Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-255

230 Az országgyűlés képviselőházának 255. ülése lm április 80-án, csütörtökön. juk, hogy mindenki nyugodtan végezze a maga posztján az élet által rárótt feladatokat s ne féljen attól, hogy a balkáni korrupció szennyes, árja előtt valaki is átvágja a gátat abban a reményben, hogy az a piszkos áradat a sok szenny mellett esetleg talmi értékeket is sodorhat portája felé. Meg kell őrizni a törvényességet és a tisztaságot a közéletben, ha kell, a legdrákóibb szigorral. Ezért üdvözöljük mi, erdélyiek örömmel a benyújtott törvényjavaslatot és azt mind a magam, mindaz Erdélyi Párt nevében megszavazom. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot sokan üdvözlik.) ' , Elnök: Széilásna következik a vezérszónokok közül? Mocsáry Ödön jegyző: Mosonyi Kálmán! Elnök: Mosonyi Kálmán képviselő urat illeti a szó. Mosonyi Kálmán: T. Képviselőház! (Halljuk/ Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Örült az ország közvéleménye, amikor a miniszterelnök úr a Magyar Élet Pártjának nagy választmányi ülésén bejelentette a közélet tisztaságáról és törvényességéről szóló törvényjavaslat benyújtását. Itt a Házban tapsolt az ellenzék és szintén örült, amikor az igazságügyminiszter úr benyújtotta a törvényjavaslatot. Amikor azonban elolvastuk és megismerkedtünk tartalmával, akkor rájöttünk, hogy a hangzatos cím mögött tulajdonképpen igen kevés tartalom van. Legfőképpen a tisztviselői kar döbbent meg, amely méltán érezhette magát megbántva azért, hogy a, kormánynak legelső dolga ez a törvényjavaslat volt, amelynek egyes rendelkezései és indokolása alapján a tisztviselők esetleg fhamis színben tűnnek fel. Én a törvényjavaslat mellett iratkoztam fel, nem azért, mintha a kormányzat iránt bizalommal lennék (Mozás és derültség a jobboldalon.), hanem azért, mert én és pártom minden kezdeményezést — bármilyen kicsi legyen is az —, amely a közélet tisztaságát akarja megóvni, támogatunk s ezért pártom kötelességének tartja, hogy a törvényjavaslat mellett foglaljon állást és ezzel is demonstrálja álláspontját. T. Képviselőház! A törvényjavaslat címe szerint a közélet törvényességét és tisztaságát biztosító egyes büntető rendelkezésekről szól. Ha azonban a javaslat tartalmát megnézzük, akkor látjuk, hogy helyesebb lett volna e helyett a hangzatos cím helyett ezt a címet adni: törvényjavaslat a hivatali megvesztegetésről és büntetőtörvénykönyvünk egyes szakaszainak módosításáról. A törvényjavaslatot tulajdonképpen két részre lehet osztatni. Az egyik valóban a közélet tisztaságát védő intézkedésekről szól — itt a megvesztegetésre gondolok —, a másik pedig különféle törvények módosításából áll, sőt — mint ahogy később rá fogok térni — olyan szakaszok is vannak benne, amelyek a közélet törvényességével és tisztaságával semmi néven nevezendő összefüggésben nincsenek. A törvényjavaslat első része, amely a hivatali megvesztegetésről szól, két újítást tartalmaz. Az első újítás az, hogy amíg eddig 'büntetőtörvénykönyvünk szerint nem volt büntethető a megajándékozó akkor, ha az ajándékkal nem akarta a köztisztviselőt kötelességszegésre indítani, addig a javaslat már a megajándékozót is éppen úgy bünteti, mint a megajándékozottat En ezt helyeselhetem, mert eltudom képzelni, hogy ezek az ajándékozások, ez a ' ezt baksisrendszer, amely nem nálunk van meg, hanem inkább más. országokban, a Balkánon, feltétlenül destruálja a köztisztviselői tekintélyt és ez ellen ilyen intézkedést feltétlenül helyesnek tartok. Meg kell gondolni azonban még azt is, vájjon nem volt-e helyes a régi büntetőtörvénykönyvnek az a rendelkezése, amely nem büntette az ilymódon megajándékozót, vagyis azt, aki nem fení«.l(»«aÁwo»°.«A iiaxig merült fel ilyen irányban, — hogy ezzel esetleg elejét vesszük annak, hogy ezek a megajándékozások napvilágra kerüljenek. Abban az esetben ugyanis, ha a megajándékoz ónak büntetlenséget biztosítok, feltétlenül könnyebben történnek feljelentések és könnyebben lehet a megajándékozott ellen fellépni. A törvényjavaslat másik igen fontos újítása _ a befolyással való üzérkedés. Ez a törvényjavaslat legfontosabb része és ezt a leghelyesebbnek tartom. Felháborító volt, hogy főleg itt Budapesten kijáró irodák alakultak, ügynökségek alakultak, amelyeknek mind az volt a céljuk, hogy valódi vagy színlelt befolyást mutogassanak, ezen a címen hatalmas összegeket, jutalmakat, díjakat kötöttek ki maguknak ós ami a legfelháborítóbb volt, ennél a magas díjkikötésnél azt a látszatot keltették, hogy a <diíj bizonyos részét, — pesti kifejezéssel szólva, — »le kell adni« az illető köztisztviselőnek. (Ügy van! a 'szélsőbaloldalon.) Ez az esetek 99.9%-ában nemi történt meg. A megbizó azonban, amely első pillanatban talán megdöbben a hatalmas díj kikötésétől, elhiszi ennek a befolyással üzérkedőnek, hogy valóban olyan Lefolyása, olyan barátsága van egyes közhivatalokban, hogy ő ebből a díjból bizonyos részt — és bizonyára úgy tünteti fel, hogy igen tekintélyes részt, — lead az illető közhivatalnoknak az ügy kedvező elintézése érdekében. T. Ház! Ha délfelé végimegyünk a minisztériumok folyosóin, meg kell döbbennünk attól, hogy a kijáróknak milyen hatalmas tömege lebzsel ott. ((Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A minisztériumokban nemcsak azok jelennek meg, akik ügyét az illetékes osztály intézi, hanem megjelennek egészen gyanúskinézésű emberek is, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Különösen az állampolgársági ügyekben!) akiknek egyetlen feladata abban merül ki, — és talán azért kapják azt a magas díjat, amibői azt ígérik, hogy leadnak, illetőleg azt a látszatot keltik, mintha ebből le kellene adni — hogy elérjék, hogy az egyik aktát, amelyet később iktattak, hamarabb intézzék el. A mai gazdasági életben hatalmas előnyt jelent egymagában már az a tény is, hogy a referens hamarabb vesz elő később iktatott kérelmet. Ezt természetesen nem úgy érik el, hogy a kikötött díjból ajándékot adnak, hanem valami úton-módon elérik, hogy a később iktatott ügydarabot hamarabb dolgozzák fel. Ilyen mód például az is, hogy a referensnek legnagyobb munkája közepette állandóan a nyakára járnak, kérik annak az aktának elővételét, hivatkoznak mindenféle jogos indokra és erre a referens, marosak azért is, hogy megszabaduljon ettől a kijárótól, előveszi az aktát, elintézi törvényesen, a rendes módon és akkor jelentkezik a kijáró: íme, nekem milyen befolyásom van, én ezt az aktát egy hónap alatt elintéztettem, holott a szomszédnak egy évig kellett várnia rá. (Egy hang bal felől: Legalább!) T. Ház! Ahhoz azonban, hogy a. közéletnek a tisztaságát ilyen formában biztosítjuk.