Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-253

140 Az országgyűlés képviselőházának 252, Találóan jegyezte meg Bernát István, hogy a falu népe által jegyzett milliók erkölcsi értékét, — na a stzámukat tekintve azok nem is haladják meg a nagytőkések millióit — kellően értékelni nem lehet. Ugyanilyen elismeréssel kell nyilatkoznunk a város polgárságának áldozatkészségéről, a legmagasabb rétegtől a legalacsonyabb rétegig. Meg kell emlékeznünk továbbá az ipari és kereskedelmi vállalatok, pénzintézetek, városok, vármegyék, községek, egyházak, egyházi intézmények kölesönjegyzési tevékenységéről. A legnagyobb áldozatot — nevezetesen anyagi és erkölcsi áldozatot — az hozta, aki pénzzé tette földjét, házát, egyéb ingatlanait, értékes ingóságait, aranyait, drága ékszereit. Kevesebb értéket fektetett be az, aki csak háborús keresetének feleslegét adta le, vagy pedig hitelmüvelettel, lombardkölcsönneí bonyolította le a jegyzést és inflációs pénzzel fizette vissza. A legkevesebbet pedig azok fektették be, akik nem indultak meg a kormány és egyéb hatóságok felhívására, nem törődtek a haza súlyos, nehéz helyzetével és jobbnak látták meglevő vagyonukat vagy háborús keresetüket aranyba, külföldi jó valutába befektetni. Statisztika készült arról, hogy foglalkozási ágak szerint miként oszlott meg. a nosztril'ikált hadikölcsön-összeg. Ez nem teljes ugyan, mert csak a háromezer korona névértéken felüli kötvények tulajdonosait foglalja magában. Eszerint a nosztrifikált hadikölcsön kilencszázmillióval szerepel az őstermelők kezében; a bányászattal, iparral, kereskedelemmel foglalkozók kezében 1'3 milliárddal; kereskedelmi, ipari részvénytársaságoknál, hitelintézeteknél 3 milliárd koronával; állami, vármegyei, városi, községi alkalmazottaknál, lelkészeknél, tanároknál, tanítóknál, ügyvédeknél, orvosoknál és más szabad foglalkozásúaknál 587 millióval; katonáknál, tőkéseknél, nyugdíjasoknál, háztartásbelieknél, tanulódnál, árváknál, gyámoltaknál 661 millióval; a házicselédek 5,387.000 koronával szerepelnek a nosztrifikálásnál. A hadikölcsön-jegyzés nemzeti megmozdulásnak volt mondható, amellyel a kötvénytulajdonosok a háború, győzelmes befejezését és az ország területi épségének megvédését kívánták előmozdítani. A csatamezőkön honvédeink áldozták fel életüket, a belső fronton pe dig a polgárok anyagi javaikat helyezték el a haza oltárán. Rá kell mutatnom azonban arra is, hogy a jegyzési felhívások mindenegyes alkalommal hangsúlyozták, hogy a kötvényjegyzők nemcsak hazafias kötelezettségüknek tesznek ele^ get, hanem anyagi előnyhöz is jutnak. A hadik öles önköt vény ugyanis kedvezőbb kamatozást biztosított a békebeli viszonyokhoz képest, úgyhogy a kötvényjegyzést kedvezően befolyásolta a magasabb kamat reménye, de előmozdította az a körülmény is, hogy a különben a moratórium alá eső pénzintézeti betéteket is igénybe lehetett venni. Lényegesen 3lőmozdította az a körülmény is. hogy a kötvény névérték 75 százaléka erejéig lombardkölcsönt vehettek igénybe. Az első sikeres hadikölcsönt azután minden tavasszal és ősszel követte egy-egy hadikölcsön kibocsátás és a nyolc sorozatú hadikölcsön kibocsátásának eredményképpen a nemzet legszélesebb rétegei 18 és fél milliárd koronával járultak hozzá a háborús kiadások fedezéséhez. A világháború végeredményben hitelre ülése 1942. április 28-án, kedden. ment úgy Ausztriában, mint Magyarországon, valamint a többi hadviselő államban. Magyarország a szükségessé vált hitelt 56 százalékban a belső fronton az állampolgárok áldozatkészségéből vette igénybe, 3.1-5 százalékban az Osztrák-Magyar Banktól, 5*5 százalékban a külföldtől. A hitel 7 százalékát pedig egyéb átmeneti függő kölcsönök alkották. T. Ház! A világháború kitörésekor a magyar szent korona országait terhelő államadósság kereken 8-3 milliárd koronát tett ki, amely összeg a háború alatt 33 milliárddal emelkedett. Ebből az összegből, — miként említettem - 18 és fél milliárd esett a hadikölcsönökre. Miként ismeretes, a trianoni békeszerződés rendelkezései értelmében Magyarországot kötelezték arra, hogy a megcsonkított területen található és bemutatásra kerülő hadikölcsönöket nosztrifikálni kell, vagyis magyar bélyegzővel kell ellátni. A nosztrifikálás eredménye az állami költségvetés adatai szerint 9'4 milliárd korona volt. A ránk kényszerített trianoni békeszerző dés rendelkezése következtében a háború előtti adósság tekintélyes része és a háború alati felvett adósságoknak jelentékeny része a megcsonkított Magyarországot terhelte. Nyilvánvalóan ez az egy tény is világossá teszi, hogy a megcsonkított Magyarország teherbíróképewsége egyéb előfeltételek fennforgása esetén sem lett volna elegendő ahhoz, hogy az adó

i

> Hág szolgálatáról gondoskodni tudjon. T. Ház! A világháború után bekövetkezett összeomlás, zavarok, forradalmak, román meg ftzállás, különösen a trianoni békeszerződés rendelkezései és az ország feldarabolása Magyarország ' pénzügyeit teljesen lezüllesztette, pénzértékét lerontotta, gazdasági alapja it megingatta. Államháztartásunk defieitbe került. Sem a bevételek fokozása, sem a kiadások csökkentése nem vezethetett eredményre külföldi kölcsön felvételének lehetősége nélkül. Az értékrombolásnak végül is a Nemzetek Szövetségének közreműködésével felvett külföldi kölcsön, a Nemzeti Bank létesítése és, az államháztartás egyensúlyának helyreállítása vetett véget. Amikor a törvényhozás az 1925. évben a pengőérték bevezetésével értékálló valutát létesített, 1928-ban pedig a magánjogi pénztartozások átértékelésének kérdését rendezte, nem talált lehetőséget arra, hogy az államháztartás egyensúlyának veszélyeztetése, s a gazdasági élet alapjainak megingatása nélkül á hadikötvény-tulajdonosokat kárpótolhassák. A törvényhozás azonban nem kívánt kitérni az átértékelés elől és az 1928 : XII. te.-ben annak az óhajának adott kifejezést, hogy a hadikölcsön átértékelésének kérdésében a trianoni békeszerződésen nyugvó kötelezettségek megszűnése után fog határozni. Hogy komoly volt a kormányzatnak ez a törekvése, azt bizonyítja az a körülmény is, hogy egy 1928-baii hozott törvénnyel bevezette a hadikölcsöntámogatási-akciót, amellyel az állami költsévetésben évenként visszatérőleg előre meghatározott összeget irányzott elő a hadikárosultak anyagi támogatására. A hadikölcsöntámogatási-akció keretében az egyik csoport az egyenkénti segélyezés kategóriája. Ebben a kategóriában támogatásban részesülhetett mindenki, akinek nevére hadi kölcsönt nosztrifikáltak és azt állandóan tulajdonában tartotta. Ebben a keretben 43 millió pengőt bocsátott rendelkezésre az 1928—29. évi költségvetési évtől kezdődőleg 1940 végéig ter-