Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-253
Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése Î9&2. április 28-án, kedden. 111 ieclő időben, vagyis 12 és fél évben. Ebből a kérdéses idő alatt 386.974 egyén részesedett támogatásban, és a támogatottak száma évenként emelkedett. Egy másik csoportban a belügyminiszter támogatásban részesítette azokat, akik kiskorúságuk vagy gondnokságuk idejében gyámhatóság jóváhagyásával hadikölcsöncunletet szereztek. Itt azt kívánom megjegyezni, hogy az igényjogosultak részére a jegyzett címletek névértéke után számított 12— 16%-os egyszersmindenkorra szóló támogatás állapíttatott meg. Azoknak támogatása pedig, akik hadiéremmel bírnak, valamint a hadiözvegyek és hadiárvák támogatása további 5%-kal emeltetett. Kétségtelen tehát, hogy a kiskorúak és gondnokoltak által jegyzett címletek után nagyobb összegű támogatásban részesültek az igényjogosultak, mint amilyent a jelen törvényjavaslat biztosít. Ez a támogatási eljárás változatlanul tovább is tart. Támogatásban részesültek továbbá a hadikölcsönjegyzés következtében nehéz helyzetbe jutott jótékony célú intézmények, nyugdíjintézmények, társadalmi alapok. T. Ház! Az igen t. pénzügyminiszter úr az 1941. évi állami költségvetés beterjesztése alkalmával utalt az 1928 :XII. t.-e. azon rendelkezésére, hogy a hadikölcsön átértékelésének kérdésében a trianoni békeszerződésen nyugvó kötelezettségek megszűnte után fog határozni. Miután pedig a szóbanforgó kötelezettségek via facti már megszűntek, a pénzügyminiszter úr elérkezettnek látta az idejét annak, hogy a t. Ház a hadikölcsön kérdésében határozzon. E célból bejelentette, hogy törvényjavaslatot fog előterjeszteni a Házhoz a hadikölcsönök átértékelése tárgyában. A tettekkel beszélő pénzügyminiszter úr ezzel a javaslattal eleget teli ígéretének, amely javaslat az Ígéret szentségét és a kijelentés szavahihetőségét hirdeti. E helyen kívánom megjegyezni, hogy 1.928 óta mind a törvényhozásban, mind azon kívül többízben szóbakerült a hadikölcsön átértékelésének kérdése. Hogy erre eddig miért nem kerülhetett sor, legyen szabad egypár szóval emlékezetbe idéznem a magyar gazdasági elet legutóbbi 12 esztendejének legjellemzőbb vonásait. Az 1929-ben kulmináló látszat-konjunk túra után 1930-ban először szinte észrevétlenül, később azonban mindjobban mutatkoztak a gazdasági válság jelei. Az 1931-ben bekövetkezett események azután teljesen visszavetettek a gazdasági életet, aminek következteben az ország teherbíróképessége nemcsakhogy nem_uövekedett, hanem minimálisra csökkent. Kétségtelen, hogy 1933—34-től kezdve a helyzet javult, a növekvő teherbíróképesseget azonban azoknak az állami feladatoknak a megvalósítására kellett fordítani, amelyek az 1931-es gazdasági válság következtében elmaradtak. Ugyanebben az időben már előrevetettek árnyékukat a legutóbbi évek nemzetközi eseményei s az államháztartás mindenegyes «J 1 «« a honvédségi beruházásokra kellett fordítani. ( Mindebből kitűnik, hogy a törvényhozás világosan látta, hogy a hadikölcsön átértékelésére csak akkor kerülhet sor, amikor az orszá°- területének és népességének novekedeseveregyúttal az ország teherbírókepessege is emelkedni fog. Kétségtelen, hogy az ország teherbíróképessége egyes országrészek visszatérésével jelentékenyen növekedett. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy egyes országrészek teljesen kifosztott állapotban kerültek vissza, úgyhogy, csakis hosszú epitő munka után juthatnak abba a helyzetbe, hogy kifejthessék azt a tevékenységet, amelyet eredetileg kifejteni képesek lettek volna. A legelső feladat lesz a gazdasági terület helyreállítása és a 20, illetve 22 év óta megvalósítatlanul maradt állami feladatok megvalósítása. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy háborúban állunk. Ez a ténykörülmény pedig nemcsak hovédelmi beruházásokat tesz szükségessé, hanem egyéb vonatkozásban is súlyos feladatokat ró az államra. T. Ház! Magával az átértékelés kérdésével kapcsolatban ki kell térnem arra is, hogy mi történt ebben a vonatkozásban külföldön. A világháború befejezése után Magyarországéhoz hasonló helyzetben, legalábbis a pénzérték leromlását - illetőleg, két állam volt, és pedig Ausztria és Németország. Magyarországihoz inkább hasonló helyzetűnek — ebben a tekintetben — főleg Ausztria volt mondható. A Nemetbirodalomban a márka értékcsökkenése még nagyobb mértéket öltött, Ausztria a hadikölcsönök átértékelésének kérdését nem rendezte és az Anschluss után is rendezetlen maradt, úgyhogy az osztrák hadikölcsönkötyény-tulajdonosok ma sem részesüljek az átértékelés kedvezményében, annak ellenére, hogy ma már a Németbiroclalommal állanak szemben, azzal a Németbirodalommal, amely rendezte a maga háborús államadósságait. A nagyobb teherbírású Németbirodalom 1925-ben általánosságban rendlezte az államadósságok átértékelésének ügyét. Ezt a törvényt a törvényhozás azért alkotta meg, hogy a pénz értékének minden példát felülmúló katasztrofális leromlása által okozott igazságtalanságokat orvosolja. E törvény szerint a Németbirodaiom régi márkára szóló kölcsöneit új, a hitelező által i'elmondhatatlam Reichsmark-ra szóló kölcsönre konvertálja. Ez a kölcsön mindaddig nem hozott volna a hitelezőnek kamatot, amíg a birodalom jóvátételi kötelezettsége meg nem szűnik. Maga a megváltás, illetőleg a konvertálás olyképpen történt, hogy minden 1000 márka névértékű régi kötvényért 25 Reichsmark értékű új kötvényt kapott a kötvénytulajdonos. Akik őetulajdonosi mivoltukat igazolták, azok a kötvényen felül sorsolási jogosítványban is részesültek. A sorsolási jogosítvány ugyanolyan névértékre szólott, mint maga a konvertált kötvény s 1926-tól kezdődően 30 éven belül a névérték ötszörösével kerül kisorsolásra, amikor is az arra jogosított a sorsolás napjáig számított 4'5 százalékos kamatot kap. A nem kamatozó kötvényeket, — amelyek tehát a jóvátételi kötelezettségek megszűnte után kezdtek volna kamatozni és amelyek igen problematikus igényt biztosítottak a kötvénytulajdonosoknak — a Némethire da loin újból konvertálta olyképpen, hogy 24—28 százalékos alapon váltotta be az egyse ges típusú, 4 százalékkal kamatozó, törlesztése« államadóssági címleteket. Ha a kötvénytulajdonos ezt az ajánlatot nem fogadta el, akkor kötvénye 1970 január 2-án válik esedékessé, amikor is a Németbirodalom névértékben fogja beváltani; természetesen ez utóbbi esetben kamat nem jár. Ezekből megállapíthatóan a konverzió következtében tehát az eredetileg 25 százalékos átértékelés a gyakorlatban 0'7 százalékra csökkent. T. Ház! Ezeknek ismertetése után áttérek a javaslat egyes rendelkezéseire. Elsősorban az átértékelésre való igény kérdésével kívánok 29*
