Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. Menjünk egy kicsit tovább a jobboldaliság hangoztatásának és megvallásának kényelmes expediensénél, amely azt a csalfa látszatot kelti, mintha az egész magyar jobboldal, amelyhez tartozónak érzi magát e Háznak túlnyomó része, egységes volna felfogásban. Vannak persze érintkezési pontok. Nemcsak abban értünk egyet, hogy a népimilliókat szellemileg és anyagilag ifel kell emelnünk, nemcsak abban értünk egyet, hogy a zsidóság problémáját véglegesen ós gyökeresen meg kell oldani, de ezen. túl még egyek vagyunk abban is, hogy egy szorosabb nemzeti összefogást két ponton, a szociális emelkedés útján és a zsidóság kikapcsolásán keresztül meg kell találnunk. Mihelyt azonban arról beszélünk, hogyan mozdíthatjuk ezt elő, mindjárt beleütközünk az első különbségbe, amelyre már az előbb, a baloldali népfronttal kapcsolatban utaltam. Teljességgel értehetetlen a belső lelki egység megteremtése szempontjából az a kormánypolitika, amely a baloldali politikai irányzatnak társadalmi, irodalmi, valamint sajtószervezeteit és intézményeit egyenesen 'dédelgetni látszik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hát hogyan legyen lelki és szellemi egység ebben az országban, amikor a kávéházban olyasható lapoknak nagyobbik része a liberális idők dicséretét zengi, a demoliberális politikai és gazdasági berendezkedés fölényét hirdeti vagy pedig marxista tanokat csepegtet — a politikai rovatban a sorok közt, a gazdasági rovatokban néha egészen brutális nyíltsággal — az embereik lelkébe. (Taps a szélsőbaloldalon.) Hogyan lehet akkor elvárni a magyar társadalomtól, a magyar szülőtől, aki azt az újságot olvassa, hogy az ifjúság nevelését egységes szellemben tudja véghezvinni. Hogy ez a nacionalista közösségi szellem, amelyet önök is képviselni akarnak, az államépítés, a gazdasági szerkezet, társadalmi berendezkedés és szellemi nevelés tekintetében miképpen valósuljon meg magyar mó'don, arról mi vitatkozhatunk egymással, de abban, hogy erre a nacionalista közösségi szellemre kell felépítenünk az új Magyarországot, ebben egyszer már legyen vége a vitának és aki ezt nem osztja, az némuljon el. (Élénk, helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem elfogultság, hanem az egység szolgálata beszél belőlünk, amikor azt követeljük, hogy a liberalizmus és a marxizmus szemlélete és programja ne kapjanak tribünt Magyarországon. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) És ugyanekkor a nacionalista közösségi szellembe foglalt egységnek a szolgálatába vezet, amikor azt kívánjuk és azt követeljük, hogy ennek a szellemnek képviselői — bármely táborban üljenek — igenis szóhoz jussanak, hogy magyar emberekhez méltó stílusú vitában egymás meggyőzésével, szóval, írással és példával, egymással versengve, keressék meg és építsék meg a legjobb utat a nemzet egyeteme számára. A vita köztünk nem zárult le. Erjed és forr a magyar megifjodásnak, a magyar risorgimentonak eszmeköre. De máris világosan látszik, hogy két különböző felfogás, két különböző típus alakult ki és e két típus között a vita még élénk a parlamentben, de egyre halkabb kint az életben. Az egyik felfogás képviselői azt mondják — és a parlamentben még ezek vannak látszólag többségben — hogy lehet egy új világot a mai állami, társadalmi és gazdasági berendezkedés alapjain, az elemekval, szóval a nemzeti élet különböző ágazatainek kisebb-nagyobb kicserélésével, tatarozásáülése 194-2 március 19-én, csütörtökön. 107 / , ban alkalmazott helyi reformokkal megvalósítani; javításokkal lehet szerintük konzerválni a rendszert és e rendszert hordozó társadalmi rétegek vezetőszerepét. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a lényeg!) A másik felfogás szerint — amely a parlamentben a pártpolitikai tagozódás folytán látszólag kisebbségben van, (Rajniss Ferenc: Csak az országban nagyobb! — Ellentmondások jobb felől!), de bent a lelkekben, Önök közül is, nem tudom kiben élnek már ugyanazok a gondolatok, mint amelyek bennünk élnek — ami felfogásunk szerint az alapokig, a gyökerekig kell lehatolni, tehát radikális, gyökeres eljárást kell alkalmazni. Rendszerbeli változásra van szükség, a mi felfogásunk szerint, rendszerbeli változásra, (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.), amely kiterjed a lelkek átalakítására is, mert csak egy nemzet közmeggyőződésén, a nemzet megújult közszellemén épülhet fel' egy tartós állami és társadalmi szerkezet. Az egész magyar életnek tervszerű — és itt van a hangsúly: tervszerű — átalakítására van szerintünk szükség. Rengeteget átvihetünk ebbe az új épületbe a régi épületből, nemcsak köveket, hanem oszlopokat, még ornamentikát is, de ezeket a régi és új alkatrészeket egységes koncepció szerimt kell összeillesztenünk. Ennek a koncepciónak pedig korszerűnek kell lennie, tehát harmonizálnia kell az európai korszellem követelményeivel, ugyanakkor pedig sajátosan magyarnak kell lennie. önök is látják a rengeteg bajt, de ezeket egyenkint veszik szemügyre és egyenkint próbálnak rajtuk javítani sokszor úgy, hogy az egyik kéz nem tudja, mit tesz a másik. Érzik például azt, hogy a gazdasági életben szervezésre van szükség. Létre is hívnak szervezeteket, de az egyiket ebben, a másikat, abban a formában; egy helyen az etatizálás felé haladnak, a másik helyen a munkaadói érdekképvi- 1 géleteket fogják össze, úgy, amint azt a legutóbbi költségvetési beszédemben is kifejtettem. A bajokat mint tüneteket nézik és az egyes tüneteket akarják gyógyítani. Le akarják nyomni a lázt, de nem nézik meg annak okát, szepszis elleni szereket adnak be a betegnek, de nem keresik meg a gennygócokat, amelyek az egész szervezetet megmérgezik. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőjobboldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elismerem, hogy sokszor igen érdemes és részletmunkát végeznek, de ennek a szorgalmas részletmunkának nincsen egy nagy átfogó kerete, nincs meg az a nagy víziójuk, (Mozgás és zaj a jobboldalon.) nincs meg az az elképzelésük arról, hogy milyennek kell lennie az új magyar állami és társadalmi berendezkedésnek, (Bencs Zoltán közbeszól. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bencs Zoltán megmondja! — Elnök csenget.) hanem empirikus módon alakítgatják azt a régi épületet, amelynek hol az egyik, hol a másik sarkán van baj, amelyről nemcsak a vakolat hull le, hanem repedések futnak végig a falain, amelynek tetőzetéről nemcsak néhány cserép esett le és ezért csurog be az eső, hanem egész tetőszerkezete megroppant. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Senki sem mondta még meg önök közül, milyen legyen az űa Magyarország, hanem azt hiszik, ihogy ez a régiből valahogy magától tfog kinőni, kisebb nagyobb javítgatásokkal, toldással-foldással. Nekünk ezzel szemben van • 23