Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-251

124 Az országgyűlés képviselőházának 251 osztályok között és fel kell emelni a munkásosztályt, nagyon sokat hangsúlyózzák a családvédelmet, , a lakásépítést és egyebet, más azonban, mint szép szavak, alig történik ma .ezen a téren. A

( családvédelem tekintetében a kormány hosszú évek sürgetése után hozott egy tör-vényt, amelynek rendelkezései szerint a dolgozó munkás abban az esetben, ha olyan munkaadónál dolgozik, akinek húsznál több állandó alkalmazottja van, havonta minden gyerek után 5 pengő családi segélyben részisül. Az a munkás, aki lehet művész a szakmájában, ha olyan mesternél kap alkalmazási a kisiparban, aki hiísznál kevesebb munkást ' foglalkoztat, akkor es a pótlék részére nem [ jár, mint ahogyan nem jár akkor sem, ha nem dolgozik; nem elég az, hogy akkor elveszti a keresetét, amely családfenntartásának alapját képezi, hanem elveszíti azt a családi pótlékot is, amely a gyermekek nevelését szolgálja. Ismételten kérték az érdekeltségek ennek a kérdésnek a rendezését, legalább olyan értelemben, ahogyan a béreknél megtörtént, hogy tessék ezt az 5 pengőt felemelni a drágaság arányában, mert a gyermeknek nem adják olcsóbban sem a tejet, sem egyéb élelmiszert, tehát indokolt ez éppen a sokat hangoztatott jelszavak alapján, amelyek itt elhangzottak és kérnem kell, hogy a kormány programmjába iktassa be ezt a cselekedetet és változtassa meg ezt az igazságtalan álláspontot. Osztályokról beszélnek. Előttem van a köztisztviselők részére folyósított családi segély. Nem sokallom és nem kifogásolom, csak egy Összehasonlítást méltóztassanak megengedni. Ha ezt teszem, egyáltalában nem merész do> log, ha összehasonlítom a harmadik csoportba tartozó altiszteket a Ganz-gyár egy szerelője vei. aki olyan turbinát szerel, amelyem százezer lámpa gyullad ki, vagy hasonló magas munkakört tölt be. Azt hiszem, az összehasonlítás nagyon hátrányos erre a rétegre az altiszti státussal izemben, mégis azt látom, 'hogy az az ai tiszt öt gyerek után havonta 65 pengő családi segélyt kap, ez a munkás pedig öt gyermek H tan — ha dolgozik és húsz munkásnál többet foglalkoztató nagyobb üzemben dolgozik — 25 pengő segélyt kap havonta. Az altiszt tehát, aki a kabátot segít levenni az előszobában. ka]) 65 pengőt havonta, a munkás, aki valamely hadiüzemben produktív munkát végez, esetleg egy egész csoport felügyeletét végzi el. 25 pengőt kap ugyanannyi gyermek után. Ezt mi már ennek a törvénynek az alkotá ' sánál is kifogásoltuk. Ennek a törvénynek az alkotója most itt ül a szélsőbaloldalon és ismételten hangsúlyozza ezeket a szociális követeié seket. Ez az alkotás az ő nevéhez fűződik. (Lili János: És mi történt azóta*? — Horváth Ferenc:

1 Fejlődött tovább?) Ilyen törvényt fenntartani nem szabad, ilyen különbséget. " hagyni dolgozó emberek között nem lehet. A társadalomnak a gyermekek egyformán értekek, mert tudjuk, t hogy asztalosinasból már világhírű festőművész is lett. Az a helyzet, amelyet a kormány teremtett gazdasági téren, egészen tarthatatlan. Mert el ' tudok képzelni olyan, helyzetet, hogy rögzítem a béreket és az árakat és akkor nincs béremelés és nincs áremelés sem. De az egyik oldalon rűrni az árak emelkedését, — sőt a kor mány rendeletileg megengedi ennek á többlet ülése 19U2 március 20 án, pénteken, haszonnak a fogyasztókra való áthárítását az áthárítási elv alapján— a másik oldalon mereven és görcsösein ragaszkodni a megállapított bérekhez, ez legalább is nem helyes és nem vezet jóra. Arról, ami a mező'gazdasági terményeket illeti, jgen súlyos bírálat hangzott el és magam is csak azt mondom, hogy a jövőben nem lehet olyan rekvirálásokat csinálni, ahol a rekvirálási bizottságok költségei többet tesznek ki. mint a rekvirált mennyiség értéke. Ha a kormány nem tud féket rakni ezeKre az áremelkedésekre, akkor lehetővé kell tenni* hogy a bérek, a keresetek legalább megközelít sók, nem mondom, hogy azt az életnívót, amely a békeidőben volt, de azt, amely a háború kitö résekor volt. Az a 30%-os bérpótlék, amelyet a kormány engedélyezett, már régen elveszett a gyakorlatban, alig egyrésze, egy kis töredéke a munkásoknak az, aki ezt a 30%-ot még' ma is élvezi. Az időszaki munkásoknál mindenütt el veszett, az új munkást, akit felvesznek, a mini malis bér alapján veszik fel, az pedig olyan alacsony, hogy a mai viszonyoknak egyáltalán ban nem megfelelő]. A béreket tehát rendezni kell, fel kell emelni, de a másik oldalon is erélyes kézzel kell belenyúlni abba az ádrágító dzsungelbe, amely a megélhetést megdrágítja. Csak azt kívánom megállapítani, hogy soha olyan lánckereskedelem az ipari cikkekkel nem folyt, mint amilyen ma folyik. (Mokcsay Dezső: Internálni kell a zsidókat! — Palló Imre: Ki csinálja? Mind a zsidók csinálják!) Engem nem érdekel az, hogy zsidó vagy keresztény iij textiles csinálja, mert állítom, hogy az új textilesek semmivel sem maradnak 'mögötte a régi textileseknek, sőt az étvágyuk megnőtt, mert a konjunktúrát jobban akarják kihasználni, falánkabbak, mint a régiek (Rupert Rezső: És bátrabbak!) és merészebbek, mert a büntetéstől kevésbbé félnek, mint a másik réteg. Az árdrágító fronton tehát rendet kell teremteni, mert tűrhetetlen helyzet az, hogy egy munkás egy^ munkásingért két vagy háromnapi munkabérét kénytelen adni, mert hiszen az, ami a népruházati akció címén megindult, a legminimálisabb igényeket sem elégíti ki. Véget kell vetni annak is, hogy külföldről behozzanak árut olyan méregdrága áron, amely nem áll arányban a termelési költségekkel és megengedhetetlen, hogy egy méter sifont, amely 90 fillér volt normális árban, ma ugyanannyi pengőért áruljanak vagy egy lepedővászonért ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Peyer Károly: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem adjuk meg!) A Ház a kért meghosszabbításit megadta. Peyer Károly: Ezen a fronton tehát rendet kell teremteni és meg kell akadályozni olyan árunak az országba való beözönlését, amely itt csak árdrágítást idéz elő. Engem nem érdekelnek a luxuscikkek, mert akinek luxusra van szüksége, az fizesse meg. Engem azok a népruházati cikkek érdekelnek, amelyeket ma az emberek nem tudnak megvásárolni, amelyeket a keresetéből élő, dolgozó ember megszerezni nem képes. Én azalatt a par perc alatt, amely rendelkezésemre áll. ezekkel a kérdésekkel kívántam különösen foglalkozni