Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-251

Az országgyűlés képviselőházának 251. után ennek a nemzetnek határai védtelenek voltak. (Ügy van! jobbfelől. — Mokcsay Dezső: A zsidók miatt! — Palló Imre: Linder Béláék miatt!) Akármilyen lármát csinálnak az urak (Maróthy Károly: A Felvidéken a cseheket kik támogatták 1 A zsidók!), én hallok hango­kat Pozsonyból, hallok hangokat Zágrábból, (Rapcsányi László: Londonból!) hallok Buka­restből és az erdélyi határok felől, (Állandó zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Néha még a némaságnak is van hangja, (Baky László: Szegyei je magát!) s én azt mondom a miniszterelnök úrnak: a maga rette­netes felelősségével ne engedje, hogy ez a nemzet úgy igénybevétessék a határokon túl, hogy idebent a határokat ne tudjuk meg­védeni. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Ki ellenf — Maróthy Károly: Hiába néz erre! Zsidóbarát! — Rupert Rezső: Hall­gassa meg, hogy mit beszélnek az oláhok! — Elnök többször csenget. — Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki ellenf) Képviselő úr, hallotta már ön a bukaresti rádiót, csak az elmúlt napokban is? Én hallgattam, nekünk a cine mintyét, Erdélyt hirdetik (Hosszantartó nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget), hogy a bukaresti egyetemi ifjúság Erdélyt követeli vissza. (Maróthy Károly: A győri titkos leadóról beszéljen! — Állandó zaj. — Elnök ismételten csenget. — Keck Antal: Legyen nyugodt, a magyar hadsereg meg fogja védeni Erdélyt.) Azt akarom. (Maróthy Károly: A győri titkos leadóról beszéljen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Egy hang a jobboldalon: Lejárt az idő! r— Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! A maga ideje lejárt.) T. Ház! Lejárt az idő. (Maróthy Károly: Végleg lejárt a maguk ideje! — Palló Imre: Legjobb volna, ha nyugdíjba menne.) Én azzal a nyugodt lélekkel ülök le, hogy a nemzetnek szolgálatot tettem akkor is, (Maróthy Károly: A zsidó nemzetnek tett szolgálatot!) amikor ezt bizonyos oldalról számomra megnehezíteni igyekeztek. {Hosszantartó nagy zaj a szélső­baloldalon. — Ilovszky János: Keresztény mezben került be az igazságügyminiszteri államtitkár s ágba!) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Peyer Károly! Elnök: Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Ház! (Egy hang a szélsÖ­baloldalon: Ezt is nyugodtan hallgatják?) A miniszterelnök úr tegnapi beszédében be­jelentette. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi van az egységokmánnyal? — Maróthy Károly: Mi van a vörös szalaggal a Petőfi-szobron?) hogy a régi Programm alapján áll.,. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem, legyenek csendben a kép­viselő urak. Peyer Károly: ... ós a régi kormány tag­jaiból alakította meg a kabinetjét. Ez a be­jelentés egyúttal az én állásfoglalásomat is tisztázza. E tekintetben nem is lehetett kétség, mert hiszen ellenzéki párt vagyok, a kormány­nyal szemben ellenzéki álláspontot foglalok el; az előző kormánnyal és a mostani kormánnyal szemben is. A miniszterelnök úr több olyan kérdést érintett, amelyekre nézve maga kérte, hogy ezeknek a kérdéseknek tárgyalását, amennyire ülése 1H2 március 20-án, pénteken. 123 lehetséges, itt a Háziban mellőzzük. Én azokra a nagy érdekekre való tekintettel, amelyek ezekhez a kérdésekhez fűződnek, nem is kívá­nom ezeket a kérdéseket érinteni. Bocsánatot kérek, mielőtt beszédemet el­kezdtem, nem kértem beszédidőm meghosszab­bítását, most kérem. Elnök: Majd akkor kérje a képviselő úr, ha letelt a beszédideje. Peyer Károly: Nem is kívántam ezeket a kérdéseket ériinteni, csak arra a körülményre akarok rámutatni, amit a miniszterelnök úr ismételten hangsúlyozott, hogy háborúban va­gyunk. (Maróthy Károly: Zsilinszky gratulál Rassaynak!) Ezt magam is elismerem. El­ismerem, hogy ez a kérdés a r mai viszonyok között a Ház nyilvánossága előtt nem tárgyal­ható, éppen azért csak annak a megállapítá­sára szorítkozom, hogy ebiben a kérdésben a felelősség a kormányé és a mai viszonyoknak megfelelően fenntartom magamnak a jogot, hogy később a bírálatára visszatérjek. Állás­pontomat ebben a kérdésben abban a testület­ben mondottam el, ahova ez a kérdés tartozik és remélem, hogy azok a feljegyzések, amelyek ezekről az ülésekről készültek, rendelkezésre fognak állani akkor is, amikor azokra hivat­kozás történik majd. (Keck Antal: Nem fogja magát igazolni Sztálin előtt! Egészen nyu­godt lehet, hogy ahhoz nem lesz módja! — Zaj a s&élsőbaloldalon. — Keck Antal: A Sztálin előtti igazolásra feljegyzéseket akar! — De­rültség a szélsőbaloldalon.) A másik kérdés, amelyet ugyancsak a mi­niszterelnök úr érintett, a nemzetiségi kérdés. Erre nézve álláspontom az, hogy (Palló Imre-. Kezdi a zsidó nemzetiséget védeni!) tényleg más a helyzet ma a nemzetiségek ügyében, mint volt a háború előtti időben, értve alatta a nagy háború előtti időt, mert akkor a nem­zetiségek öntudata nem fejlődött annyira, mint ahogyan az azóta eltelt 20 év alatt azt kifejlesztették. Álláspontunk ebben a kérdés­ben az, hogy a nemzetiségek teljes egyenjogú­sága alapján állunk, mert békés állami együtt­működés csak ezen az alapon lehetséges. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a kérdés bár­mely nemzetiség szempontjából egyoldalúan kezelhető, hogy ennél a kérdésnél a rendkívüli idők hangulatai legyenek irányadók a kor­mány nemzetiségi politikájában. A ( másik kérdés, amelyet a miniszterel­nök úr érintett, a közélelmezés kérdése. Ez ugyancsak egyike azoknak a " kérdéseknek, amelyeknek tárgyalása a nagy nyilvánosság elolt nem* kívánatos. Ehhez azonban hozzá kell fűznöm azt, hogy a dolgozó tömegek élet­fenntartásához szükséges anyagok megsze­rezhetők leoryenek, mert a dolgozó tömegek redukált életszínvonala további redukciót már nehezen bír el. A miniszterelnök úr foglalkozott beszédé­ben a szociális kérdésekkel és bár hangsú­lyozta, hogy a mai háborús idők nem alkal­masak arra. hogy valami nagy szociális al­kotásokat lehessen létesíteni, — amivel én bizonyos mértékig egyetértek, mert hiszen a_ gazdasági viszonyok szabják meg a lehető­ségeket — ez nem jelenti azt, hogy a szociális kérdéseket teljesen mellőzzük és azon a téren se tegyük meg kötelességünket, ahol ezt meg­tehetjük. Rá kell mutatnunk arra, hogy nagyon sokszor hangsúlyozzák igen előkelő fórumo­kon, hogy le kell bontani a válaszfalakat rz 85*

Next

/
Thumbnails
Contents