Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-254

ülése 19k%. április 29-én, szerdán. 203 Az országgyűlés képviselőházának 25U. egészen parallel munkája előidézte az, hogy Magyarországon ismerünk egy közgazdasági agrárollót és ismerünk egy üzemi agrárollót. A közgazdasági agárollónak — felesleges hangsúlyoznom — mindig nagyobb az ereié és mindig nagyobb a kihatása, lévén maga a Magyar Gazdaságkutató Intézet konstrukciója olyan, amelyben a banktőke és egyéb vállalati kérdések, a pénzkapitalizmus, mondjuk maga a zsidóság ereje is domináló szerepet játszik még ma is. Nézzük meg, hogy az agrárollóra vonatkozólag 1940-ben mit állapít meg az Országos Gazdaságkutató Intézet. Azt írja, hogy az agrárolló nyílása 1940 augusztus végéig egészen összeszorult, sőt szeptember végen 2.6 százalékos ipari olló keletkezett; 1941 áprilisában viszont azt jelenti, hogy az ipari olló 1940 oktober végén már 4.3 százalékra emelkedett. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem lehetett beszélni Magyarországon már 1941-ben sem agrárollóról, ellenben ipari ollóról lehetett beszélni. T. Ház! Ha én ezt az elmefuttatást ráviszem arra ,a területre, amelyen a mezőgazdaság dolgozik, minden erejét megfeszíti, úgy látom, hogy ezek az elméleti megállapítások a gyakorlatban súlyos ellentétekbe és ellenállásokba ütköznek; látnom kell, hogy a hivatalos megállapítás szerint agrárolló nincs, viszont a mezőgazdasági termelés minden egyes megmozdulásánál kénytelen érezni az agrárolló jelenlétét, ez pedig a termelés megzavarására, sőt a termelésben oly fontos tervező elgondolások kivitelénél a legnagyobb bizonytalanságra vezet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a gyakorlati életben úgy fest, hogy amikor mi az agrárolló egész kérdését a mezogazadsági termelés vonalán a legfontosabb munkára, a mezőgazdsági munkára visszük át. a mezőgazdasági munka terén azt látjuk, hogy a földmívelésügyi miniszter úr 1940-ben egy nagyon megnyugtató felfogást akart érvényre juttatni azzal, hogy 160.000-es rendeletével megállapította azokat az irányelveket, amelyek mellett a mezőgazdasági munkák végezhetők. Meg kell állapítani, hogy egy addig nagyon nélkülözött döntés volt ez 1940hen, mert hiszen addig a gazda tulajdonképpen ki volt zárva minden reális kalkulációból és tisztán a közgazdasági élet spekulációjára volt. ráutalva. Abban az időben, amikor a rendelet megjelent, úgyszólt, hogy a »legkisebb mezőgazdasági munkabérekről« van szó. A miniszter úr gondoskodott róla, hogy ez a legkiseb munkabér a legmagasabb munkabér is legyen. (Rajniss Ferenc: Sajnos!) Tehát a mezőgazdasági munkabérek stabilizálódtak. Ez a stabilizálódás annyira megmerevedett, hogy amikor az organikus árfejlődés megindult, a dolog a következőképpen alakult. Ez az organikus árfejlődés egyrészt a rosszemlékű Kaosóhféle rendszer idején indult meg és most folytatódik a közellátásügyi miniszter úr nevéhez fűződve. Azt látjuk, hogy 1941 január 1-től 248 árkortmánybiztosi intézkedés történt^ és ezek közül az intézkedések közül 99 kizárólag mezőgazdasági természetű volt. Legyen szabad ehhez már most hozzácsatolnom azt a véleményemet is, hogy valamennyi mezőgazdasági természetű intézkedés volt, mert ha közellátási kérdésekről, árszabályozásról beszélünk, nem lehet olyan mozzanat, olyan vágány, vagy olyan nyílás, ahol a mezőgazdaság közvetlenül ne lenne érdekelve. (Ügy van! Ügy van!) Úgy látszik azonban, hogy ebben az organikus árfejlődésben a földmívelésügyi miniszter úr nem vette észre az ő feladatait és a miniszter úr a merevség, az egy helyben állás álláspontjára helyezkedett. Nézzük meg, hogy mi lett ennek a' következményei Hogy önnek mi lett a következménye, arra csak egy pár példát hozok fel. Előállott az az eset, hogy a gazdaságok, amikor a munkásokat be kell állítani, kénytelenek a legtöbb helyen eltérni attól a megállapított munkabértől, amelyet a 160.000-es rendelet alapján fixiroztak le. Ugyaniakkor azt látjuk, hogy maga a mezőgazdasági munkásság is kénytelen olyan álláspontra helyezkedni, amely azt jelenti, hogy nem fogadhatja el a 160.000-es rendelet alapelveit, mert hiszen ez a saját egyszerű alapvető életszükségleteiben dötüti meg nemcsak őt, hanem egész családjának jövőjét is. Néhány levél mutatja azt, hogy milyen súlyos esetek vannak. Csak például hozom fel, hogy az egyik levél azt mondja: egy méter ingnek való valamikor 75 fillér volt, most 5 pengő, egy pár bakancsot vett 8.10 pengőért, ma 40 pengőért. Egy másik esetbem biharmegyeiek panaszkodnak és azt mondják, hogy egy pár jó parasztcsizma valamikor egy mázsa búza árával volt egyenlő, most pedlig egy pár csizmáért 350—400 kiló búza árát kell fizetni. Továbbmenve itt egy másik levél azt mondja, — egy békésmegyei — hogy egy pár csizma 22 pengő volt, most pedig 60—70 pengő, egy munkásruha 18 pengő volt, most pedig 60 pengő, egy télikabát 30 pengő, most 120 pengő. (Úgy van!) Ezt így tovább folytathatnám. Én egyet látok ebben az egész kérdésben, egy nagyon szomorú és veszélyes dolgot: ha a földmívelésügyi miniszter úr ott hagyja ver. gődni az egész mezőgazdasági termelést ebben az anarchiában, amely itt most a mezőgazdaság terén tapasztálható, őszintén meg kell mondanom, hogy a legsúlyosabb helyzetbe sodorja a mezőgazdasági termelés terén elsősorban a gazdatársadalmat, mégpedig azért, mert a mezőgazdasági munkásságban a munkamorál teljesen megszűnik, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de magának a mezőgazdaságnak vezető eleme, maga a gazdatársadalom is képtelen lesz úgy vinni üzemét, ahogyan erre a mai időben szükség van. (Börcs János: Vagy tönkre megy, vagy börtönbe jut! — Mozgás és ellentmondások jobbf'elől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Én ezt nem tartom helyesnek. Valahogyan úgy érzem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr itt struccpolitikát folytat. (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Azt szeretném látni, hogy ő elől járna, hiszen minden problémát csak közös erővel lehet megoldani, és ezek azok a pontok, ahol össze kell fogni minden képességnek, mindem erőnek, mert itt a nemzet jövőjéről, az egész mezőgazdasági termelés jövőjéről van szó. (Ügy van! Ügy van!) Kérdezem azonban, amikor a földmívelésügyi miniszter úr magát kiváló, nagyképességű tisztviselőkkel veszi körül, több egyetemi magántanár is van köztük, (Baky László: Gazda is van?) kérdezem, mit jelent az kinn a gazdasági életben«, hogy ha mi megállapíthatjuk, hogy nagyon értékes tisztviselőkkel van körülvéve, és ugyanakkor hiányzik az az elhatározó akarat, amelynek a hiánya — állítom — eddig is súlyos károkat okozott a magyar mezőgazdaságnak, ezzel a magyar közellátásnak, és a nemzet honvédelmi érdekeinek is, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.)