Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-255

Az országgyűlés képviselőházának 255, nem elég, ha ibüntető rendelkezésekké] kívánjuk megvédeni azt, hanem szüksége» lenne a minisztériumok ügykezelésének megváltoztatása is. Én például nagyon helyesnek tartanául ég ehhez sem törvényjavaslat, sem rendelet nem kellene, ha az egyes minisztériumok vezetői azt az utasítást adnák ki, hogy minden egyes akta kizárólag a beérkezés sorrendjében intézhető el s abban az esetben, ha valakinek valami igen súlyos indoka van arra, hogy aktája hamarább kerüljön elintézésre, írásbeli kérelmeit kell beadnia s engedélyt kizárólag az osztályvezető adhat arra, hogy az iktatáson kívül hamarább intézzék el az< ügyet. A másik ilyen újítás, amely jobban alkalmas megvédeni a közélet tisztaságát, mint ta Ián ezek a büntető rendelkezések, az lenne, hogy mindenki, aki más ügyében a közhivataloknál eljár, köteles megbizatását igazolni, ezt az igazolást köteles az iktatólhivatal útján beadni, az írásbeli megbízásról az egyes^ minisztériumok, de az összminisztérium is állítson ki egy kimutatást és akkor egészen rövid idő múlva rá fogunk jönni arra, hogy kik azok a kijárok, akiknek valódi befolyásuk van, kik azok a kijárok, akik színlelt befolyással üzérkednek és kik azok a kijárok, akik úgyszólván a kijárásból élnek. Én ugyanis el tudom képzelni, hogy az a kimutatás. '•• amely az összminisztériumon kérészül elkészül, azt fogja kimutatni, hogy valakinek minden minisztériumban van megbízatása, tehát minden minisztériumban van befolyása, vagy színlelt befolyása s akkor a rendőrhatóság feltétlenül nyomozni fog aziránt, vájjon az illető milyen módon kapja a megbízását s vájjon nem egyedüli foglalkozása-e ez a kijárás. Ha a rendőr, hatóság rájön erre, akkor feltétlenül lehetséges rendészeti intézkedésekkel védekezni ez ellen. T. Ház! Petro Kálmán és Révész László t. képviselőtársaim az ügyvédekkel kapcsolatban és ezzel a szakasszal kapcsolatban aggályukat fejezték ki atekintetben, hogy nem lehetne-e ezt a szakaszt az ügyvédekre is ráhúzni. Ha én ezt a szakaszt elolvasom, akkor látom, hogy ez kizárólag olyanokra vonatkozik, akik üzérkednek a befolyásukkal, akik tehát azt mondják, hogy: nekem ez a minisztériumi tisztviselő, vagy ez a közhivatalnok jóbarátom, lekötelezettem, én tehát ennél a közhivatalnoknál mindent el tudok érni. Vagy pedig azokra vonatkozik ez az intézkedés, akik ugyanezt színlelik, tehát semmi szín alatt sem vonatkozhatik ez arra az ügyvédre, aki a befolyását jogi tudása, tapasztalata és munkaereje után éri el. Én tehát teljesen fölöslegesnek tartom, sőt talán az ügyvédekre nézve bántónak is tartom, ha az 5. §. alá akármilyen indokból is olyan rendelkezés kerülne, hogy az ügyvédekre ez a szakasz nem vonatkozik, mert hiszen vonatkozzék ez a szakasz az ügyvédekre is, akkor, amikor az az ügyvéd hatalmas díjakat vesz fel, vagy aki színleli azt, hogy ő ebből a díjból bizonyos összeget lead, aki színleli azt, hogy neki befolyása van, akkor ez a szakasz önkénytelenül és természetszerűleg vonatkozik az ügyvédekre is. (Úgy van! Ügy van!) Sajnálattal meg kell állapítanom, hogy éppen a zsidó ügyvédek mentalitása eddig igen gyakran teremtett ilyen helyzetet, amikor hatalmas összegeket vettek fel azon a címen, hogy abból ajándékozni, megvesztegetni lehessen. Én emlékszem egy esetre, amikor panaszok jöttek hozzám, — egy fővárosi eset volt, valamely pályázati kiírás; jelentkezett öt cég, amely meg akarta kapni ezt a kiírt munkát, ülése 191*2 április 30-án, csütörtökön. 231 Elpanaszolták nekem, hogy az a zsidó ügyvéd mind az öt cégtől felvett bizonyos összeget, illetőleg betétkönyvet azzal a rendeltetéssel, hogy az a betétkönyv az ügyvéd tulajdonává válik akkor, ha a közmunkát az illető megkapja. (Zaj.) A hiba az volt, hogy a közmunkát megosztották és az, öt közül nem egy, hanem kettő kapta meg, ezek azután beszélgettek egymással és a végén kisült, hogy mindkettő ugyanazt az összeget Ígérte a kijárónak, így azután az illető büntetőbíróság elé is került. (Nagy László: Ez nem ügyvédi munka!) Amikor ilyen megdöbbentő esetek vannak és amikor Budapesten a zugirászok tömege foglalkozik befolyással való üzérkedéssel, akkor ennek a szakasznak a törvénybeiktatását feltétlenül szükségesnek és helyesnek tartom. t A közélet törvényességét és tisztaságát biztosító büntetőrendelkezéseken kívül azonban szükségesnek tartanék preventív intézkedéseket, de nem olyan formában, mint ahogy ez a törvényjavaslat előterjeszti. Én ugyanis teljesen feleslegesnek tartom a büntetőtörvénykönyv régi büntetőtételeinek felemelését azért, mert én nagyon jól ismerem a magyar közhivatalnoki, köztisztviselői kart, amelyet semmi szín alatt sem a büntetés nagyságától való félelem fog visszatartani valamely szabálytalanság elkövetésétől (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.), hanem köztisztviselői nevelése, köztisztviselői becsülete, az a tudat, hogy ő a közösségnek szolgálhat és ha szórványosan elő is fordult a múltban egy-egy ilyen eset, nézetem szerint tökéletesen mindegy arra a köztisztviselőre nézve az,hogy őt hat hónapra vagy tizenkét hónapra ítélte a bíróság! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert minden ilyen büntetésen felül sokkal súlyosabb büntetés a társadalom megvetése, kiközösítése, maga az erkölcsi halál. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most, amikor felemeljük ezeket a büntetési tételeket, önkénytelenül mindenki arra gondol és ezzel azt a látszatot terjesztjük, hogy itt feltétlenül tenni kellett már valamit, mert itt nálunk borzalmas rendszer van, itt szigorú ötéves börtön — és tízéves fegyházbüntetéseket kellett kiszabni. Ezért én ebből a szempontból nem tartom helyesnek a javaslat ezen büntetési tételeinek a felemelését, mert ez — mondom — nagyon könnyen rossz látszatot teremthet: az a látszat következhetik be, hogy nálunk általános a — mondjuk — baksisrendszer. T. Ház! Minden törvény azonban csak akkor \ó, ha végrehajtása is tökéletes és kiváló. Ennek a törvénynek a végrehajtása természete&en az egyes esetek legszigorúbb kivizsgálásában merül majd ki és itt az a kérelmem a «kormányzathoz, hogy mindenegyes esetet, amely előfordul, bármilyen kicsi is legyen, hozzanak napvilágra, adjanak át a bíróságnak kivizsgálás, illetőleg ítélkezés végett; kerüljük el annak látszatát is, hogy itt esetleg egyes megtévedt vagy kötelességszegő tisztviselők érdekében valami eltusolás történhetnék és hogy annak a megtévedt tisztviselőnek vannak talán olyan befolyásos barátai, akik ezt el tudják érni. Ennek a látszatát is el kell kerülnünk és azért az a kérelmem ennek a törvénynek végrehajtásával kapcsolatban, hogy mindenegyes eset, mely előadódik, igenis, kerüljön át a független bírósághoz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A független bíróság meg fogja azután állapítani, hogy történt-e törvény ellen vétő cselekmény, vagy nem. T. Képviselőház! A törvényjavaslat másik