Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-254

2Í2 Az országgyűlés képviselőházának 254 jon egy kicsit türelemmel. Iiá fogok térni arra is, amire céloz. Azt kérdem, megélhet-e ma egy magában élő munkás 2.80 pengőből? Mzethet-e belőle lakást, étkezést és ruházkodást? De itt családos emberekről is szó van. Lehetséges, hogy van olyan rendelkezés, amely ezt tűri és fenntartja és meghosszabbítja? Mert erre azt mondhatná valaki, ha jól értettem, Lipcsey képviselőtársam mondotta, hogy mindenki töb­bet fizet. Hát bocsánatot kérek, tavaly meg­jelent az 1520. M. E. sz. rendelet, amely kihá­gásnak minősíti azt, ha valaki ennél a minima­lizált és az 1520/1941. M. E. rendelettel egyben maximalizált napszámbérnél többet fizet vagy többet elfogad. Az a tisztességes magyar állam­polgár, aki a rendeletet betartja, ennél többet nem fizethet. (Padányi Gulyás Jenő: Ez a mi­nimális, ennél kevesebbet nem szabad fizetni!) Bocsánatot kérek, maximális is egyúttal. (Pa­dányi Gulyás Jenő: Nem! — Zaj.) Csanád vár­megyében a munkabérmegállapító - bizottság nem tartotta szükségesnek, hogy maximális uapszámbéreket is állapítson meg és amikor erre felkértem tavaly a miniszter urat, ren­delje el, hogy állapítsák meg a maximális munkabéreket is, akkor interpellációmra há­rom hónap múlva írásban azt válaszolták: (ol­vassa): »Mindezekre figyelemmel nincs mó­domban az interpelláló képviselő úrnak azt a kívánságát teljesíteni, hogy a vármegyei mún­kabérmegállapító-bizottságok a legnagyobb munkabérek megállapítása végett azonnal ös­szehivassanak«. Ez a kormányzati intenció, tes­sék tudomásul venni. Válaszoltam arra, hogy ez nem minimális, ez maximális napszámbér is egyúttal. Most még következik, hogy miért tart fenn a kormány olyan rendeleteket, amelyeket na­ponta százezerszámra kell áthágni, mert min­denki többet fizet. És most hivatkozom a mi­niszter úrnak bemutatkozó beszédében tett arra a kijelentésére, hogy infláció van a rendele­tekben. A miniszterelnök úr kijelentette, hogy gondoskodni kell a rendeletek betartásáról, különben a közrendet nem tudjuk betartani. Hát ez mesterségesen kitenyésztett példája an­nak, amikor a hivatalos hatalom szemet huny, mert a tavalyi évben is Makón 6—7 pengőig terjedő napszámbéreket fizettek a kisgazdák és senkinek sem volt bátorsága, hogy megindít­son akár egyetlen kihágási eljárást. Hát mi­csoda erkölcsi alapon áll ez a kormányzat, amely kiad egy rendeletet és nem meri végre­hajtatni?' A hatóságok is tudják és mindenki tudija. Ez az a struccpolitika, amelyről Piuko­vich képviselőtársam beszélt. Ilyen eset ezer­számira történt meg naponta és ugyanezt me­revítik a folyó esztendőre is. Tavaly sem volt elég a megélhetésre és meri-e valaki azt mon­dani, hogy az idén elég? Azt a nyomorult kis­embert, akit mindenki a legkönnyebben uzso­ráz ki, mert nem tud védekezni az áruuzsora ellen, nem szolgáltathatjuk ki továbbra is en­nek a helyzetnek. Azt kérem tehát interpellációmban, méltóz­tassék gondoskodni róla, hogy a minimális és maximális napszámbérek kiigazíttassanak, mert ez nem történt meg. A < rendelet erre mó­dot ad. A Csanád vármegyei munkabérmegál- ­lapító bizottság elnöke tavaly lépéseket tett hogy állapítsanak meg maximális napszámbé­reket; az elnök akarta, de nem tudta keresztül­vinni, egyszerűen nem csinálták meg. Hogy miért, talán meg tudná mondani. Most jöít e-íry másik intenció, egy másik akció; a munkabér­ülése 1942. április 29-én, szerdán. megállapító bizottság a rendelet értelmében jogosult lévén kérelmezni, hogy állapítsák meg újra a minimális napszámbért, december,ha­vában felírt a földmívelésügyi kormányzatnak s kérte, hogy engedélyezzék ennek felemelését. Négy hónap után most leérkezett az irat: nem engedélyezi a, miniszter úr, hogy a minimális uapszámbéreket, amelyek egyúttal maximáli­sak is, felemeljék. Tehát mi lesz a helyzet? A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy ezen bölcs belátással és okossággal segítsünk, mert ha ez nem fog bekövetkezni, nem szeret­ném ennek szociális következményeit látni. így akar a földmívelésügyi kormányzat termelési csatát nyerni? Hát szabad ilyen eszközökkel Magyarországon, nálunk, itthon a szegény né­pet lenntartani? _ (Maróthy Károly: Szégyen­teljes dolog, az biztos!) Az ember sokszor nem tudj a a felindulását mérsékelni. Bevallom Őszintén, nem merek kint a választók előtt erről a kérdésről beszélni, (Maróthy Károly: Ezért kell gyüléstilalom és cenzúra!), mert olyan izgalom fogná el az embereket, hogy az ember nem tudja, hol végződnék a dolog. A kormányzatnál viszont süket fülekre talál az ember. Nagyon sürgős választ és intézkedést kérek ebben a dologban, mert ez így nem me­het tovább. A magyar ember, a magyar mun­kás uniformisa nem lehet a, rongyos ruha és a magyar munkásnak jól is kell laknia. Erre egyetlen mód és segítség van: tisztességes ter­ményárakat kell adni a gazdálkodónak, hogy tisztességes napszámbért fizethessen. Ha pedig önök azt mondják és a kormány azt mondja, hogy nemzeti és szociális politikát folytatnak, sőt már azt is mondják, hogy nemzetiszocia­lista politikát folytatnak (Maróthy Károly: Na, na!)) hiszen Lukács elnök úr azt mon­dotta, hogy a nemzetiszocialista gondolat a szegedi gondolattal egyértelmű, tehát ez azt jelenti, hogy a szegedi gondolat jegyében kor­mányzó kormányzat nemzeti és szociális poli­tikát folytat... Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédideje. Szölló'si Jenő ... akkor azt mondhatom, az első parancsa mindegyik nemzeti és szociális kormányzatnak: adjátok meg a munkásnsk, ami a munkásé. (Helyeslés és taps a szélsőbal­oldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következnék Szöllősi János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. A kép­viselő úr halasztást kért erre az interpelláció­jára. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik Csorba János képviselő úr in­terpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpel­láció nagyméltóságú Kállay Miklós m. kir. miniszterelnök úrhoz, mint a kormány fejéhez. Van-e tudomása arról a kormánynak, hogy a Csaná'd—Arad—Torontál k. e. e. vármegyék területén összeomlott, vagy összeomlás előtt álló házak újjáépítése céljából eddig foganatosított intézkedések, valamint az erre fedezetként biz­tosított összegek semmi biztosítékot nem ad­nak arra, hogy a többezer hajléktalan család a tél bekövetkezéséig házhoz tud juttú? Hajlandó-e a kormány az újjáépítés irá­nyítására, valamint a kijelölendő új házhelyek azonnali igénybevételére teljes jogkörrel felru­házott kormánybiztost kínevezni és annak ré­szére a szükséges összegeket biztosítani?«

Next

/
Thumbnails
Contents