Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-250
110 Az országgyűlés képviselőházának 21 aranykonszak következett be (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), egy második Bethlen-féle korszak következett be. Míg a magyar munkás, a magántisztviselő és köztisztviselő köteles fegyelemmel tűrite az árak emelkedését, az élelraicikkek árának emelkedésiét, és ameddig ez nyugodtsággal várta be a kormányintézkedéseket, ha ezek nem is hoztak neki száz százalékos kiegyenlítést a drágasággal szembon, addig ugyanez a kor a zsidó' ságra nézve ezúttal is — mint minden háború — konjunkturális jövedelem- és vagyonnövekedést jelentett. Méltóztassék csak a budapesti házvagyonban való tőkeelhelyezkedésre gondolni. Méltóztassék a tőzsdére gondolni, ahol egymilliárd pengő jutojlt ismét zsidó kézbe. Méltóztassék az építési konjunktúra kihasználására gondolni, amely ismét a zsidópénztárakat tömte meg. T. Képviselőház! Az a nagy és hatalmas vonulás, amely Keletről Nyugatra fordult irányával idáig a zsidók részéről, most megfordult. Most visszafelé, Nyugatról Keletre özönlik a zsidóság, az emigrált zsidó söpredéke Európának. Ma az a helyzet^ — méltóztassék a. miniszterelnök úrnak referáltaim magának ezt a kérdést, — hogy zsidó csempész és szöktető vállalaltok alakultak a határszélen. (Ügy van! Zaj a szélsőbaloldalon.) Valóságos penzió- és vendéglő-rendszerrel rendezkedtek be, és a különfél© erdei, mezei és szőlőbeli esempésizutakon hozzák vissza ide azokat a zsidókat, akiktől hála Istennek, évtizedekkel ezelőtt megszabadultunk. Olyan nagyszámú, nyílt belső ellenséggel egyetlen harcbanálló állam nem rendelkezik Hinterlandjában, mint éppen a magyarság. Közel egymilliónyi nyílt ellenség, zsidó van itt az országban; nincs letartóztatva és nincs internálótáborban és nincs drótsövények mögött. (Füssy Kálmán: Győrben már kezdiík!) Idetartoznék felsorolni azokat az intézkedéseket, amelyeket a legutóbbi évek során Európa minden államában meghoztak a zsidók ellen, a kis Szlovákiától, Horvátországtól és Bulgáriától kezdve Franciaországon, Németországon és Olaszországon át Romániáig. Mindenütt ott vannaik azok a különféle Dávid-csillagok, amelyekkel megjelölték a zsidóknak nemcsak a ruháját,-de házát is. Idetartoznak azok a vagyondlézsmák és vagyonelkobzások iis, amelyeket a zsidókkal szemben foganatosítottak. Idetartozik a zsidóságnak vegetatív életre való visszaszorítása egész Európában. Ugyanakkor nálunk: még ma is nyíltan mételyeznek, birtokban vannak, terjesztik a defetizmust é» az ellenállást. (Zaj jobbfelől.) A miniszterelnök úr beszélt arról, hogy 1918 nem fog még egyszer megismétlődni. Hát ha nem fog megismétlődni, akkor ez nem a zsidókon fog múlni, mert bennük megvan a szándlék arranézve, hogy most is mételyezzenek. Ha nem fog bekövetkezni ez aZi 1918 még egyszer, ez azért van, mert be vagyunk oltva a bolsevizmus ési a zsidó szellem ellen, és az oltóanyagot pedig magyar nemzeti szocializmusnak hívják. (Taps a szélsőbaloldalon.) Hogy nem ismétlődhetik meg 1918, ez azért van, mert a frontról majdan hazatérő katonák nem a zsidó sajtó áldozataiként és vörös métellyel mérgezve térnek vissza, hanem ellenkezőleg^ az olasz és német bajtársaikkal közösen kivívott győzelem után az együtt kiontott vér tudatában fognak majd hazatérni, és az ott kinn megnemesedett szándékkal idehaza is >. ülése 19If2 március 19-én, csütörtökön. építő munkásai lesznek az. új Európának. (Tap,s a szélsőbaloldalon.) À miniszterelnök úr nagyon helyesen megmondotta, mire van szükségük katonáinknak és hozzátartozóiknak. Azt kell azonban mondanunk, (hogy nemcsak anyagi természetű utánpótlás kell a frontra, hanem szellemi, erkölcsi, morális utánpótlásra is szükség van. Ehhez az utánpótláshoz hozzátartozik a zsidókérdésnek gyökeres és minden vonalon való megoldása. És idetartozik az, amiről Imrédy képviselőtársam az, előbb nagyon helyesen szólott a baloldali kétértelműségnek végleges felszámolása. (Piukovich József: Kiirtása!) A frontra menő és a fronton lévő magyar testvéreinkre való hivatkozással figyelmeztetjük a miniszterelnök, urat, hogy ezen a téren valamit tenni kell. Az egyik színházban egy félzsidó színész különös politikai akcentussal és átlátszó tendenciával alakítja Nérót. A Pe• tőfi-jelvénnyel űzött csalárd szédelgést láthatjuk a másik napon (Zaj a szélsőbaloldalon.) a magyarországi népfront részéről. Egy másik napon röpcédulák jelennek meg nyíltan, kommunista aláírással. Azután látjuk azt, hogy a márciusi ünnepélyeknek baloldali országgyűlési képviselői és baloldali szellemű írói után és nyomán ezres zsidó és mételyezett marxista tömegek vonulnak fel Budapest utcáin és furcsa tüntetéseket rendeznek, amelyekről _ nem kívánok itt beszélni. Majd Győrből jön a jeleintés, hogy az angol kémszolgálat zsidajai ott is dolgoznak, ekrazitokat találnak ott nagy tömegben. Mi azt mjandjuk: felszámolni a 'baloldaliságot, sürgősen és gyorsan, mert azok a magyar katonák, akiket talán nyelvi a'kadályok gátolnak abban, hogy német és olasz jbaj• társaikkal érintkezzenek, mégis a közös világnézet 'nyelvén beszélnek, megértik egymást és jól tuldfják azt, hogy könnyen meg tudják valósítani ők az új Európát abban az esetben, ha a magyar katona a fronton lévő egyszelleműség után nem talál olyan differenciá'kat akkor, ha hazatér, mint amilyen differenciák ma fiennállanak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr a zsidó birtokok azonnali átadásáról beszélt, nagyon helyesen. Figyelmeztetjük azonban a miniszterelnök urat a következőkre. Nem beszélek most a nagyon helyesen említett telepítési akcióról, amely tisztán pénzügyi kérdés, és tudom is, hogy a telepítés kétségkívül a legfényűzőbb birtokpolitika, hiszen ezt mindenki megállapíthatja és a hozzá nem értő ember is tudhatja, hogy háborús időben erre nincs pénz, de röviddel ezelőtt a földművelésügyi miniszter úrtól azt hallottuk, hogy a házhelykérdés is pénzkérdés, és szégyenszemre, amikor százezres tömegek, ben kellett volna a házhelyeket kiadni, mi csak 8000 házhelyre adtunk pénzügyi fedezetet és még erre az évre is csak 12.000 házhely van kontemplálva. Ezektől a kérdésektől tehát eltekintve, figyelmeztetjük a miniszterelnök urat, hogy a földkérdés feszültségét a zsidó birtokok villámhárítóján egyedül levezetni * nem lehet, (Rajniss Ferenc: Nem is akarjuk!) A földkérdés megoldása idáig mindig sikerrel halasztódott el, évtizedek úta mindig találtunk okot arra, hogy ezt a kérdést ne oldjuk meg. Hosszú időn keresztül az volt a jelszó, hogy csonka ország nem alkothat törvényt az egész ország számára. Azután visszatértek elszakított területeink, természetesen azokkal volt dolgunk, most pedig háború van és 1 —
