Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-254

Az országgyűlés képviselőházának 25%. Mocsáry- Ödön jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz az 1942. évben irányadó legkisebb és legnagyobb gazdasági munkabérek tárgyában intézkedő 8610/1941. M. E. számú rendelet tárgyában. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, bogy a 8610/1942. M. E. számú rendelet azáltal, hogy a múlt évre érvénnyel birt gaz­dasági munkabéreknek a folyó évre való meg­merevítésére alkalmas, a legteljesebb mérték­ben antiszociális? Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a fenti számú és az ennek alapjául szolgáló 1520/1941. M. E. számú rendeletek nem felelnek meg a mai élet követelményeinek, ezért az élet őket naponként tíz és százezer­számra áttöri, — s ezért végrehaj ihatatlanok? Hajlandó-te a miniszterelnök úr ennek folytán akként intézkedni, hogy a 8610/1941. M. E. számú rendeletben foglalt felhatalma­zás alapján a minimális és maximális mun­kabérek méltányosan kiigazíttassanak Ϋ Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! Interpellációm tár­gya a 8610/1941. M. E. számú miniszterelnöki rendelet. Ebben a rendeletben a magyar élet­nek igen nagy darabja van érintve. Az volt az érzésem, amikor ez a rendelet napvilágot látott, hogy sürgős interpellációban kellett volna a ház elé hozni. Nem ezeretem azonban a feltűnést, de alkalom sem volt rá, ezért a rendes interpellációk közé jegyeztem be. Fáj­lalni tudom, hogy a kabinetnek egyetlen tagja sincs jelen, hogy erre a fájó magyar kérdésre sürgős választ adjon s legalább kilátásba he­lyezze azt, hogy ebben a kérdésben hamarosan intézkedés történik. Ez a rendelet 1. §-ában a következőket mondja ki. (Olvassa): »Az 1941. évre érvényes legkisebb és legnagyobb gaz­dasági munkabérek az 1942. évben is irány­adók.« A 2. §-ábaii pedig a következő utasí­tást adja (olvassa): »A munkabérmegállapító bizottságok az 1942. évre vonatkozóan a leg­kisebb vagy legnagyobb gazdasági munkabé­reket megállapító módosító határozatot álta­lában nem hozhatnak.« Amikor ezt a kérdést interpelláció formá­jában idehoztam, őszintén meg kell mondanom, hogy javító szándékkal, tiszta magyar szán­dékkal hozom ide. Az az érzésem, hogy a ma­gyar szegény nép százezreit érintő rendeletről van itt szó, olyan rendeletről, amely a magyar­ság legfájóbb sebeit tárja fel. Én csak arra sze­retném kérni a miniszterelnök urat, hogy- sür­gősen cselekedjék ebben a kérdésben és tegye magáévá azt az intenciót, amellyel én ezt az interpellációt idehoztam. T. Ház! A miniszterelnök úr gyönyörű megnyilatkozásokat mondott az elmúlt hetek­ben. Én ezekhez csak azt fűzhetem hozzá, hogy most már a tetteket várjuk, tetteket ké ; rünk, A miniszterelnök úr megnyilatkozásai közül csak néhányra szeretnék most itt emlé­keztetni, olyanokra, amelyek összefüggésben vannak ezzel a témával. Parlamenti bemutatkozó beszédében a mi­niszterlenök úr azt hangoztatta, olyan igazga­tást akar, amely nem negatívumokban éli ki magát, hanem szeretettel és emberiességgel kö­zeledik a kisember felé. Azt is mondotta ugyan­ebben a beszédében, bogy alakuljon ki sors­közÖsség az államhatalom és a kisember között, Gyönyörű megnyilatkozások ezek és én csak azt szeretném —'mint mondottam — ha most már a tettek következnének. Itt arra akarok ülése 19 U2. április 29-én, szerdán. 211 I rámutatni, hogy háborúban vagyunk és most olyan lélektani pillanatok vannak az életben. kint á fronton keményen helytálló hős honvé­deink lelkében, hogy arra kell felhívnom a fi­gyelmet: meggyőződésem szerint keményeb­ben fogja meg a puska tusát az a honvéd, aki azzal a meggyőződéssel ment ki a frontra, hogy idehaza szociális igazság van. Mert a miniszterelnök úr ezt is hangoztatta egyik be­szédében, hogy legyen szociális igazság az országban. A miniszterelnök úr ezzel a rende­lettel kapcsolatban nagyon könnyű helyzetben van, mert nem ő írta alá, hanem hivatali elődje, neki tehát nagyon könnyű lenne ennek a rendeletnek a tekintetében változtatást hozni. I>e nem is ő benne látom a hibát, hanem — ki­mondom őszintén, úgy, amint azt Piukoyich t, képviselőtársam is megmondotta — a földmi­velésügyi miniszter úr rideg felfogásában. (Zaj és mozgás jobbfelőt.) Ennek tulajdonítom, hogy ebben a kérdés­ben eddig még határozott lépés nem történt. Később bizonyítani is fogom ezt, idézni fogom egy hasonló tárgyú, tavaly elmondott interpel­lációmra adott válaszát. Az egész bajt annak tulajdonítom, hogy a földinívelésügyi minisz­ter úr nem ismeri, nem ismerheti a magyar alföldi paraszt és munkás helyzetét és annak, hogy ő nem élte át Magyarországon a kommu­nizmus idejét. Állítom, hogy ebben a miniszteri rendelet­ben olyan tendencia jelentkezik, amely igaizán nem a szociális igazságot képviseli. Méltóztas­sanak megengedni, hogy ismertessem Csanád megye helyzetét ebben a tekintetben, a leg­kisebb napszámbérek tekintetében, agy olyan vármegyének a helyzetét, amelynek helyzete az országos átlagnál tekintélyesen jobb. Mél­tóztassanak enmek alapján megítélni, hogy ez a rendelet, amely a tavalyi munkabéreket egy­szerűen meghosszabbította és megmerevítette a folyó esztendőre, nemzeti-e, vagy szociális-e. A közepes munkák legkisebb mapszámbérei első­osztályú munkások számára: január és február hónapra 2 pengő 30 fillér, március hónapra 2 pengő 50 fillér, április hónapra 2 pengő 80 fillér, májusra 3.20 és felemekedik, mint leg­magasabb értékre 4 pengőre június hónapban. Az átlagon felüli munkateljesítményeknél 20 0/í-os prémium adható. A másodosztályú nap­számos, tehát a munkabérmegállapító bizottság hivatalos kiadványa szerint az a munkás, aki a legnehezebb munikát nem bírja el, tehát a munkásoknak legalább a fele, a,z előbb felolva­sott munkabéreknél 25^-kal kisebb minimális napsViámbért kap. Ez azt jelenti, hogy a jelen pillanatban Csanád vármegyében egy első­osztályú napsziámos 2.80 pengőt keres egész napi munkájáért. A másodosztályú munkás pedig 25°/o-kal kevesebbet, tehát 2.10 pengőt. Ugyanez a rendelet kimondja azt, hogy ameny­nyiben étkezést is kap az illető, (Maróthy Ká­roly: Meg lehet ebből élni 1 ? — Zaj. — vitéz Lip­csey Márton: El sem mennek annyiért!) akkor 90 ifillér levonható. Egy másodosztályú felnőtt napszámosember tehát kap a 2.80-ból lervtonva 25 0/ o-ot, 2.10 pengőt és ha ebből levonjuk az étkezést, marad 1.20 pengő. (Zaj a jobboldalon. — Maróthy Károly: Soknak tartják talán 1 ? — vitéz Lipcsey Márton: Mindenütt többet fizet­nek!) Elnök: Kérem a képviselő urakat,, ne mél­tóztassanak beszélgetéseket folytatni I Szöllősi Jenő: Lipcsey képviselőtársam vár-

Next

/
Thumbnails
Contents