Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-251

Az országgyűlés képviselőházának 251. nem érnek semmit, (Ügy van! a szélsőhalolda­lon.) mert a*kérdést elodázzák, az elégedetlen­séget pedig nem csillapítják le. Szomorú állapot van a felszabadult Bácska területén is. Én a Felvidékről leszármazott bácskai vagyok. (Derültség.) Ezt tüntetőleg mondom, mert az egészséges felvidéki szelle­met levittük a Bácskába. (Taps a szélsőbal­oldalon.) Mi ezt a Bácskát nem ajándékba kaptuk: a magyar vitézség, a magyar tettre­készség, honvédségünk szerezte vissza a leg­felsőbb Hadúr parancsára. (Éljenzés.) És ami­kor bementem oda, azt láttam, hogy a csetni­kek, a dobrovoljácok elmentek, de a magyarok nem kapják vissza a birtokukat. Ismerek Baranyában földbirtokosokat, 1200 holdja van az egyiknek, hatan vannak hozzá és nem bír­nak belejutni. Az idén a termést más értékesí­tette. Becsületes magyar emberek ülnek benne. Rendben van. Tessék ezeket kártalanítani. De akire csak kétszáz hold esik, attól [ azt nem lehet elvenni. Ugyanakkor azt látjuk, hogy 84.000 holdba egyszerűen belovagoltak. (Taps.) Mélyen t. miniszterelnök úr, egyforma igaz­ságot az egész vonalon (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) mert az ilyen dolog borzasztó rossz vért szül az országban! Én nem személyeskedem, ezt leszegezem. (Raj­niss Ferenc: Lehet így belovagolni 1 ?) Igenis belovagolt a 84.000 holdba. Mindjárt letűzték a főhercegi karókat és megmondották, hogy ez a főherceg tulajdona. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Ezt a 84.000 holdat becsületes magyar bakák vére szerezte vissza. (Rajniss Ferenc: Ezért nem kellene cenzúra, hogy ezt meg tudjuk mon­dani!) Elnök: Csendet kérek Rajniss képviselő úr! (Rajniss Ferenc: Most szóltam először egész nap!) Meskó Zoltán: Ez a 84.000 hold a legjobban felszerelt birtok. Ezt a szerbek annakidején el­vették és a leggyönyörűbben felszerelték. r A szerb állam tulajdonába vette, tehát legalább átmenetileg a szerb állam, a szerb kincstár tulajdonjogából át kell esnie a magyar kincs­tár tulajdonjogába. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Ezeket a birtokokat kell elsősorban fölbirtok­reform célokra felhasználni. Mert ha mi bizo­nyos családoknak kivételes jogokat adunk — én nem adtam volna nekik — akkor mérjünk egyforma mértékkel ezen a téren. A tiszteletet a volt királyi család tagjainak meg lehet adni, de amikor anyagi erőkről, fÖldbirtokreform­ról van szó, akkor nekik kellene jó példával elöljárniok. 200 holdat elvenni és ugyanakkor ezt megengedni, lehetelen dolog. Én igenis a mélyen t. miniszterelnök urat személyében teszem felelőssé, mint a Kállay-esalád egyik tagját, aki tudja, hogy mi a földreform. Szabolcsban tapasztalhatta, hogy mit csinál­tak a zsidók a mi becsületes magyarjainkkal. Szabolcs vármegye az iskolapéldája annak, hogyan lehetett azt a becsületes nemzetfenn­tartó birtokososztályt a birtokából kiforgatni. A legtöbb esetben önhibáján kívül — voltak mások is — forgatták ki ősi birtokaiból. Nehezen lehet ezt visszaszerezni. Amikor tehát ez a birtok visszaszáll a magyar nemzetre, akkor ne fehér lovon lovagoljanak ide be, ha­nem mankós bakák menjenek oda, akik testi épségüket vesztették el, akiknek a háború a családjaikat tette tönkre. Elsősorban ezeknek juttassuk a földet és telepítsük oda a Tiszán­túlnak és más részeknek, a székelyeknek. sze­ülése 19 U2 március 20-án, pénteken. 131 yencsétlen, szegény, sorsüldözött, de a nemzeti ideálokhoz mindenkor hű népét. (Élénk éljen­zés és taps.) Mélyen t. Képviselőház! Jóleső érzéssel állapítottam meg, hogy a zsidókérdésben a miniszterelnök úr azt jelentette ki, hogy ter­mészetesen a zsidó faj. Hej, ha 1932-ben a Kúria is ezen az állásponton lett volna! A miniszterelnök úr tapsot kapott most, de akkor én két hónapot kaptam. (Derültség.) Mélyen t. miniszterelnök úr, tessék nekünk elégtételt szolgáltatni! Nem nekem, hanem azoknak, akik esetleg állásukat vesztették, fegyelmiket kap­tak, az előléptetéstől elestek és egyéb hátrá­nyokat szenvedtek. (Egy hang a szélsőbalolda­lon: Ez az igazság!) Tessék most nekünk e ki­jelentés alapján teljes elégtételt szolgáltatni. Egy mondattal befejezem. (Egy hang a jobboldalon: No-no!) A magyar ipart nehéz körülmények között — jól mondotta Tildy t. képviselőtársam — a mezőgazdaság súlyos áldozatainak árán, hozzáértő emberek segítsé­gével tették naggyá. Ezt az ipart nekünk épp úgy meg kell védenünk, mint a magyar földet. Elnök: Kérem, méltóztassék befejezni! (Rajniss Ferenc: Oda nem lovagoltak be! Az iparba?) Meskó Zoltán: Gondoskodnia kell teíhát a kormánynak arról, hogy a magyar ipar ne ke­rüljön külföldiek kezére. (Éljenzés és taps.) A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy... Elnök: Kérem a képviselő nrat, méltóztas­sék beszédét befejezni. Már három mondatot méltóztatott mondani. (Derültség.) Meskó Zoltán: ... parasztgyerekek voltak a játszótársai, polgárgyerekek az iskolatársai, jegyzői irodában dolgozott, ismeri a népet. Azt kívánom, hogy a miniszterelnök úr nagynevű édesapja, Kállay András nyomdokain halad­jon, aki igazi magyar úr és szociális, fajvédő gondolkodású ember volt. (Taps. — vitéz Ma­gasházy László: A végében volt tűz. — Derült­ség.) Elnök: Szólásra következük? i Haala Róbert jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Végighall­gattam a miniszterelnök úr két felszólalását. Sajnálattal kell hiányolnom e beszédekből azt, hogy a magyar parasztság felé nem hallottam olyan meleg, segítő és jóindulatú megnyilat­kozást, mint amilyet például a munkások felé hallottam. (Kállay Miklós miniszterelnök: Folyton róluk beszéltem! Amikor a magyar népről beszéltem, elsősorban magyar földmí­ves testvéreimről beszéltem.) Én végighallgat­tam a miniszterelnök úr felszólalását és nem mondom, hogy általánosságban a magyar nép­ről és a magyar parasztságról való megemlé­kezés nem történt meg, de hiányzott felszóla­lásából azoknak a szempontoknak, azoknak^ az érdekeknek a kihangsúlyozása — legalább rész­ben — amelyeket mi, a magyar falu népe, el­várunk. Ne méltóztassék ezt rossz néven vermi és úgy tekinteni, mintha a magyar falu népe, a magyar parasztság ki akarná magát szakí­tani a nemzeti közösségből vagy szembehelyez­kednék a nemzeti közösséggel akkor, amikor a maga számára is kíván valamit és ezt a kí­vánságát fenntartja. Mert ha a magyar népet oly sokszor emlegetik,, mint a nemzet gerincét. 26*

Next

/
Thumbnails
Contents