbujtatni egy ilyen súlyos mellékbüntetést. Kérem az igazságügyminiszter urat, hogy a bizottsági tárgyalás során ezt a reszt teljesen törölje a törvényjavaslatból, mert az indokolás azt mondja ugyan, hogy a büntetőtörvénykönyv alapján módjában áll a bírónak mellőzni az izgatás mellékbüntetésének kimondását, ez azonban mégis feltétlenül jogbizonytalanságot teremtene. Mert ha ez-a mellékbüntetés megmarad, akkor én lehetségesnek tartok egy húszpengős pénzbüntetést és mellette a politikai jogok elvesztését is és lehetségesnek tartok egy öthónapos szábadságvesztésbüntetést, amivel nem jár együtt a politikai jogok elvesztése. Ez, hogy az izgatás mellékbüntetéseként most felvegyük a politikai jogvesztést, a közvélemény előtt megint mindenféle találgatásra ad alkalmat abban a tekintetben, hogy miért volt szükség erre és a jogrend megvédése szempontjából ennek a mellékbüntetésnek a felvétele semmi körülmények között sem olyan fontos, mint az, hogy elkerüljük ezeket a találgatásokat és híreszteléseket és azt, hogy a kormányzatnak esetleg olyan szándékot imputáljon a közvélemény, amely talán nem is állt fenn. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A régi büntetőtörvénykönyvben az izgatás fejezete az izgatási cselekmények kilencvenkilenc százalékát államfogházzal büntette. Ma államfogház már nincs, ezekben az esetekben a fogház helyettesíti. Mi szükség van arra, hogy t ezt 'az izgatási szakaszt még jobban súlyosbítsuk és politikai jogvesztést írjunk elő akkor, amikor nagyon jól tudjuk, hogy amíg például évekkel ezelőt^ a zsidók elleni meg nyilatkozások izgatás vétségének számítottak. addig ma már nem számítanak annak, ma már a kormányzat, éppen a jelenlegi miniszterelnök úr is kijelentette, hogy a zsidóság nem vallás, hanem faj, büntetőtörvénykönyvünk szerint viszont a nemzetiségek ellen való izgatás is büntetendő és politikai jogvesztéssel is járhat az új javaslat szerint. Most tehát nem tudom, nem jön-e^ esetleg majd olyan gyakorlat, amely a zsidóságot fajhak, illetőleg nemzetiségnek fogja deklarálni és ezen az alapon a zsidóság működése elleni megnyilatkozások az izgatás tényálladékát fogják kimeríteni és ilyen, a javaslatban foglalt súlyos büntetést fognak utánuk kiszabni. A másik dolog választási, egyházi és fegyelmi ügyekben a hamis tanuzás és hamis vád büntetése. Helyesnek tartom ezt a rendelkezést, mert vannak igen fontos egyházi és fegyelmi ügyek, ahol a hamis vádat és hamis tanuzást éppúgy kell büntetni, mint «a büntető ügyben vagy polgári ügyben elkövetett hamis tanuzást; megint csak nem értem azonban. hogy hogyan került ez a szakasz a közélet tisztaságát biztosító egyes büntető rendelkezésekről szóló törvényjavaslatba. Ugyanazt mondhatom t. Ház, amit az izgatásról mondottam. Ez a szakasz megint jogbizonytalanságot fog teremteni, mert mégsem lehet eldugva ilyen szakaszokat ilyen címek alá venni és ezzel a jogbizonytalanságot növelni. T. Ház! Ha már a részleteknél vagyunk, méltóztassanak megengedni, hogy a törvényjavaslat egyes szakaszaira megtegyem észrevételeimet. A részletekbe főleg azért megyek bele, mert az előadó úr is jelezte, hogy bizonyos módosítások lesznek és szeretném az igazságügyminiszter úr szíves figyelmét felhívni egyes általam szükségesnek tartott módosításokra, hogy a bizottsági tárgyalásig ezeket meg lehessen gondolni és esetleg a bizottsági tárgyalás során megfelelő módosításokat lehessen ajánlani. Kezdem mindjárt a törvényjavaslat címével. Mint már említettem, teljesen helytelennek tartom, hogy a törvényjavaslat címe ».a közélet törvényességét és tisztaságát biztosító egyes büntető rendelkezések« legyen. Helyesebbnek tartom, hogy a törvényjavaslat »a hivatali megvesztegetés súlyosabb büntetése és büntetőtörvénykönyvünk egyes szakaszainak megváltoztatása tárgyában« címet viselje. Ha a törvényjavaslat címét így megváltoztatjuk, akkor a tartalm-a feltétlenül fedni fogja a címet és nem érheti az a vád a kormányzatot, hogy ilyen hangzatos cím .alatt hozott egy olyan javaslatot, amelynek lényege tulajdonkeppen a megvesztegetés büntetési tételének felemelése, a befolyással való üzérkedés megbüntetése és a választás tisztaságának megőrzése. Semmi szín alatt sem szabad -a mostani címnek megmaradnia, mert én tudom és elvárom, hogy a kormány igenis fog hozni olyan törvényjavaslatot, amely kizárólag -a közélet törvényességéről és tisztaságáról fog szólni és amint majd később rátérek, ebben az új törvényjavaslatban mindaz benne lesz, -ami a közélet tisztaságának megóvása végett szükséges. T Ház! Azt sem értem, hogy a címben mit jelent az, hogy amikor a közélet »'törvényességéről« beszélünk, és ezt a törvényjavaslat ezt a közélet »tisztaságával« kapcsolja össze. Az én jogi érzékem azt mondja, hogy a közélet törvényessége és tisztasága ilyen vonatkozásban azonos fogalmak. Feleslegesnek tartom tehát, hogy a címbe bevegyük a közélet törvényességét, talán, hogy jobban hangozzék. Mi a törvényesség 1 ? Nagyon jól tudom, hogy mire gondolhatott az igazságügyminiszter úr, amikor ezt a törvényjavaslatot átnézni. Törvényességen valószínűleg azt kell értenünk itt« hogy a köztisztviselő ne legyen megvesztegethető és hogy a választásoknak tisztáknak kell lenniök. Ezt azonban »a közélet tisztasága« kifejezés magában foglalja és a közélet nézetem szerint nem is lehet r más, mint törvényes. Ha tehát én azt veszem címnek, hogy a »közélet tisztasága«, akkor ezzel tökéletesen kifejezem azt, amit el akarok érni és teljesen felesleges ez a pleonazmus, amikor a törvényjavaslat címe »a közélet törvényességéről és tisztaságáról« beszél. Ez csak szép és hangzatos cím. Én az egész cím elhagyását kérem_ és ezt csak azért említettem meg, mert őszintén megmondom, nem értettem meg, hogy miért kell a közélet törvényességéről és tisztaságáról beszélnünk, amikor tökéletesen elég lett volna a közélet tisztasága kifejezés. Az 1. *§. szól arról, aki közhivatalnokot kötelességszegésre indítani törek-
