Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-250

ÎÔ6 Az országgyűlés képviselőházának 250, torn a miniszterelnök úr állásfoglalását világosan lerajzolódni. Az egyik a földbirtokpolitika kérdése. A miniszterelnök úr határozottan kifejtette itt, hogy a zsidóbirtokok tekintetében &gy új< rendezést nyújt be a törvényhozás elé, amely rendezésnek az alapelveit, úgy, ahogy a miniszterelnök úr ismertette, helyeseknek tartjuk. Nyugodt lehet a miniszterelnök úr, hogy ennek törvénnyé válása részünkről akadályra nem fog találni, inkább segítő kezet fogunk neki nyújtani ahhoz, hogy ez a kérdés minél helyesebben legyen kidolgozható. (Egy hang a szélsőbalodalon: A túloldal akadályozza!) Megállapította a miniszterelnök úr azt is» hogy telepítési politikára szükség van, de ez a politika — hozzátette — igen költséges, mert ez a telepítés csak akkor helytálló, ha a telepesek valóban meg tudnak élni és be tudnak kapcsolódni a nemzetbe mint produktív elemek. Ebben is igaza van. Megállapította a miniszterelnök úr to. váb'bá. azt, hogy a házhelyakció meggyorsítására szükség van és ezt egyik leglényegesebb kérdésképpen tüntette fel, amiben megint igaza van. Tovább azonban a miniszterelnök úr nem ment és ennek következtében én helytállónak kell hogy lássam még ina is a miniszterelnök úr kabinetjében helyetfoglaló földmívelésügyi miniszter úrnak azt az állásfoglalását, amely a megszavazott földbirtok, politikai törvénynek, az 1940 : XVII. tc-nek végrehajtásával szállt szénibe és azt mondta, hogy a végrehajtási rendeletet, mint végrehaj thatatlant, nem akarja kibocsátani. [Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Kérnem kell a miniszterelnök úrtól, hogy ha a rendeletek betartásán akar őrködni, (Zaj. — Elnök csenget.) akkor a törvények betartásán is őrködjék ugyanúgy és ezért kérdem őt, hajlandó-e ebben a tekintetben is revízió tárgyává tenni az előző kormány földmívelésügyi miniszterének állásfoglalását és hajlandó-e világosan nyilatkozni, hogy a földbirtoktörvény végrehajtási utasítását a törvény egész terjedelmére vonatkozólag a legsürgősebben kiadja. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon! — Matolcsy Mátyás: Bánffy menjen, távozzék!) A másik kérdés, amelyre a miniszterelnök úr szintén csak általános célzást tett, a zsidókérdés szerves megoldása volt. Lukács Béla képviselő úr ebben a tekintetben már bővebb nyilatkozatokat tett és kiegészítette mint pártprogrammot, a miniszterelnök úr programmját. Ennek ellenére meg kell állapítanom azt, hogy & zsidókérdés megoldása sokkal bonyolultabb kérdés, mint a közvéleménye legnagyobb része hiszi. Erről az oldalról is hirdettük már mindig, hogy az új Európában — ha úgy alakul ki, amint hitünk és reményünk szerint bizonyossággal ki fog alakulni — a zsidóságnak nem lesz helye, tehát itt egy vákuum fog előállni a gazdasági élet számos ágában és ennek betöltéserői gondoskodnunk kell. Azt hiszem, egy esztendeje körülbelül, hogy innen sürgettem az utánképzésnek nagymértékben való megindulását ebből a célból, de mindezideig erről nem hallotunk semmit, ahogy általában a zsidókérdés megoldásának részleteivel a miniszterelnök úr adós maradt programmbeszédében. A harmadik kérdés» amelyet ezzel kapcsolatban meg kell említenem és amelyre később még rátérek, csak röviden említem, a magyar ülése 19 U% március 19-én, csütörtökön, gazdálkodó társadalom megszervezése, foglalkozások, hivatások szerint való megszervezése. Erről az igen fontos, majdnem mondhatnám centrális kérdésről nem hallottunk a programmbeszédben semmit. Végül az új Európáról is beszélt a miniszterelnök úr. Igen helyesen, ő is és pártjának elnöke is látják az új Európa kialakulását, de, t. Ház, ebbe az új Európába, amely Lukács Béla képviselőtársam szerint még nincs kialakulva, nekünk akkor kell belekapcsolódnunk, amikor ott a mi érdekeinket, a mi sajátos magyar felfogásunkat még érvényesíteni tudjuk. Nekünk részt kell vennünk az új Európa kiépítésében, (vitéz Lukács Béla: Ezt mondtam! — Felkiáltások jobbfelől: Ezi mondta!) Ez az új Európa, bárhogyan vélekedjünk róla, nagy gazdasági élettér lesz, amelyben nagyon szoros gazdasági együttműködés fog fennállani az államok közt. Ennek az európai gazdasági kooperációnak kiépítésére vonatkozólag, az előkészületekre vonatkozólag sem hallottam semmit a miniszterelnök úr Programm jábau. Már most, t. Ház, a miniszterelnök úr nem ugyan ma, de egy másik beszédében azt mondta» hogy a programmokból elég volt, a prograanmok úgyis annyira hasonlatosak, hogy alig van köztük különbség; vegyük ki tehát belőlük azt, ami igazság és ami megvalósítható és a többit, mint ámítást, vessük félre. Ez az utalást nem először hallom. Hallottam ezt évekkel ezelőtt, hogy a programmok hasonlóak és hogy tulajdonképpen a konkrétumok tekintetében messzemenően egyetértünk, hallottam másoktól is. Ellenben nagyon sajnálom, hogy, a miniszterelnök úrnak a politikai lelettől való távolabb állása megakadályozta őt abbar^hogy a programmok lényegébe jobban belemélyedjen és ezért mindjárt egy illúzióval szegényebbé bell tennem. Nem ilyen egyszerű a dolog. Nem a szólamokhoz való ragaszkodásról van nálunk szó, nem arról, hogy valami izgató politikai fűszer élvezéséről nem akarnánk le. mondani — a különbség sokkal mélyebben fekszik. Úgy érzem, hogy fel kell tárnom ezt a különbséget. Mert amiben egyeknek kell lennünk, amit a miniszterelnök úr is megjelölt és én is megjelöltem, abban, úgy érzem, egyek vagyunk. De igen helyesen kifejtette azt is, mondhatnám ígéretet tett, hogy az egyéb kérdések tekintetében rendelkezésre áll és a vitának szabad teret enged. Én ezt úgy értelmezem, hogy nemcsak a Házban, hanem a közvélemény tájékoztatásában és a cenzúra kezelésében is ez a helyesebb felfogás fog megnyilvánulni. (Zaj.<— Taps a szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: Vár. juk a lojalitást!) Az élet nem áll meg, igen helyesen mondta Teleki Béla képviselőtársam, hogy vannak dolgok, melyeket már most meg kell valósítani. Mindnyájan tudjuk, hogy egy belső átalakulás előtt állunk, tehát azt is tudjuk, hogy változásra szükség van. Hogy milyenek legyenek a változások, milyen tempóban» milyen időben hajtassanak végre, erről lehet egymásközt vitázni, itt van helye a meggyőzésnek;, az, érvelésnek. Az ilyen vitával is előkészítjük a háború utáni periódusban elkerülhetetlen tovább, fejlődést. Szabad és kell, sőt nyíltan kell tehát beszélnünk ezekről a belső problémákról.. Ezért egészen nyíltan és kendőzetlenül meg kell mondanunk, miben értünk egyet és miben nem értük egyet. _ [