Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-255
Az országgyűlés képviselőházának ÈB5. ülése 19 Á& április 30-án, csütörtökön. 233 szik bizonyos vagyoni előny juttatásával, annak büntetése öt évig terjedhető börtön, hivatalvesztés és a politikai jogok felfüggesztése. A 2. §. a passzív megvesztegetésnél már különbséget _ tesz aközött, _ hogy a köztisztviselő csupán ajánlkozott-e ajándék elfogadásra, illetőleg kötelességszegésre, vagy « kötelességét valóban meg is szegte. Ha megszegte a kötelességét, büntetése tíz évi fegyház, ha csak ajánlkozott, büntetése öt évi börtön. Kérdezem az igazságügyminiszter urat, miért nem vette fel az 1. §-ba is az aktív megvesztegetésnél ezt a differenciát? Miért ne tegyük felelőssé a megvesztegetni akarót az eredménytöbbletért, azért, hogy elérte azt az eredményit és megvesztegette azt a köztisztviselőt, a tisztviselő elkövette a kötelességszegést és ezzel a köznek hátrányt okozott? Miért ugyancsak öt évi börtön a büntetése ennek, mint annak az egyszerű parasztnak, aki bevisz, mondjuk, egy pár csirkét a bírónak, mondván: »Bíró úr, holnap lesz a tárgyalásom, tessen jó étvággyal elfogyasztani«. Erre azt mondhatná a miniszter úr, ott van a bíró, a bíróság, az fogja mérlegelni a bűncselekmény súlyát és esetleg perrendtartásunk alkalmazásával a csekélyebb esetekre a legcsekélyebb büntetést fogja kiszabni s a súlyos esetekre a legmagasabb büntetést, azonban nézetem szerint már magában a törvényben kell lenni erre vonatkozóan intézkedésnek és ki kell mondani, hogy annak, aki a köztisztviselőt kötelességszegésre indítani igyekszik, büntetése öt évi börtön, annak azonban, aki elérte az eredményt, köztisztviselőt destruált, megvesztegetett, kötelességszegésre bírt s a kötelességszegés el is követtetett, — büntetése ennél súlyosabb. Akkor a bíró is a két büntetési tétel között sokkal megfelelőbben tud intézkedni, mert tudja, 'hogy Öt évig terjedhet a büntetés akkor, ha kötelességszegés nem követtetett el, tehát alacsonyabb büntetést tud kiszabni, viszont súlyosabb esetben súlyosabban tudja büntetni azt, aki a köznek valóban kárt okozott. A 2. § még egy olyan intézkedést tartalmaz, amely előttem nem eléggé világos. Tízévi fegyházzal büntetendő az a köztisztviselő, aki »fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott közhivatalnok«, »úgyszintén más közhivatalnok is, ha a cselekményt különösen fontos kötelesség tekintetében követi el«. Megnéztem az indokolást, mert azt 'gondoltam, hogy ott fogok erre vonatkozólag találni valamit, az in J dokolás azonban ugyanezeket a szavakat ismétli. Teljes sötétségben maradtam abban a tekintetben, mi az a fontosabb kötelességszegés és. melyik az a közhivatalnok, aki cselekményét valami fontos kötelesség tekintetében mulasztotta el. Feltétlenül tisztázanclónak tartanám a törvény szövegében is, precízebbé tétetném, hogy mi az a »fontosság«, mert nézetem szerint a felfogás erről igen különböző lehet. A kisembernek a kérelme teljesítése a legfontosabb. Egy nagyvállalkozónak, hogy megkapjon, mondjuk egy szállítást, kötelességszegés útján. ugyancsak ez a legfontosabb. A közre nézve pedig mindenesetre az a legfontosabb, hogy tisztviselői ne legyenek megvesztegethetők és hogy eszébe se jusson senkinek, hogy a köztisztviselő egyáltalán megvesztegethető, a közvélemény ne gondolja, hogy hivatalokban mindent el lehet érni. Ehhez azonban szükséges, hogy a köztisztviselőket megfelelően fizessük, mert mégis csak lehetetlenség az, hogy T.'I?PVI SE LŐHAZT NAI-LÓ XIII. a legfontosabb állásban lévő köztisztviselők milyen kevés fizetésből kénytelenek megélni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. Taps a balközépen.) és határoznak esetleg óriási va-' gyónókról akkor, amikor a hónap vége felé már megélhetési gondjuk van. Ez szintpn preventív intézkedés lenne, amelyet éppen olyan fontosnak tartok, mint a törvényjavaslat egyes intézkedéseit. A 2. §-nál van még egy másik kitétel, ne; vezetésen a 2. pontban, hogy ugyancsak tízévi fegyházzal büntetendő az a közhivatalnok, aki megszegte a kötelességét és ezzel súlyos kárt okozott. Megint azt kérdezem, mi az a kár, kinek okozott kárról van szó, arról, hogy magánosnak okozta-e, a köznek okozta-e? Mit jelent a súlyosság? Az indokolásban megint csak nincs semmi magyarázat erre vonatkozóan. Én a magam részéről mindenegyes megvesztegetési esetet a legsúlyosabbnak tartok, mert az illető a legnagyobb és a legsúlyosabb kárt okozta a köznek azzal, hogy egyáltalában bekövetkezett a köztisztviselő megvesztegetése. (Badocsay Lá&zló igazságügyminiszter: Ez igaz, de itt minősítésről van szó!) Minősítésről van szó, de viszont a minősítésnél is nézetem szerint valahogyan fel kellene sorolni, meg kellene magyarázni, hogy melyek azok a súlyosabb esetek, mit értünk súlyosabb r káron, mert máskülönben mindig a bíróra bízzuk a dolgot és várjuk, hogy a bíróság alakítson ki egy gyakorlatot ebben a tekintetben, ami pedig semilyen körülmények között sem lehet a törvényhozó célja. * A 3. § (3) bekezdése egy roppant érdekes intézkedést tartalmaz. Ez a szakasz a tiltott ajándékozásról szól és harmadik bekezdésében kimondja, hogy nem büntethető az, aki az előnyt a közhivatalnok követelésére adta, vagy ígérte, ha vonakodása esetére jogtalan hátránytól tarthatott. Én arra kérem az igazság agyminiszter urat, hogy a bizottsági tárgyalás során teljesen hagyja ki ezt a részt a törvényjavaslatból, mert én egészen feleslegesnek, sőt a köztisztviselőkre nézve egyenesen sértőnek tartom, hogy a törvényjavaslatban intézkedés történik aziránt, ha a. t köztisztviselő követelni fog valamilyen ajándékot, vagy jutalmat és nem teljesítés esetére kilátásba helyez valamilyen joghátrányt, de sértő a közhivatalokban megforduló közönségre nézve is, de mert bármelyik köztisztviselő, bármikor bármit követelhet, ha az illető nem akar a köztisztviselő felhívására jutalmat adni, akkor nem ad, hanem veszi magának a fáradságot, bemegy a hivatali főnökhöz és bejelenti ezt az esetet, mondván, hogy: kérem, tőlem ez és ez ajándékot kért. Ilyen eset azonban nem fog előfordulni. A büntető perekben védekezések legnagyobb része arra fog irányulni, hogy: kérem, én azért ajánlottam fel jutalmat, ajándékot, illetőleg előnyt, mert az illető köztisztviselő ezt követelte tőlem. Ha belegondoljuk magunkat a bűnözői mentalitásába, akkor lát juk, hogy az bele fog kapaszkodni ebbe a mentő paragrafusba és azt fogja mondani: kérem, én büntetlen vagyok, tőlem követelték ezt az ajándékot, vagy jutalmat és igyekezni fog esetleg azt az ártatlan köztisztviselőt belesodorni az ügybe. Nem osztozom az indokolás ama részének felfogásában, amely a következőket mondja (olvassa): »Kézenfekvő, hogy a fél ilyenkor számításba veszi vonakodás esetére ügyének rosszindulatú kezelését.« Az a fél nem annyira gyámoltalan, hogy ne menjen be a hivatalfönökhöz és ne mondja meg: ké42
