Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-250

Az országgyűlés képviselőházának 2SÓ. mondják — háború alatt igazán nem lehet a kérdést megoldani. A miniszterelnök úr is azt mondotta, hogy a múlt hibáit nem tudjuk • most rövid idő alatt orvosolni. Álljunk meg ennél: valóban nem lehet a háború alatt alkotni, de, mint a miniszterelnök úr mondotta, terveket lehet csinálni. A duna—tiszaközi csatorna építését most nem lehet megkezdeni, de terveket fel lehet állítani. Ilyen terveket kérünk általában a földkérdés megoldására, azaz törvényt kérünk, hiszen tud^a tudjuk azt, hogy igenis egy törvény végrehajtása sokszor éveket vesz igénybe, de a háború végére legyünk készen legalább a törvénnyel. Hiányoljuk, hogy a miniszterelnök úr erről a földbirtokpolitikai új törvényről egy szót sem szólt. Azt kell hinnünk tehát, hogy marad minden a régiben. Legyen szabad nekem utalnom arra, hogy a háború alatt lehet-e alkotni. Mióta a világ világ, már 2000 év óta a frontról hazatérő katonákat — jól mondotta Lukács képviselőtársam — földdel szokták jutalmazni. A magyar katonának nincs szükségbe jutalomra, megteszi az kötelességét enélkül is, de lehetetlen az» hogy az a körülmény, hogy ő most kinn harcol a hazáért, oik legyen arra, hogy most ismét eloldázzuk ennek a kérdésnek elintézését. Legyen szabad megemlítenem, hogy Prohászka Ottokár éppen a háború kellős közepén vetette fel a földkérdést. Majláth József gróf pedig 1916-ban, tehát a forradalom előtt két esz^ tendővel — méltóztassék meghallgatni — a következőket írta, (olvassa): »Azok a kényes * problémák, amelyeket a háború nem várt gyorsasággal előtérbe helyezett, konzervatív és nemzeti irányban csak a háború tartama alatt oldhatók meg«, — micsoda előrelátás ez! — »mert addig van kezünkben az ország jövője«. E figyelmeztetés ellenére Tisza István mindvégig változatlanul merev volt ebben a kérdésben, elutasított minden idevonatkozó indítványt, mindaddig, amíg meg nem bukott. Mihelyt megbukott, az utána következő első pártértekezleten rögtön bejelentette, hogy valóban, a földkérdést többé elodázni nem. lehet. Az utána következő Esterházy-kormány a következőképpen mutatkozott be, (olvassa): »A föld azoké legyen, akik a harctéren megvédelmezték.« {Zaj a szélsőbaloldalon.) Lám, milyen megnyilatkozás volt ez. Az utána következő Wekerle expozéja szerint mindent el fog követni a kérdés megoldására, pénzügyminisztere pedig azonnal olyan intézkedéseket hozott, hogy a 2000 holdon felüli birtokok tulajdonosai már természetben kötelesek leróni a vagyonváltságot. 1918 augusztusában bizalmas tanácskozásokon kapkodnak a birtokpolitika törvényibe öntésén. Elkéstek vele, jött a forradalom, amikor nem a szakszerűség, nem a nyugodt, nemzeti szempontok, hanem a politika, a politika hatalmi kérdései döntötték el ezt a kérdést, helytelenül és rosszul. Utána, a forradalom után az a bizonyos érébe öntött kézfogás temette el a földkérdést, amelynek szobra itt áll az országgyűlési palotájával szemben. így maradt a magyar föld (kérdése változatlanul megoldatlan, Achim Andrástól kezdve Prahászka Ottokáron és nagyatádi Szabó Istvánon keresztül mind a mai napig megoldatlanul. (Kállay Miklós miniszterelnök közbeszól.) Én értem a miniszterelnök úr utalását az én megállapításomra. Mi is a termelést védjük, azt kell is védeni, de a nagybirtokrendszer hatalmi szféráját egyszer már ülése 1942 március 19-en, csütörtökön, 111 a kisemberek érdekében le kell bontani. Itt tátonig előttünk a kérdés, elő kell készülnünk arra, hogy mi lesz a háború után. Nekünk meg kell oldatnunk azt a kérdést, hogy miképpen tudjuk egyensúlyba hozni a most már> 4 millió főnyi proletart a mi túltengő iatifundumainkkal. Lehetetlen nem látnunk ennek a kérdésnek, amelyre a miniszterelnök úr is helyesen utalt, nemzetiségi szempontból való jelentőségét. Mennyire jutottunk ezen a téren 50 év allatt? Legyein szabad egy 50 évvel ezelőtti nyilatkozatra, a Statisztikai Hivatal akkori elnökének nyilatkozatára utalnom. Ez a nyilatkoztat csodálatos meglátással a következőket mondja (olvassa): »Mint a sár és a vakolat lehull a falról, úgy fognak lehullani egész területek Magyarország testéről, ha okos telepítési politikáával meg nem erősítjük a magyarságot«. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: így is történt!) 50 év alatt nem tanultunk ebből, fél évszázad utam tragikus lélekkel és megrendülten kérdezzük, hogy hol van most az oikos telepítési politika, és kérdezzük, hegy vájjon vallhatjuk-e tovább 50 év mulasztásának szörnyű tanulsiáigaként ma is azt, hogy a csendőr olcsóbb mint a földbirtokpolitika, és a, kiváindorlás könnyebb mint a telepítés? Folytathatjuk-e ezt a politikát, amelynek jelszava évtizedeken keresztül az volt, hogy: betömni a szájakat és megtartani a nagybirtokrendszert? Morális utánpótlásul a frontra ennek a kérdésnek a megoldását is igenis ki kell nekünk küldenünk! (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) De hogyan vélekedik a magyar nemzeti szocializmus a miniszterelnök úr bemutatkozásairól? Először is magyarok vagyunk, ennélfogva tudjuk a kötelességünket. Abban a három pontba^ amelyet a, miniszterelnök úr említett, mi teltjcs mértékben, szivünk minden melegével benne ivagyunik. Mi idáig sem akartunk mást és ezt ezután is meg fogjuk tenni. Azt kell azonban mondanunk, hogy mi sohasem kérdeztük azt, hogy ki valósítja meg a magyar nemzeti szocializmus programmját. Ha ez a kormány valósítja meg, örülünk neki, ha ez a kormány valósítja meg, szívesen látjuk. Tudjuk azt is, — hiszen annyiszor sürgettük — hogy töredékekben majd lassan uralomra, hatalomra kerül a mi programmunk. Nehéz volna tagadni, hogy a családi pótlék felemelésében!, a foetvomultak hozzátartozóinak jobb támogatásában, a kisbérleti törvényben, laz Oncsa -ban, a többi szociális intézkedésben, valamint a sajtó megtisztításiában és a két zsidótörvényben nem volna benne a nemzeti szocializmus hatása. Kétségtelenül benne van! Mi azt nem is kérjük, nem is kérhetjük a, kormánytól, hogy legyen nemzeti szocialista, de egyet igenis kérünk a kormánytól, kérjük azt, hogy hiaigyjon fel a baloldali és a szélsőjobboldali politika közötti egyensúlyművészettel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Ez a Fischer művészete!^ Ezt kérjük, es ha a kormány jobboldali, — bár erről a miniszterelnök úr nem beszélt, de Luikács Béla beszélt — akkor kérjük a kormánytól a jobboldali szolidaritást. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az új világháború rendkívüli megpróbáltatásokat tárhat a nemzet elé. Ha ez így van, akkor ez megköveteli mindniyájunktóLi hogy elsősorban a nemzet érdekét nézzük, és ez bizonyos együttműködést követel meg. A jobboldali magyar lelkiséget tehát a kormány ne engedje