Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-254

202 Az országgyűlés képviselőházának 25U ha már Visontán nem tudok szabadulni az én drága zsidómtól, aki nekem pontosan fizet, majd megmutatom a hatvani járásban. Ver. segen, hogy mit tudok. Hát nem hajlandó megmutatni, mert amint kiutalták számára a 300 holdas középbirtokot, azonnal visszaadta bérbe a hatvani zsidó családnak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Tost László: El kell venni! — Elnök csenget. — Biró István: Ez nem lehet igaz! — Horváth Ferenc: Tessék megcáfolni! — Rajmiss Ferenc: Bár ne lenne igaz!) T. Ház! Ügy érzem, hogy e felett a kérdés felett nein lehet napirendre térnünk. Mielőtt interpellációmat bejegyeztem, kötelességemnek tartottam, hogy a legilletékesebb tényezőknél ebben a kérdésben informáltassam magam. (Helyeslés.) Az információk során, sajnos, ezeket a tényeket nem volt módjában senkinek sem megcáfolni, ellenben mentségül felhozták azt, hogy a Hatvani Cukoripar Ri, amely a Hatvány zsidó család tulajdona, feltétlenül igényt tart ezekre a területekre annál is inkább, mert különben a cukorrépatermelés szempontjából az üzem súlyos veszélyek közé kerülne. Felmerült az a szempont is, hogy Verség községben nem szabad a földreform során ilyen nagy mértékben földet juttatni, mert ott egyke uralkodik. Olyan községgel kapcsolatban azonban, ahol 18.5 százalék 1920 és 1930 között a természetes szaporodás, nem lehet egykéről beszélni. Ha egy ilyen kirívó eset áll előttünk, annak ellenére, hogy bár a miniszterelnök úrnak — amint többször kihangsúlyozta — szándéka ban van a zsidók birtokainak elvétele, elfogja az embert a jogos aggodalom, hogy ha így sáfárkodunk az 1939 : IV. te. 16. §-a alapján megadott lehetőségek között, mi történik ebben az országban akkor, ha mi ezt az egész zsidóföldkomplexumot ilyen módszerekkel és ilyen elvek szerint juttatjuk azoknak, akik arra semmiképpen sem érdemesek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaaloldalon.) Nagyon jól tudjuk, hogy egy ilyen kérdés likvidálása nem egyszerű dolog. Nagy felelősségei tartozunk a népnek és az egész nemzeti közösségnek, felelősség terhel bennünket a nemzet vagyonáért is. Nem tehetek róla, de amikor ilyen konkrét esetek történnek, az a gondolat és érzés merül fel bennem, hogy szinte divatot csinálunk abból, ,hogy a zsidóbirtokokat elvesszük. Jól jegyezzük meg, t. Ház, hogy a divat nagyon múló dolog, a divatok veszedelmes irányt mutatnak mindenki számára s én nem szeretném, ha a zsidó birtokok elvétele csak divat maradna Magyarországon. Nekünk okosan, bölcs előrelátással, teljes felkészültséggel át kell adnunk a zsidó birtokokat magának a magyarságnak, a magyar parasztság milliós tömegeinek. (Helyeslés és taps.) É'ppen ezért talán indokolt az a kérésem a földmívelésügyi miniszter úrhoz, (Rajniss Ferenc: Aki nincs itt!) hogy ebben a vérségi földreform-ügyben a legsügősebben vegye revízió alá állásporitját. (Füssy Kálmán: Az egész országban!) Meg vagyok győződve róla. hogy ezt a revíziót elvégzi, kell, hogy ezt egyéb revíziók is a legsürgősebben kövessek és ki fog tűnni, hogy a vérségi kérdés nem egy kiragadott konkrét eset ebben az országban, (Börcs János: Ügy van! Például Szabolcsban! — Ügy van! Ügy pan! a szélsőbaloldalon.) hiszen az ország többi részében is tapasztalunk ilyen eseteket és ezen keresztül az ország köztese 1942. április 29-én, szerdán. véleményét a földmívelésügyi miniszter úr nagymértékben megnyugtathatja. Én ezt a revíziót, mint a legsürgősebb reviziót kérem az ország érdekében a földmívelésügyi miniszter úrtól. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Piukovich József képviselő úr második, interpellációja a földmívelésügyi mi niszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a jelenleg érvényben lévő mezőgazdasági munkabérek az agrárollónak szinte elviselhetetlen formáját jelentik? Van-e tudomása arról a m. kir. földinívelés-» ügyi miniszter úrnak, hogy a mezőgazdasági munkabérekben jelentkező agrárolló teljesen aláássa a munkamorált? Hajlandó-e a m. kir. földmívelésügyi miniszter úr a szükséges intézkedéseket azonnal megtenni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Piukovich József: T. Ház! Ugy érzem, bogy a mezőgazdasági termelés folytonosságát biztosító ügyet hozok a mélyen t. Ház színe elé, amikor a mezőgazdasági munkabérekkel kapcsolatban az agrárollóról beszélek. Az agrárolló intézménye tipikusan liberális intézmény és pedig- a liberális gazdasági korban fokozatosan fejlődött ki olyan nagy mérvben, hogy nem volt mód évtizedeken keresztül arra, hogy különösen a világháború előtti időkben, amikor agrár jeli egünk fokozottabb mértékben kiemelkedett, a magyar mezőgazdaság eredményes harcot tudott volna folytatni, vagy a legkisebb eredményt is el tudta volna érni. Hogy mi az az agrárolló, azt különösebben nem kell kifejtenem, méltóztassék azonban megengedni, hogy mégis rámutassak arra, | hogy az agrárolló tulajdonképpen nem egyéb, mint a mezőgazdasági és ipari eredetű áruk árainak egymáshoz való viszonya, illetőleg az ebben bekövetkezett eltolódás. Az agrárolló kérdése — minthogy tipikusan be van építve a liberális gazdasági rendszerbe — egyike a legkomplikáltabb kérdéseknek. Ha tudományos szempontból vizsgáljuk, az agrárolló megállapításánál a jelzőszámnak, az úgynevezett indexnek a kiszámítása es alkalmazása a legfontosabb és ezeket az indexszámokat a tudományos világban igen intenzíven használják. Meg- kell állapítanom azt is, hogy sajnos, elzsidósodott és zsidószellemű közgazdasági életünk igen sokat használja és sokat él vele, viszont maga az agrártársadalom egészen különös passzivitást tanúsít az agrárolló kérdésével szemben. Nézzük meg most már közelebbről azt, hogy tulajdonképpen azt az agrárollót, amely az ipari és mezőgazdasági áruk közötti árváltozást hivatott megjelölni, hogyan állapítják meg, milyen szervek végeznek itt kutató és figyelő munkát. Az egyik szerv, amely ezzel foglalkozik, a Magyar Gazdaságkutató Intézet a másik pedig az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. Nem interpellációm tárgya mérlegelni, hogy vez a két intézmény mennyiben jár el helyes úton, amikor az agrárolló kérdésében dönt vagy véleményt nyilvánít, egyet azonban kétségtelenül még kell állapítanunk és ez az, hogy ennek a két intézménynek kettős, talán nem is