Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-253

Az országgyűlés képviselőházának 253 címén évi 15-^-17 milliót kíván bevezetni a gazdasági élet vérkeringésébe, hogy ezzel gazdasági fellendülést okozzon. T, Ház! A magyar kormány ezzel a javaslattal kívánja a háborús kormányok által kibocsátott, a nemzet követeléseit megtestesítő váltót beváltani, amely váltó tulajdonképpen honfiak és honleányok áldozatkészségének forrásából merít. Tisztelettel kérem a képviselőházat, hogy a szociális gondosság és méltányosság jegyében készült törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Mocsáry Ödön jegyző: Pajor Győző! Elnök: Pajor Győző képviselő urat illeti a szó. Pajor Győző: T. Ház! Ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik és amelynek tárgyalását most kezdi meg a Ház, valóban igen fontos és igen nagy jelentőségű javaslat. Helyesen mondta az előttem szólott előadó úr, erre a kérdésre el lehet mondani, hogy ez a nemzetnek nem adóssága, hanem becsületbeli tartozása volt. Különös jelentőséget nyer a kérdés abban a vonatkozásban, hogy ma tárgyaljuk ezt a javaslatot, amikor egy új világháború közepette vagyunk és ebben az időben próbálunk bizonyos jóvátételt keresni azoknak a sok százezreknek, akik súlyos áldozatokat hoztak az elmúlt világháború sikere érdekében. Valóban az elmúlt világháború egyik igen terhes öröksége volt a hadikölcsönügy és egyike volt ez a legfájóbb és legnyugtalanítóbb problémáknak, amely évtizedek óta nyugtalanította a közvéleményt. Egy nagy monarchiának voltunk részesei és a magyarság nemcsak hagyományos vitézségével vette ki a maga áldozatos részét ebből a háborúból, hanem igen komoly anyagi erővel, igen komoly pénzáldozatokkal is előmozdítani próbálta a háború diadalmas kimenetelél Érezte, tudta mindenki, mennyire fontos számunkra ez a küzdelem, és a nemzet nagy többsége zúgolódás nélkül hozta meg a maga áldozatát. Nem kellett különösebb propaganda, nem kellett különösebb lelkesítés. Visszaemlékszünk azokra az időkre, amikor egyszerű emberek aranygyűrűje került oda az »Aranyat vasért« mozgalomban sokat érő ékszerek mellé. Bizonyos vagyok benne, hogy ugyanez a lelkesedés, amely annyi évvel ezelőtt áthatotta a tömegeket, ma is megvan, ma is elevenen él a magyarságban, amint ezt a múlt év telén kibocsátott erdélyi nyereménykölosön jegyzéséneik eredménye is bizonyította. Feltétlenül szükséges volt azonban ezt a javaslatot idehozni azért is, mert hiszen meg kellett erősítenünk a tömegekben a hitet, hogy mi meg akarjuk fizetni azokat az adósságokat, amelyeket elődeink vállaltak és amelyeket már ki kellett volna egyenlíteni. Ez azonban lehetetlen volt, mert hiszen a gyászos emlékű Trianon nemcsak a magyarok millióit vágta le az ország testéről, nemcsak területeket rabolt el tőlünk, hanem azt is meg akarta akadályozni, hogy az állam megfizethesse a hadikölesönjegyzésekkel kapcsolatos becsületbeli tartozását. Igaz, hogy ennek lehetetlenné tételéhez nem is volt szükség a békenarancsra, mert hiszen emlékezünk arra a szörnyű leromlottságra, amelyben a forradalmakat és a kommunizmust közvetlenül követő időkben az állam volt. amikor nemcsak az egyénnek kellett küzülése 1942. április 28-ám,, kedden. 143 dénie a maga megélhetéséért és létéért, hanem valóban az állam is olyan súlyos helyzetben volt, hogy a hadik ölesönök valorizálására gondolni sem lehetett. 18 és fél milliárdról beszél a javaslat indokolása: ennyit tettek ki a hadikölcsöhök. Oly óriási szám ez, hogy természetesen emellett és a nosztrifikálás eredménye mellett, amikor több mint 9 milliárdot kitevő hadikölcsön nosztrifikáltatott, valóban lehetetlen volt arra gondolni, hogy az állam abban az időben eleget tegyen ennek a becsületbeli kötelességének, pedig a tömegeket egészen természetesen rendkívül foglalkoztatta ez a kérdés. Foglalkoztatta pedig sok ok miatt. Hiszen a jegyzés valójában úgy történt, hogy nemcsak t arra hívták fel a közönséget az utcákon megjelent plakátok, hogy áldozzon, mert ez hazafias kötelessége, hanem egyúttal azt is figyelmébe ajánlották, hogy ez a legjövedelmezőbb tőkebefektetés. Ezért voltak családok, amelyek minden vagyonukat pénzzé tették (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és hadikölcsönbe fektették abban a biztos tudatban, hogy a háború után ezzel nyugodt, biztos megélhetésük lesz és tőkéjük biztosan van elhelyezve. (Szöllősi Jenő: A nemzeti becsület védelme alatt!) Voltak jóléti intézmények, voltak közületek, amelyek ugyanezt tették és emlékezzünk vissza arra, hogy talán a legszomorúbb sorsuk azoknak az árváknak volt (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), akiknek vagyonát az árvaszékek pénzzé tették szintén abhan a tudatban, hogy ez .biztos befektetés: odaadták a haza oltárára ezeket az árva-yagyonokat, és néha száz és ezer holdak árából értéktelen papírkötvények maradtak a védtelen árváknak, amikor a háború befejeződött. T. Ház! A forradalmak és a kommunizmus bukása után, amikor lassan-lassan kezdett helyreállni az állami rend, különösen a pengő stabilizálása után a lelkekben még mindig élt a reménység, hogy valaminek történnie kell ezekkel a hadiköMcsönökkel; különösen azoknak a lelkében élt a reménység, akik annakidején ezeket az ígéreteket komolyan vették, akik valóban vagyonukat áldozták fel és akik bíztak abban, hogy egyszer kapnak ezért jóvátételt is és valamennyi család megkapja le? alább befektetett vagyonának ellenértéke*. Emlékezzünk rá, mennyire élénk volt az érdeklődés ez iránt a kérdés iránt. A nemzete gyűlések, majd később az országgyűlés ismeteltén foglalkozott ezzel a kérdésseh interpellációk egész tömegét jegyezték be állandóan, amelyekben egy-egy kirívó esetet hoztak fel a kénviselők, mint elrettentő példát. (Kuhajda Vilmos: A választásokon is!) Tovább menoleg, helyesen méltóztatott mondani, akadtak emberek, akik az egyes választásokra oolitikai pártot alapítottak, amelynek egyedüli programmpontja a hadikölcsönök valorizálásának kérdése yolt. m , , , . Az idők múlásával ez a kerdes kétségtelenül mindtinkábh vesztett jelentőségéből. Elkövetkezett a pengő stabilizálása, de nemsokara jött az az európai gazdasági válság, amely súlyosan érintette Magyarországot is. ez valahogyan minldinkáhb elhalványította a hadikolcsönök kérdését s az nem foglalkoztatta már annyira a közvéleményt. (

T. Ház! Annál dicséretreméltóbb, hogy ez a javaslat most idekerült és mind a magam, mind pártom nevében elismerem a oénzügyminiszter úr dicséretes szándékát, hogy ezt a már-már elalvó problémát újra felélesztette és ezt a hecsületbeli tartozást valóban le