Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-254
Áz országgyűlés képi>iselöházának 25 k, cím után megnéztem az újságot, de a lapból teljesen kimaradt a hozzávaló cikk, mert a cenzúra kihúzta és csak a külső címet felejtette el megsemmisíteni. (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) Bármi történt azonban a Divatcsarnokban, száz tapasztalatból kétségtelenül bizonyos az, hogy <a cenzúra túlzott és káros módon beavatkozik a magán gaz dias ági visszaélések szükséges ostorozásába. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es bárki parancsára teszi ezt, megakadályozza az egészséges prevenciót, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert sajnos, ma nagyon sok cég és nagyon sok hely, amely bení'entes urakat választ magának, egyszerűen nem fél attól, 'hogy gazsága kikerül a napfényre. Vagy elvitték, t. Ház, a töméntelen kávét a Divatcsarnokból a divat szerint, vagy nem; vagy baj volt a különböző utalványokkal, vagy nem volt baj, vagy tényleg Budapestnek legveszedelmesebb tűzfészke a Divatcsarnok, és vagy észrevette ezt a tűzrendészeti hatóság, vagy pedig valaki a rendelkezéseket kijátszotta, túlsokszor és többször a feltétlenül szükséges átalakításokat elmulasztotta, hogy ne fájjon ez a zsidó tőkének; vagy keresztényeké volt a kávébehozatali engedély, pardon, itt nincs »vagy«: keresztényeké volt a kávéházi engedély, hiszen fajvédelmi alapon állunk, nemdebár, tehát csak keresztényé lehet a kávéházi engedély — az illegális haszon azonban zsidónak adatott ki néhány tízezer kilogramm kávé erejéig. Minderről, remélem, a legközelebbi időben megjelenik a hivatalos jelentés a hosszas vizsgálódás után, addig idevonatkozó kérdésemet felakaszthatom az idő rozsdamarta vasfogasára. Abban a folyamatban, amelyet helytelenül árjásításnak neveznek és amelyet szívesebben neveznék magyarosításnak, néhány keresztény igazgatónak, vezérigazgatónak és igazgatósági tagnak a bevételével semmit, de semmit sem tudunk elérni, sőt ez a tűzi játékos szemfényvesztés rosszabbá és erkölcstelenebbé teszi a, helyzetet a zsidó részvénytársaságoknál, mint amilyen a helyzet azelőtt volt. Zsidó tőkések válogatták ki az antiszemita rendelkezések végrehajtásához a megfelelő filoszemita partnereiét, — ez a zsidótörvénynek eddig a valóságos és igazi eredménye. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Vagyis az antiszemita törvényhozás imaga alatt fűrészeli a fát, amikor szinte kizárólag a zsidóbarátokat juttatta hatalomhoz, pénzhez, magas állásokhoz, olyan embereket, akik egyszerűen átveszik és magukra vállalják, hogy az ország szankcionált törvényeivel szemben a zsidó tőkét a további következményektől megvédik. Ez, sajnos, szomorú állapot ebben a pillanatban az országban. (Szöllősi Jenő: Közéleti tisztaság!) Mintha csak igen nagy műgonddal akadályokat állítanánk saját utunkba, nehogy túlságosan haladjunk előre. A cégeknek egy pár kereszténnyel való ellátása nem magyarosítás, nem árjásítás, r.em lesz sem a Kereskedelmi Bankból, sem a nagy áruházakból keresztény cég azáltal, hogy a zsidó tőke kivirágoztatására és muskátlinak egypár keresztény urat odaállítanak. Tulajdonképpen nem is volna szabad ezt a látszatot kelteni, mert ez a tények meghamisítása és az előttünk álló nagy nemzeti feladatok elfelédtetése. Ezeknél az álmagyarosításoknál a magam részéről sokkal rendesebbnek tartom az egyenes zsidó szabotázst, a cég régi jellegének megtartását, szemben a magyar törülése 1942. április 29-én t ^szerdán. 219 vényekkel is; a cég jellegének fenntartását, mert az ilyen esetekben világos a törvénye« magyar rendelkezések megsértése és a magyar királyi kormányzat nemcsak joggal, hanem kötelességből is eljárhat a magyar tönvényeket be nem tartó cégek ellen. Interpellációm tárgya — talán felesleges kíváncsiságoknak megszüntetésére — nem egyik vagy másik áruház, hanem a Párisi Nagy Áruház Rt. (Mozgás.) Andrássy-út 39. Vezérigazgató: Goldberger Sámuel Gottlieb miarsallbotos öreg zsidó, (Mozgás és derültség. — Gr. Festetics Domonkos: Még itt van?) mert a saját maguk által kiadott újság szerint »tudása, műveltsége, energiája, emberismerete, Önbizalma és zsenialitása mindenhol kivívta volna számára a marsall-botot.« Ezért mondottam, hogy marsall-botos zsidó. (Derültség.) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Goldberger Sámuel Gottlieb szociális ember is, ahogyan ezt a saját újságjában a következő formában megírja. Bocsánatot kérek, ha felolvasok ebből egy egészen kis részt. Azt mondja ez a cikk (olvassa): »A Vezér az alkalmazottak szeretetében. — Pick bácsi, a háztartási osztály népszerű cégvezetője, ágynak esett, állapota rosszra fordult. A Vezér« — természetesen nagy V-vel (Derültség.) — »meglátogatta a kórházban. Pick bácsi gyönge kezét a Vezér« — megint nagy »V«-vel — »felé nyújtotta és megtört fényű szemeiben a hála kifejezésével így szólott: Ez volt az utolsó kívánságom, mielőtt meghalok« — és erre meghalt a Pick bácsi. Ez már nincs benne a cikkben. {Élénk derültség. — Szöllősi Jenő: Es erre papirost kap?) Nem most írták. Most nem írnak így. (Tost László: Melyik lapban?) A Párisi saját lapjabam. (Tost László: Hogy hívják? — Elnök csenget.) A Párisi Nagy Áruháznak ma is körülbelül 220—240 alkalmazottja van. Az idők változása azonban óriási átalakulásokat okozott, mert menteni, síbolni, elködösíteni és elrejteni volt szükséges a családi vagyont a zsidótörvény miatt. Köteteket tudnék elmondani a jegyzeteimből (Halljuk! Halljuk! a jobb- és szélsőjobboldalon.), ha nem 15 perc állana rendelkezésemre, arról, hogy tulajdonképpen mi történt a törvénynek merész, furfangos és aljos kijátszásával. De a zsidó útvesztőben tulajdonképpen csak az a fontos, hogy minden lehetséges 1942-ben, az a fontos, hogy ez a példa és az a fontos, íhogy ez az eredmény a zsidótörvény alkalmazásában. Goldberger Sámuel Gottliebről a saját újságja írta meg. hogy mindent a rokonainak ad és mindem egyes állást rokonaival tölt be. A zsidótörvény kijátszására Goldberger Sámuel Gottlieb — ahogyam angolul szokták említeni: GSG, vagyis dzsi-esz-dzsi (Derültség.) — darabokra osztotta szét az óriási áruházat éspedig a következőképpen. Megmarad a Párisi Nagy Áruház részvénytársaság, de ennek a Párisi Nagy Áruház részvénytársaságnak ma már csak négy tagja van. A jövedelmi kimutatásuk egyenesen a lehetetlen puritanizmusnak a véglete. E szerint Goldberger . Sámuel Gottlieb vezérigazgatónak az évi fizetése — az adója szerint — 2935 pengő. (Felkiáltások: Hallatlan!) Ez végre egy rendes vezérigazgató! Dr. Nagy Iván ügyvezető-igazgatónak az évi
