Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-254
, illése 1942. ápiilis 29-én, szerdán. 218 Az országgyűlés képviselőházának 254, A harmadik kérdésem az egy vagy másfél esztendő óta állandóan ajánlott és felhozott ügyem, amelyre soha választ kapni nem tudtam. Én azt mondottam, hogy itt nem lesz rend addig, amíg a zsidóktól megváltott üzleteknek és a zsidóktól megváltott földeknek az ellenértékét a zsidónak nem kell az állampénztárnál bejelenteni, hogy mire használja és mit csinál vele. Lehetetelen állapot az, hogy mi magunk erkölcstelenségre kényszerítjük a zsidót — mert tulajdonképpen ez a helyzet. Ha egy zsidótól egy keresztény pincér — akik között hála Isteninek, fannak olyanok, akik 10—15—20 esztendő Ikemény munkájával egy kis tőkét szereztek — valóban megveszi az üzletét és kifizet annak a zsidó kávéháztulajdonosnak 200.000 pengőt, a bíróság előtt szerzett tapasztalatunk szerint általában az történik, hogy az a zsidó a régi összeköttetéseivel azonnal kávét, teát vásárol belőle, vagyis legitim úton használt pénzét egyszerűen átviszi az illegitim csatornákba, a magyar pengő rontására, a belső árak rombolására és pénzünk belső értéke iránt érzett hitel rombolására. Ez ma már óriási méretekben történik, mert tisztelettel kérdezem, hogy ha mi a zsidótól elveszünk egy 500 holdas birtokot és a zsidó ezért 500.000 pengő készpénzt kap... (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, magánúton vásárolnak, igenis vásároltak addig, amíg nem jött a Kállay-törvény... (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, tudom, hogy miről beszélek: 500 hold földet 500.000 pengőért adtak el: hát nincs joga a nemzetnek tudni azt, hogy az a zsidó az 500.000 pengővel mit csinál? De ugyanez vonatkozik a házakra, minden néven nevezendő átírásra, mert csak ha a zsidónak a pénzét kontrollálni tudom, akkor tudom megállapítani, hogy történt-e csalás és hogy a zsidó nem használja-e fel illegitim célokra a pénzét. Egy pillanatig sem mondom, hogy ennek a zsidónak a vagyonát, a pénzét elvegyük; én csak azt mondom, hogy a háború alatt ne spekuláljom vele, mert nem azért vettük el tőle az üzletét, nem azért vettük el tőle a földjét, hogy a legitim és látható üzletből lemenjen a földalatti üzletbe a pénzével. Ez olyan magától értetődő, olyan egyszerű dolog, hogy ennek a kérdésnek nem rendezése bűn a nemzet pénzügyi és erkölcsi érdekei ellen. (Szöllősi Jenő: Kapjon kötvényeket!) Ezeknek a pénzeknek zárlat alá vétele nem azt jelenti, hoery elvesszük tőlük. Tessék, használjanak fel abból a pénzből havonként annyit, amennyit a maguk és családjuk megélhetésére fordítanak, felvehetnek annyit, amenynyit jónak látnak az ellátásukra, de ne vehessenek fel annyit, legalább is ennek a súlyos és nehéz háborúnak a folyamata alatt, amenynyivel lemehetnek a földalatti spekulációba és megkontreminálíhatják azt, amit úgyis rendkívül nehezen tud a m. kir. kormány különböző közegeivel a gazdasági rendtartásban elérni. Evvel a három tiszteletteljes kéréssel fordulok a m. kir. kormányhoz és csak azt kérem, ne esztendők múlva méltóztassanak intézkedni. Méltóztassanak ebben a három kér; désben gyorsan, megfelelő módon intézkedni és az egész magyar nemzetnek hálája fogja kísérni az igen t. kormány intézkedését. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kivan szólni. Kállay Miklós miniszterelnök: T. Képviselőiház! (Halljuk! Haltjuk!) örömmel válaszolok Kajniss Ferenc képviselő úr interpellációjára, r mert ezt — mint ő is mondotta — olyan tárgyilagos mederben tartotta, amely a kérdésnek érdemében vialó tárgyalását lehetővé teszi. Én magam a zsidókérdést bizonyos elvi alapon kívül konkrétumokból összerakott (kérdésnek tekintem. Egyes kérdéseknek megoldásából alakul ki az t egész zsidókérdésnek megoldása. A képviselő úr által említett ilyen egyes — talán kisebb jelentőségű — kérdések, amelyeknek megvizsgálását azonban kötelezőnek tartom és vállalom is. Nem ismerem az említett kérdésnek körülményeit és állását. Abból, azonban, amit a képviselő úr előadott, tényleg az a benyomásom, hogy zsidó-üzlet helyébe lehet, hogy keresztény üzletet állítunk, de nem erkölcsösebb ott. mint amilyen az a zsidó üzlet volt. (Kajniss Ferenc: így van, sajnos!) Ez pedig nem lehet célunk, mert a zsidókérdés megoldása nemcsak állami feladat; e kérdés megoldásában érvényesülni kell a nemzet etikájának is. (Helyeslés a baloldalon.), mert az egyik a másik nélkül nem fog teljes eredményre vezetni. A harmadik kérdést is — az első, mondjuk egyszerűen, a strómankérdés, a máso'dik pedig az ügynöki tevékenység kulminációja — meg fogom vizsgáltatni. Hogy a zsidó tőke kérdésében osztom a képviselő úr nézetét, azt láthatta abból, ahogyan intézkedtem azokban a dlolgokban, amelyekbe már módom volt beleszólni. A zsidó birtoknak és az 500 holdon felüli zsidó birtok instrukciójának kisajátításában tudniillik teljesen arra a vonalra helyezkedtem, amennyiben az egyiknek ellenérté két kötött kötvényben fogjuk megállapítani, a másikat pedig zárolt betétben. Tehát az intenciót ebben a tekintetben már is szolgáltam, amikor elhatároztam, hogy a törvényjavaslatot így fogom benyújtani. • ••'•;•• _•- •, Kérem válaszom tudomásulvételét (Elénk taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Méltóztatnak a miniszterelnök nr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Kajniss Ferenc képviselő ur második interpellációja, szintén a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »InterpeJláció egy budapesti áruház rejtelmei tárgyában az összkormányhoz. I. Van-e tudomása a m. kir. kormánynak arról, hogy az egyik budapesti áruház példátlanul vagy tipikusan folytatja a régi zsidó üzelmeket? II. Hajlandó-e a m. kir. kormány sürgős vizsgálatot indítani és megtorolni a visszaéléseket 1 ? Kajniss Ferenc s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a SZÍÓ. ,. . -, » Rajniss Ferenc: T. Ház! A budapesti zsidó áruházak frontján a helyzet üdének és andalítónak még a legkormánypártibb buzgalommal sem nevezhető. (Derültség és zaj. — Egy hang a jobboldalon: Az »andalító« itt elég furcsa kifejezés!) Stílus dolga, képviselő úr. Az áruházak télen és n váron egyformán zöldéi ő dzsungeljéből még igen sok közvetítő vadkant kellene kilőni vagy legalább kicserkészni ahhoz, hogv a nagy áruházak kérdéseivel való foglalkozás politikailag teljesen veszélytelenné legyen. Csak a napokban olvastuk egy délutáni lapban a külső hatalmas címfelírást, amely a kö vetkezőképpen szólott: »Az ügyészség foglya hatodmagával a Magyar Divatcsar; nok zsidó vezérigazgatója«. Az ilyen biztató
